A FEKETE GRÓF

Előkelő közönség jelenlétében zajlott le tegnap a Ligeti Színpad premierje, A fekete gróf, melynek szerzője álnév alá rejtőzött ez alkalomra. Negyedórával az előadás kezdete előtt már zsúfolásig megtelik a parkett: tarka színekben nyüzsög a liget krémje — a karzatokról érdeklődve figyelik a divat új kreációit —, minden szem a páholy felé fordul, melyben függönylebbenéskor jelenik meg a népszerű Csörge Dani, a Tetovált Nőhöz címzett kabaré szellemes konferansziéja. Megjelenését vidám taps fogadja: a kiváló humoristán egyszerű, vöröscsíkos trikó feszül, halványkék betéttel — nadrág szürkészöld pepita, térdben diszkréten buggyos. Egy ilyen premier döntő hatással szokott lenni a ligeti divatra. Hódoló suttogás követi Skating Sister műlovarnő megjelenését. A kiváló művésznő szenzációt keltő párizsi divatújdonsággal lepi meg a premierközönséget — fején szalmából készült, kosárforma ruhadarab van, szalaggal díszítve. Ezt a merész divatcikket, amit a párizsiak kalapnak neveznek, most kezdi kultiválni a ligeti felsőbb tízezer hölgyvilága — hja, a divat! A művésznő szerényen foglalja el helyét a parkett első sorában, észre sem veszi a feléje forduló tekinteteket, pedig a karzat ifjúsága csokoládékeretes vörös szemüveggel fegyverzi fel orrát, hogy jobban lásson. Minden csupa szín, tarkaság — főleg a halványrózsa és lilászöld van képviselve fejkendőkben, kötényekben. Darab Mária, a népszerű konyhászati felügyelőnő kékszegélyes kötényét csodálják egy csoportban — a művésznő Csobra, császári és királyi, valóságos belső szakaszvezető kíséretében foglalja el helyét. Az aviatika képviseletében str. Bicskás Dénes, a léghajóhinta másodkapitánya üdvözli a jelenlevőket.

A sajtó részéről gyöngytündérlaki Harmatangyal, a népszerű dalköltő és cipőfelsőrészelnök, a Városi Villamostól Csirbik József, váltóigazgató a Kereskedelmi Bank előtt. Szóval, tout Liget, az Aréna — és Hermina boulevard legelőkelőbb házaiból — itt nincs egyetlen hölgy se, hely nélkül, vagy vidékről: a szezon legérdekesebb bemutatójának ígérkezik a mai est.

Ennyit a közönségről:

A darab hőse báró Csataldsa, a fekete gróf, akit fekete álszakálláról ismer és retteg az egész környék. Sziklahegyi várkastélyában játszik az első felvonás, ahová a gróf kicsapongani húzódott vissza. Estére nagy tivornyát hirdet a fekete gróf, tizenkét személyre, fényűzéssel. A gróf rendeletet ad a fényűzésre inasának, a hű Ivánnak, azután visszavonul a tivornyaterembe, kicsapongani. A hű inas a színpadul szolgáló kisebb mellékhelyiséget rendezi be, és saját magával folytatott beszélgetéséből megtudjuk, hogy ez a szoba, mit a színpadon látunk, ez csak egy rongyos kis mellékhelyisége a kastélynak, és hogy a színfalak mögött óriási termek és kicsapongóhelyiségek vannak még berendezve a legnagyobb fényűzéssel.

Ekkor megjelenik Alojzia Emerencia, az egyszerű cselédlány, akiről megtudjuk, hogy már régen jegyet váltott Ivánnal, az egyszerű inassal, aki csak titokban akarta szeretni, de — úgymond — úgy látszik, ki kell annak derülni. Alojzia elmondja, hogy álmában szívet látott, amelyet egy tőr döfött keresztül. Ivánnak rossz sejtelmei vannak, és elmondja, hogy a fekete gróf, az ő gazdája mindennap a falu egyik és másik leányának rabolja el a tisztességét, akiket álarcos államtitkárok hurcolnak fel a kastélyba. Ekkor elmegy Iván, de előbb fényképet kér Alojziától. Alojzia egyedül marad, és elmondja, hogy álmában három grófot látott egy csolnakon halászni, mire ő kolostorba vonult vissza, de az egyik gróf kimentette.

