.

 

FUTURIZMUS

— Képzőművészeti munkatársunktól —

Olaszországból indult ki a legújabb határromboló és tekin­télydöntő festői irány: a futurizmus, mely a képzőművésze­tet egészen új alapokra fektetve, ez új iskolát teremtett: a fu­turizmust. Szakítva a hagyományokkal, ez az új iskola túltet­te magát a naiv, öreg neoimpresszionizmuson, melynek to­tyogós, öreg, tutyi-mutyi elmélete az volt, hogy az ember ne azt fesse, ami van, hanem azt, hogy ő hogy látja azt, ami van. E kárhozatos módszer alkalmazásával még mindig gyakran megtörtént, hogy tehetségtelen gazemberek egy fát fának fes­tettek le, és meggyalázták az egész képzőművészetet. A futu­rizmus tanítása szerint ez a jövőben nem fordulhat elő töb­bé: az új napiparancs szerint nem azt kell festeni, amit az ember látni vél, ahelyett, amit lát: hanem azokat a dolgokat kell lefesteni, amik a festőnek eszébe jutnak, amikor ránéz arra, amit lefest. Azt aztán mind le kell festeni, és így meg­kapjuk a dologról való teljes fogalomkört, ami nagyon gyö­nyörű a futuristák szerint. Mint értesültünk, a magyar festők közt is lábra kapott már a futurizmus, s most ősszel nyílik meg a „Magyar Futuristák" képkiállítása. Munkatársunknak sikerült néhány magyar futuristát meginterjúvolni: ízelítőül a kiállításra készülő képek közül néhánynak címét és tárgyát megkísértjük leírni, amennyire a gyenge toll erre képes. Tehát:

825. sz. Mel. A. fővárosi rendőr arcképe. Széles, ötszög­letű vászon. Halványzöld háttérben falusias hegyek, a leme­nő nap vörös tüzében. Előtérben, galagonyabokor tövében egy leharapott fül. Oldalt, zöld fán Majoros Ádám egyik veséje lóg, rajta karddal bevésett felírás: „Láttam, Boda Dezső főkapitány" és a rendőrség pecsétje. Háttérben, a hegyek mö­gül Kecskeméthy Győző feje bukik fel, óriási körvonalakban, a fél eget elfoglalva. Elöl egy bot, mely egy nyomot üt. Kis bokorban érett, nehéz öklök lógnak, melyeket egy fővárosi polgár szedeget.

22. sz. Háziúr, családja körében. A kép jobb oldalán fal­hoz támasztott létra, melyen 892 forint emelkedik fölfelé, és a magasba néz. Balra egy kapu, bezárva: egy nyíláson revol­vercső mered kifelé. A földön Malthus, szociológus fekszik, fejét lábak rugdalják, felemelt kezekkel és nyitott szájjal jaj­gat, és ezeket a szavakat mondja: „Jaj, jaj, tévedtem, nem két gyereket kell, hanem egyet se." Egy lesoványodott arc alszik oldalt, belül álomkép látható: az álomképen két ujjszorító és egy lavór tüzes istennyila, amint egymás után tízszer lecsap. Egy háziúr gyomra, melyben éles borotvák forognak őrült se­bességgel. Hatalmas akasztófa, kényelmes lépcsővel. A jó is­tenke jobb keze, amint ütésre emelkedik. Egy jól öltözött fész­kes fene hatalmas étvággyal eszik: tányérján néhány kéz és láb van még csak, aranygyűrűkkel. Széles, erős koporsó. Bal­ra néhány uzsorakamat, egy kosárban.

48. sz. Zsemlyék. Csendélet. Asztalsarok, melynek szé­lén két erős mikroszkóp látható. Két pékláb, erős nagyujjak­kal és széles körmökkel. Egy darab sajton néhány hernyó mászik felfelé. Sisakpáncélban két poloska. A budai spárga­gyár egyik műterme, szorgalmas munkásokkal. Egy trafikos arcképe. Holdfényes temető, régi sírokkal, falusi keresztek, koszorúk. A kapu fölött szentkép, felírással: „Resurgam".

710. sz. F. B. magyar atléta arcképe. Régi utcarészlet Stockholmból. A sima, mángorolt földön két váll fekszik egy­más mellett. A két váll közt éppen egy csiga mászik keresz­

tül kipirult arccal, ökölbe szorult kezekkel, fején nemzeti színű kokárda. A kép bal sarkában, piros ibolyák közt, egy ketté törött ugrópálca. Egy széles medence víz, fenekén kar­csú, izmos malomkő, borjúszájú úszónadrágban, piros-fe­hér-zöld lobogóval. Egy kötet jogtudományi szakértekezés, vívókarddal felvágva.

34. sz. Tavaszi találka a völgyben. Női akt, harisnyában. Egy borotválatlan, mérges arcú apa. Szürke lágy nadrágzseb, teljesen üresen, kifordítva, amint a szél lengeti. Érdekes fejű fiatalember egyik profilja, melyen keresztüllátni a másikat, öt piros stráffal. Vadregényes patak partján egy fa alatt szőke apasági kereset mereng.

8. sz. Kutassy magyar repülőgépe. Friss, televényföld a Nagy-Alföldön, mély keréknyomokkal barázdálva. Egy kis vakondok, amint épp a föld alá búvik.

101. sz. MihálovitsEliána" illusztráció. Wagner Richard, mellkép.

13. sz. Egy futurista festő, otthon. Frissen mázolt kád, erős zuhannyal. A kád szélén csíkos, vastag zubbony, mely­nek ujjait hátul össze lehet kötni. Budai tájrészlet, hegyek­kel, a Lipótmező környékén.

Az Újság, 1912. aug. 11.

j•