FEKETE BŰNÖK
(Sötét szerelmek)

Pornográfia! Pornográfia!
!Érdekes tartalommal!

(Egy kezdő író vázlatkönyvéből: XXVII.)

Nem, így semmire se megy a kezdő író: végre keresni is kell
valamit. Következik tehát a pornográfia, helyesebben egy
alkalmas cikk a napilapok „Irodalom és Művészet" rovatá‑

ban és hátul, a hirdetések között.

Irodalom, Művészet

Fekete bűnök. (Sötét szerelmek).

Ily címen nagy tehetségű, bár bomlott idegzetű fiatal írónk sötét és hátborzongatóan szép könyvet adott ki. A sze­relmi élet sötét, borzalmas elfajulásain át a lobogó vér haj­meresztő őrületeinek sötét posványán hurcolja keresztül az olvasót, nem azért, hogy felizgasson, hanem: hogy belemu­tasson a sötét, hihetetlen és szörnyű elfajulások borzalmas mélységeibe, amelyben a tönkreizgatott idegrendszer vörös tébolyultsága tombol az eddig még ismeretlen bódulatok fe­ketén izzó kicsapongásaiban, azzal a minden részletre kiter­jeszkedő, megrázó realizmussal, mely nem riad vissza a sö­téten fortyogó szerelmi borzalmak minden atomunkat riad­tan megreszkettető tűzpiros bődületeinek leírásától sem. Ez

* A „Budapest Nagyregény" ötödik fejezetének szövegváltozata.

nem erkölcstelen könyv, hanem: a leghajmeresztó'bb szerel­mi összebőszülések... stb. (ebben a hangnemben még ötven sor, azután a könyv ára és a szállítás módozatai jelzendők. Középiskolai tanulóknak féláron).

A könyv címlapja

Hátul vörös lángok lobognak, elöl zöld szemű nő ül mezte­lenül és egyik talpát titokzatos mosollyal vakarja. A lángok közül véres férfiszemek néznek, a kép bal sarkából három li­hegő nyelv lóg. Szimbolikus vonalak.

A könyv tartalma

I.       

...a vörös hajú, szenvedélyes leány ott ült a díványon, a

lanyhasztó, nyári alkonyatban...

Fölhúzott térdeit átkarolja puha, fehér, kívánatos karjai‑

val és izzó szemekkel elgondolkodik...

Vajon miről gondolkodik?!...

Vajon miről?       ..!

II.      

Koppant az ajtó... Irma riadtan ugrott fel a pamlagról és — ‑

- fehér kezével — — — izgatottan — — — lesimította — — — szok‑

nyáját — — —

A férfi ott állott az ajtóban. Nagy Balázs.

Arcán vörös, lihegő pára...

Hirtelen odaugrott Irmához és szenvedélyesen átölelte nyakát, s ajkaival vadul beletépett a nő duzzadt szájába...

S Irma oly különös borzongást érez... valami kábulat... borzongató... különös — — — érzés — — — kéj — — —

S a lanyha, tüzes nyári alkony fülledt levegője zizegett tompán fülükbe...

Nagy Balázs elvette Irmát — — — feleségül — — —

A nagy, vörös hajú nőt... akit szeretett... szeretett őrül‑

ten, vadul... mert fehér... teste volt és... fehér karjai voltak.

Azért szerettei m  A vad, veszett hím!! I        Mert szép
volt...

S a lakodalom után Nagy Balázs hangtalanul és réveteg tűzzel szemében nyitott be Irma szobájába... A vörös, lobo­gó félhomályban néhány tikkadt szót váltott a két, piros lán­goktól csapkodott ember...

...S a bűnös, gyönyörű leány nem állott ellent... néhány perc múlva elaléltan, részegen dűlt karjaiba...

A sötét borzalmas szobában...

IV.

S most borzalmas élet vette kezdetét.

E két lény, melyek közül az egyik férfi, a másik pedig nő

volt, ezentúl... tét...

Egy szobában...

S gyakran egész közel jutottak egymáshoz, s a férfi hoz‑

zásimulva mindkét karjával átkarolta...

S vadul magához szorította...

Egy férfi és egy nő...! Sötét, borzalmas lángok mélységes lobogása... vágyak... borzasztó vágyak... gondolatok... ka­vargó, fortyogó, bűnös vágyak...

V.      

S egy évig tartott ez a kavargó, fortyogó, lobogó, tűzpiros

élet...

S ekkor sötét, pornografikus dolog történt...

Irmának gyermeke született...

Egy gyermek, mely forró húsból és vérből és sötét, for‑

tyogó csontokból állott, s melynek ereiben vadul zakatolt az

Élet...

A romboló, bűnös, görcsös nagy Élet... A posványos

Élet...

VI.     

S egy napon a gyermek görcsösen belekapaszkodva Irmába,

szájával hirtelen rátapadt a nő keblére...

S sötét, lobogó, vad és fortyogó kéjjel szívni kezdte...

szívni...

De nem folytatjuk e rettenetes pornográfiát...

Kérjük a közönséget, ne szóljon az ügyész bácsinak.

Fidibusz, 1909. júl. 23.

.