.

HADI JELENTÉS
a Sárga-tengerről a Mennyei Kapuhoz

A TENGERNAGYOK PANASZKODNAK, HOGY A CSÁSZÁRI FLOTTA SEM ELÉG SZÉNNEL, SEM ELÉG RIZZSEL NEM RENDELKEZIK. NÉHÁNY GRÁNÁT, AMELYET A KORMÁNYCSAPATOK HANKAUNÁL BELŐTTEK A VÁROSBA, S MELYEKET KÉSŐBB, A NÉMET GYARMATOKON TALÁLTAK MEG, FEKETÉRE FESTETT GOLYÓNAK BIZONYULT.

Felséges Kapu! Ezek a ronda forradalmárok nem hagyják élni az embert. Felséges Kapuságod parancsára fölvettük a hátunkra a hajócskákat, és kivittük a Sárga-tengerre, hogy majd elbánunk a kis forradalmárocskákkal. Hárman-hárman beleültünk a kis hajókába és mentünk a Sárga tengerecskén. Hát egyszer csak jönnek ezek a forradalmárok, ménkű nagy neveletlen hajón és az ágyúk nem voltak befestve. szép sárgára, hanem csak úgy feketén voltak hagyva. Mi kínáltuk őket teával: de nem akartak inni, és olyan nagy hullámokat csináltak, hogy majdnem fölért a víz a sárga festékig, és majdnem nedves lett a vitorláinkon a selyempapír. Mi erre nagyon megharagudtunk és dobáltuk őket rizzsel, öt rizst kidobáltunk a hajóbul, de ez nem használt semmit. Őnekik az ágyúból olyan nagy, fekete rizsek jöttek ki, amit nem lehet megenni és mindjárt robban. Minálunk már kezdett kifogyni a rizs, már harminc rizs kifogyott, de voltak még golyók fábul, amivel szoktunk golyózni és teázni. A lőport nem találtuk meg, mert benne volt a teafőzőben és volt valamelyik

csészében, de nem találtuk a csészét, azzal az aranydísszel oldalt. Hát akkor aranyfestékkel egy kicsit kifestettük a golyókat, festettünk a golyóra szép aranyfákat, aranymadarakat, hogy mégis kicsit csinosabban nézzenek ki a golyók, ha már kilőjjük őket — aztán kilőttük a golyókat. Csing-csuag barátunknak, a festőnek azonban eszébe jutott, hogy az egyik aranyfácán aranyszemén a fekete tollat nem föstötte ki egészen „Jaj, jaj" mondta, „hoang-hó! azt még ki kell festeni!" — és Csolnokocskán utánament a golyónak, és még szerencsésen utolérte, mielőtt a másik hajóig ért, és még futtában festett rá egy kis aranygésát, teával és rizzsel. Nagyon szép volt, csak kár, hogy a rossz forradalmárok azalatt megint dobtak ránk egy olyan nagy fekete rizst, ami olyan nagy hullámokat csinált, hogy a hullám egészen feljött a hajóka széléig, és attól nedves lett a hajóka, és egészen átázott a hajóka, mert kérem szépen, nem jó papírból csinálják ezeket a hadihajókat, mindjárt átáznak az ember alatt. Hát ugráltunk, ugráltunk egy kicsit, de mikor a sárga selyemharisnya is nedves lett, kiugráltunk ám a hajóbul, tettünk egy kis teát a Sárga-tengerbe, megfőztük a teafőzőn, a partjára tizenkét rizst tettünk főve, és tizenkét kis csészével leültünk melléje. Most az a haditervünk, hogy a csészécskékkel lassankint kimerítjük és megisszuk a Sárga-Teatengert és úgy az ellenséges hajók megfeneklenek. Felséges Kapuságodnak csókoljuk a körme csücskét, ha ez se sikerül, fölvágjuk ám a hasinkót, azt nem szereti nézni az ellenség, hihihi...

Fidibusz, 1911. november 10.