Ekkor belép a fekete gróf, aki már az ajtóból szemet vet az egyszerű cselédleányra. Alojzia kétségbeesetten védi tisztességét, és elmondja, hogy ő csak egy árva leányka, s ha Gyula elmegy csatába, felöltözik este gyászruhába, mely esetben e szók legyenek írva a fejfára: Itt nyugszik egy boldogtalan lányka. A gróf gúnyosan felkacag, s a közönség felé fordulva elmondja, hogy ma úgyis erőszakos szerelemre akar kényszeríteni egy leánykát, s hogy ez a bogárszemű barna éppen jó volna neki. Alojzia szemére veti a grófnak kegyetlenségét, aki maga elé mereng, s néhány odavetett szóval önkéntelenül elárulja, hogy egyszer szívből szeretett egy szőke leánykát, aki azonban hűtlenül csapodárságra adta a fejét, s azóta a fekete gróf a leányokon bosszulja meg magát, s mindegyiket elcsábítcsa, hogy azt a csalfát elfelejcse. A gróf észrevétlenül könnyet törül ki szeméből, aztán gúnyosan felkacag, s magával hurcolja az ártatlan leánykát.

Iván azonban visszajön, s mindent megtud. Rettenetes bosszúra határozza el magát, s evégből rájön, hogy Alojzia tulajdonképpen édes nővére a fekete grófnak. — Megállj, fekete gróf! Torkodra forrasztom még hűtlen menyasszonyomnak, bár ártatlanul szeretve, de engem a sír mélyébe döntve, csalfaságát! — kiált a boldogtalan inas, s a függöny legördül.

A második felvonás már Párizsban játszódik, a fekete gróf pazarul berendezett katakombájában, ahová magával vitte az egyszerű cselédlányt, akiből valóságos grófnét nevel. Ekkor jön Iván, akit a büszke Alojzia azonban kutyáival kikerget a palota padlásáról, ahol a színpad játszik. Iván rettenetes bosszúra határozza magát, s mindent megmond a fekete grófnak, aki kétségbeesésében öngyilkos kísérletre határozza el magát, s célját végre is hajtja, amidőn — „Isten veled, kegyetlen szerelmem!" — kiáltással marólúgot döf szívébe, miután

egész vagyonát. Alojziára hagyja. Alojzia szíve össze van törve, míg Iván kacagva hagyja magára a hűtlent, hogy Amerikába menjen, Új életet kezdeni.

Izgalmas darab — dramaturgiai szempontból ez a legfontosabb.

Tagadhatatlan, hogy szerzőre nagy hatással volt Bernstein, de bizonyos az is, hogy témáját a görög végzettragédiák inspirálták. Az álmokban jelentkező szimbolikus háttér jellemző szerző freudi pszichoanalitikus világnézetére: alig van a modern drámai irodalomnak alkotása, melyet a nagy bécsi tanár új elméletei ne befolyásoltak volna. Néhol egész világos tendenciával utal a darab a freudi alaptételre, pl. amikor a fekete gróf planétát húz, amelyben megtudja, hogy egy barna leány gondol reá. Az incertuózus tünetek is jellemzőek. Modern, mondhatnám ultramodern, talán kissé túl merész is a téma, amit ez a bátor és fiatal szerző színpadra visz, de lehetetlen letagadni, hogy az élet mélységébe világít és megkapóan plasztikus rajzát adja a modern idegember szenvedélyeinek. Az alakok kitűnőek — néhány vonással ír igazi arisztokratát, s annak életét virtuózan állítja szembe az egyszerű ember életével.

A színészek tudásuk legjavát, s a megszokott jót nyújtották. Különösen a fekete gróf személyesítője, kinek neve sajtóhiba folytán kimaradt a színlapról, domborította alakját meggyőző erővel.

Rendezés kifogástalan, a díszletek hűen ábrázolták a kastély egyszerű mellékhelyiségeit.

A közönség zajosan hívta a szerzőt, aki az előadás végén meg is jelent, s a hölgyek közül néhánynak szerzett is, vacsorapénzzel, vagy anélkül, de csak jobb házakhoz.

A Hét, 1914. július 12.