Sokoldalúságom

Írta és illusztrálta: Karinthy Frigyes

Már gyermekkoromban éreztem, hogy csekélységemnek a2 egyes művészetek korlátai nagyon szükek. Jelentéktelenségemnek mindenhez egyformán tehetsége volt, és így szerénységemet igazán nem lehetett beskatulyázni sehova s nem lehetett eldönteni, hogy regényírásnak, költőnek, politikusnak, grafikusnak vagy humoristának nagyobb-e kicsinységem? Sokan mondták már, hogy minden oldalról egyformán nagy vagyok, és nem lehet megállapítani, hogy elölről vagyok-e jobb, vagy hátulról.

A BUDAPESTI HÉTFŐI HÍRLAP mikor felszólított, hogy írnék neki valamit, nem határozta meg, melyik minőségemben óhajt látni. Így ama kínos helyzetbe sodort, hogy most kénytelen vagyok minden oldalamról bemutatkozni.

Vezércikk

A külügyminiszter expozéja nem világítja meg a helyzetet olyan formában és mértékben, hogy alkalmas lehetne a nyugtalan kedélyek lecsillapítására. Addig, míg a londoni konferencia eredményre nem jut a Balkán-kérdésben, egyetlen dolgot látunk csak tisztán és világosan, s egyet mondhatunk ki azzal a határozottsággal, mely komoly és óvatos politikust megillet: s ez az: hogy Oroszország a monarkia mellett van.

Regény

A hegyek lilásan borzongtak már.

—Asszonyom — mondta Ottokár —, asszonyom...

Nem folytatta. Két ajak egybeforrott...

— De nem lehetek az öné... — rebegte a nő.

—Ha nem lehet az enyém — mondta sötéten Ottokár —,

akkor meghalok.

Ez történt 1847. október huszonhatodikán.

És a szerencsétlen fiú beváltotta szavát. Mint értesülünk,

ma délelőtt meghalt.

Vers

„Tért, tért nekem!" kiáltott forrva mélyen

A nagy költő, egy ihletteljes éjen

Aztán meghalt, bár mondták néki: „éljen!"

De óhajtása teljesítve lett

Róla nevezte el

Fővárosunk a Lókupec-teret.

Kroki

(Két úr a kávéházban)

ELSŐ ÚR: Na hallja, Pranger, mit szól?

MÁSODIK ÚR: Semmit. (Egymás után tíz kitűnő verset

mond.)

ELSŐ ÚR: Hahaha. Nagyszerű. Csak a legnagyobb erőlkö‑

déssel sikerül visszatartanom a kitörő kacajt.

I

Kritika

Komló Aladár költészetében van valami fájdalmas vonás mely mindnyájunk szívében visszamerengést kelt. Inkább ; halk lírát szereti, az epikus, mélyebb hang nála mindinkábl háttérbe szorul.

Budapesti Hétfői Hírlap, 1912. dec. 23