Budapesti emlék

ÚSZÓLECKE

Mester. Szo, szo. Ná ja, az első tíz lecke á négy korona, aztán á két korona. Harminc lecke alatt úgy úszik, mint a pacsirta. Csak bízza rám.

T a n í t v á ny úszónadrágban, félénken. Hát... mindjárt kezdjük?

Mester. Tya, tya. Nem kell félni semmit. Nincs semmi baj. Szíjat köt a tanítvány derekára.

Tanítvány szorongva nézi a vizet, önmagát bátorítva. Ugye, nem kell félni semmit... Nincs semmi baj... Ugye, csak egész bátran...

Mester a tanítvány hátára egy nyerget rak, a szájába zabolát tesz. Csak egész komót... és csak a fő, hogy tempózni a lábbal... akkor nincs semmi baj...

Tanítvány tempózik. Ugye... csak tempózni a lábbal... csak egész bátran tempózni... ugye, akkor nincs semmi baj...

Mester hátraköti a tanítvány sarkát, a lábujjait enyvvel összeragasztja, az egészre kényszerzubbonyt tesz. es csak mindig lélegzni a tüdővel... szo ... egészen kilélegzni... mindig fő lélegzni... Tanítvány nagyokat léle8zik és tempózik. Ugye... csak igy mindig lélegzeni... és tempózni a lábbal... és tempózni a tüdővel... és lélegzni... ugye, akkor nem lehet semmi baj .. .

Mester. Na, upre, csak be, bátran...

Tanítvány szorongva. Várjon csak... hát hogy mondta... ugye, csak tempózni a tüdővel... és lélegzni a lábbal... na... várjon csak... megyek már, csak lélegzek...

Mester. Ja, ja, menjen be.

Tanítvány akkora lélegzetet vesz, mint a Zeppelin léghajó, mikor megtöltik. Na, most megyek. Még egyet léle8zik. Na, most mindjárt bemegyek a vízbe.

Mester. Ja, hát persze hogy a vízbe. Na, also. Húzza a szíjnál fogva.

Tanítvány. Na... izé... hallja, ne húzzon megyek én magam is... Hát ide, a vízbe menjek?... Na... Izé... Mester úr... hát várjon, míg lélegzetet veszek ... Oldalt néz a vízre, olyan ember pillantásával, aki először meglepetve értesül róla, hogy bizonyos elemek folyékony halmazállapotban vannak még. Nana! ... Annyi levegőt kap be, amennyiből két hónapig eléldegélhetne az Atlanti-óceán fenekén.

Mester. Na, also, nincs időnk. Megrántja a szíjat. A tanítvány fejjel bebukik. Az első pillanat érzése igen komplikált. Először átvillan agyán, hogy ő egy bűnszövetkezet áldozata, mely az ő hiszékenységében bízva, összebeszélt ellene, és most rútul végez vele. Ë bűnszövetkezet egyik tagja az agg Mester, aki kiszolgáltatta őt a víznek, anélkül, hogy figyelmeztette volna, miszerint ez a furcsa anyag nem megbízható barát, hanem szintén egy ravasz agyafúrt szédelgő, aki kiszalad a lába alól, mikor rá akar lépni. Azután elhatározza, hagy mihelyt kiér a levegőre, segítségért kiált. Végre megállapítja, hogy legjobb, ha lenyeli.

M e s t e r ordít. Úgyl ... Most kirúgni a lábbal l ... A kezet a has alá... Két tempóral... E... egy!... kettő... ő... E... egy... kettő... ő...

Tanítvány a lábával lefelé rúg, mint egy akasztott ember.

Mester. Össze a lábakatl ... Kezet szét... Tan í t v á ny vacogva. Igenis. A kezével ijedtében egfogja a lábait.

Mester. Le a lábakkal... E... egy...

Tanítvány iszik. Igenis. Fejét ledugja, lábaival az égbe rúg.

Mester. Nagyon jól van... E... gy...

Tanítvány a dicséretre kínjában vigyorogni akar, víz be.

Mester. Szét a lábakkal ... las ... san ... E... e... e... egy...

Tanítvány a lábait háromszor egymás körül csavarja, mint egy copfot, fejét a hóna alá dugja, ésiszik, mint egy kefekötő. Csak a fülei mozognak.

Mester. Ú... ú...gy... las... sa...an... e... e...gy...

Tanítvány rémülten kapálózni kezd, a szíj elszakad, nem veszi észre, lábai felszabadulnak. Úszok!

Mester. Na, nal... Csak ne olyan nagyon. Rémülten veszi észre, hogy a tanítvány lábait kiszabadította, tehát rájön, hogy szíj nélkül lehet csak úszni, tehát nem vesz több leckét. Hé! Hé! Álljon meg! Meg‑

fullad!

Tanítvány úszik.

Mester utánakap, befordul a vízbe. Segítség, segítség! Megfullad.

Tanítvány kiúszik a Fekete-tengerbe.