.

 

PATERNO

WEIsz (hazajön az irodából, és a díványon találja feleségét, aki újságot olvas) Mamuci. Mamuska. Bogárkám. Kész van az a bizonyos ebéd, amikkel a krokiknak kezdődni kell, hogy valami vicces kijöjjön belőle?

WEISZNÉ (újságot olvas) Ugyan hagyj. Nincs semmi. Nem csi­náltam semmit. Ideges voltam. Neuretikus voltam egész délelőtt. Hisztériám volt. Tudod, hogy hisztérika vagyok.

WEIsz Nem vagy te hisztérika, édes fiam, sose kicsinyítsd magad. Te egy egészen becsületes, jól fejlett, egészséges, tenyeres-talpas, pörge kis magyar bokorugró Hisz Teréz vagy. Hisz Teréz. Nem. Hisz Terika. Micsoda beszéd az? Miért nincsen ebéd, édes, szerelmes bogárkám, szívecs­kém, rózsám? (Simogatja)

WEISZNÉ Mert olvastam. Olvasgattam.

WEISZ (simogatja) Mit olvastál, pici gyenge bogárkám, mit

olvasgattál, olvaskáltál, olvasingálgattál? (simogatja) WEISZNÉ (idegesen ellöki a kezét) Ugyan menj, ne macerálj,

utálom, mikor így nyalsz-falsz. Ó, az a Paterno!

WEISZ Mi van azzal a Paternóval?

WEISZNÉ O, az a Paterno! Ó, az aztán egy férfi! Ó, mit csinált az! Ó, hogy megölte azt a Trigonát! Ó, hogy elvette min­den pénzét! Ó, hogy megverte! Ó, hogy pofon vágta, ké­pen törölte, hasba rúgta, fejbe kólintotta, nyakon verte, kipofozta belőle a pénzt! Ó! Ó! Micsoda férfi! Áj! Vué! Vejh! Höhö! He... he... he... (Folyik a nyála, és vonaglik a gyönyörtől)

WEIsz (búsan) Hát ezért nem csináltál nekem ebédet, ma­dárkám? Hát azért olvasgattál, tanulmányozgattál egész délelőtt, mert a Paternót olvastad, meg a Trigona gróf­nét?

WEISZNÉ (eksztázisban) Ezért! Ezért!

WEISZ (búsan) Hát ezért nem ebédelhetek ma én, mert az a Paterno egy ilyen finom fiú, és mert neked ez a Paterno olyan nagyon tetszik?

WEISZNÉ (m. f.) Ezért! Ezért!

WEIsz (búsan) Hát ezért lökted el a kezem, amikor meg akar­talak simogatni és meg akartalak csókolni és szépen meg akartalak kérni, hogy menjünk akkor vendéglőbe, és ve­szek neked ibolyát és muskátlit, és furulyázok neked este az ablakod alatt?

WEISZNÉ (m. f.) Ezért, ezért! Ó, az a Paterno!

WEIsz (búsan) Hát ezért? Hát csak a Paterno tetszik neked most már, édes fiam? (Búsan pofon vágja) Hát mit csinál­jak, akkor nesze neked egy Paterno, édes fiam (búsan nyakon veri). Nesze neked még egy Paterno, fiacskám! (Búsan orrba csapja) Nesze még két Paterno, ez már együtt egy quaterno. (Búsan hátba rúgja) És most adj ide tíz ko­ronát, de gyorsan, Strigonám, édes, mert megyek ebédelni.

WEISZNÉ (hörögve ad át tíz koronát, és elájul)

WEIsz (tíz koronával lerohan az utcára. Szembejön vele Bábolnay főhercegnő automobilon. Nekimegy és pofon vágja) Pardon. Paterno vagyok.

FŐHERCEGNŐ (ájuldozva a rémülettől) O! Ó, Paterno! Ó! Ó! (Átadja az ékszereit. Weisz továbbrohan. A főhercegnő automobilon utána, mint a mozikban)

WEIsz Éljen, Paterno vagyok. (A szembe jövő hölgyeket sor­ban megpofozza „Paterno vagyok!" kiáltással. Mindenki rémülten menekül. Nagy csoportosulás. A nők „Paterno! Paterno!" kiáltással az ablakhoz rohannak, összesza­

ladnak, térden állva könyörögnek, és átadják értéktár­gyaikat, és kezet csókolnak Weisznek. Anyák gyermekei­ket lengetik, és válópert indítanak. Leányok megszöknek a zárdákból, és marólúgot isznak. Lassankint minden férfi a mellékutcákba menekül, csak a nők maradnak a körúton, és kétoldalt térden állva sorakoznak, és könyö­rögve emelik fel a kezüket)

NŐK KARA Paterno! Paterno! Ó, jaj! Ne bánts minket! Ó, Paterno!

WEIsz (középen halad és összeszedi a pénzeket) Paterno va­gyok.

DARAB MÁRIA (árusnő a vásárcsarnokból. Meglátja az esetet, kiáll az utca közepére, és csípőre tett kézzel, csodálkozva vár) No mi az?

WEIsz (odaér. Vadul felemeli kezét) Paterno vagyok!

DARAB MÁRIA Hallja maga randa strici, mi az magával? (Jobb kezével képen töröli) Nem mén innen a keresztanyjába? (Hátulról hasba rúgja) Ki látott már ilyet!

WEIsz (összeroskad, nem érti a dolgot) Jaj! Jaj! Paterno va­gyok.

DARAB MÁRIA (fülön fogja, és egy rendőrhöz viszi. A rendőr felírja a dolgot, és Weiszt elítélik kétheti fogházra okirat-hamisításért)

Fidibusz, 1912. jún. 28.