(Krisztus vagy Barrabás)

mese hÁrom Éves kisfiÚknak

Tedd félre a kis önműködő gépfegyvereket, kicsi fiam, és a szürke hadi-autót és a katonákat és a negyvenkettes ágyút — vigyázz, ne akadj bele a drótakadályba, amivel telehálóztad a szobát, gyere ide, apuka mesélni szeretne. Tudom, apuka jobb szeret mesélni, mint te hallgatni mesét — de apuka ehhez már hozzá van szokva, hivatásánál fogva. Nem, nem a gorlicei áttörésről mesélek ezúttal, se a vörös ördögről — ma egy egészen különös mesét mondok, tulajdonképpen nem is mese, hanem útleírás, kérlek alássan — én tudniillik fiatal koromban sokat utazgattam, és láttam egy-két vidéket.

Többek között például — és erről akarok beszélni neked — egyszer, mikor még te nem voltál a világon, hosszabb időt töltöttem egy országban, nem is ország volt, hanem egy egész földrész — nevezzük röviden Óperenciának.

Hát, kérlek alássan, ez egy nagyon különös ország volt, azt mondhatom neked. Isten bizony, nem hazudok, ebben az országban olyan repülőgépeket láttam, amikben nem ült ember, és nem lövöldözött lefelé, hanem a gép magától repült — ennek az országnak a különös nyelvén ezeket a repülőgépeket madaraknak nevezték. Az ég ott ugyanolyan kék volt, mint nálunk, de voltak rajta olyan kis pamacsok, olyan könnyű, dunyha formájú bodrok — nem, dehogy, nem szétpattanó srapnell volt az, Pistike, hanem úgynevezett felhő, tudod, könnyű felhő, olyan könnyű, mint a hab — hogy mi az, hogy hab? Jaj, persze, ezt nem érted. Hát kérlek, az olyan friss, könnyű micsoda, amit Óperenciában a kávéra tettek az emberek, és kiflivel mártogatták — hogy mi az, hogy kifli?

Na jó, akkor majd mást mondok, amit megértesz. Sok csodálatos dolgot láttam ám Óperenciában, elhiheted!

Ebben az országban egészen különös, fantasztikus emberek éltek, olyanfélék, amilyenekről például a Gulliver utazásaiban meséltem neked.

Akár hiszed, akár nem, ebben az országban — de ne nevesd ki apukát! — láttam például egy szerbet, aki nem volt összeesküvő, és nem akarta meggyilkolni más országok uralkodóit.

Továbbá, láttam ott egy olyan angolt, aki nem volt perfid, és nem akarta szétdarabolni Németországot.

Továbbá láttam egy oroszt, aki nem szította évek óta a gyűlöletét, és nem fúrt aknát, hogy megtámadja a Monarchiát.

Továbbá, láttam ott egy olyan románt, aki nem szövetkezett régi és természetes ellenségeivel Anglia nyomása alatt, és kiszolgáltatva Amerikának, hogy Németországot tönkretegye.

Továbbá — ezt hallgasd meg! —‚ láttam ott egy olyan olaszt, aki nem árulta el a szövetséget, és nem tört rá gyanútlan államokra.

Szóval, a legfantasztikusabb állatok és növények hemzsegtek egymáson ebben az országban. Mit mondjak neked, ott például össze lehetett téveszteni egy oroszt meg egy magyart, mert volt olyan magyar, amelyiken orosz ruha vol, és olyan orosz, amelyiken magyar. Egyszer például — ugye, furcsa? — láttam egy franciát meg egy németet egyforma ruhában — egészen jól emlékszem rá, egy magas, szőke német volt, meg egy kis, fekete francia.

Kérlek szépen, ez egy egészen különös világ. A hegyek meg a völgyek meg az erdők meg egyebek, egészen olyanok, mint nálunk — de az a furcsa, hogy sehol sem lehet észrevenni, hogy egy országnak vége van, és kezdődik egy másik ország — nincsen az egyik pirosra festve, a másik meg zöldre, hanem a hegy, ami az egyik országban kezdődik, folytatódik a másik országban, úgyhogy át lehet menni gyalog, egyikből a másikba, és észre se veszi az ember. Ugye, milyen furcsa, mintha azt mesélném, hogy a falon keresztül lehet menni. Továbbá, ott a házakat alulról fölfelé építik, és nem fölülről lefelé rombolják le.

Sokáig nem lakott ebben a világban apuka, nem neki való világ volt. Nagyon vad és műveletlen emberek éltek ottan, abban az időben — még most is végigmegy a hideg a hátamon, ha rágondolok. Tudod, milyen vakmerő stiklikben lelték a kedvüket? Ilyen kisfiúknak, mint te, tulajdonképpen nem is szabadna még effajta idegrázó rémtörténetet hallani — de a halálmegvető bátorság példájául mégis elmesélem neked, hogy ebben a világban, ha két ország határán találkozott egymással két ember, egyik az egyik országból, másik a másik országból — nagyon gyakran megtörtént, hogy nem lőtték egymást le, hanem kezet fogtak, és bátran eldiskuráltak egymással, és mikor elváltak, anélkül hogy bántották volna egymást, még a kalapjukat is le merték venni egymás előtt.