.

ZIGOMÁR

Hahaha! Édes Szerkesztő Úr!

Hahaha! Miért néz rám olyan furcsán? Nekem semmi bajom nincs. Én csak úgy nevetek. Hát egy kicsit furcsán nevetek, az nem baj. Hát egy kicsit forognak a szemeim, mi van abban? Én ezt így szoktam. A szerkesztő úr azt kérdi tőlem, hogy mi az a Zigomár. Ön nem tudja, mi a Zigomár? Ön elveszett ember, önnek ki fog hullani a haja, ön lábüszköt fog kapni, mivel ön nem tudja, mi a Zigomár, Ön bérel, kidob, ha Zigomár. Használja Zigomárt. Zigomár fest, tisztít, Zigo-már a legjobb keserűvíz. Tud ön Zigomárni? Hahaha. Beszélt ön Zigomárul? Hahaha.

Zzzzz. Ne tessék azért idegeskedni, szerkesztő úr. Én így csinálok, hogy zzzz. Ez semmi. Ez egy betű. De ez a betű most ott van mindenütt, falragaszokon, házak falán, zászlókon és címereken. Zzzz. Én megsúgom önnek, szerkesztő úr, ó, borzasztó. Ez a Z is annyit tesz, hogy Zigomár. Zzzz. Kérem, azért ne tessék a csengettyűkhöz kapkodni. Szerkesztő úr. Zzzz. Most a legyek is ezt zümmögik, zzzzigomár. Szegény feleségem. Hogy szétloccsant a feje. Mikor a teafőzőt hozzávágtam. Mert a teafőző is zümmögött. A teafőző is azt zümmögte: Zzzzigomár.

Hahaha.

Hahaha szegény feleségem. Voltál a Zigomárban? — kérdezte szegény feleségem. Mit szólsz ehhez a Zigomárhoz? Édes feleségem, hites párom, mondtam neki, voltam a Zigomárban. Voltam az Apollóban, és megnéztem a Zigomárt, kék üveggel, mikor a Himalája tetején csábtáncot lejt egy lelőtt automobil csontvázában. Voltam az Odeonban, és meg‑néztem hátulról visszafelé a Zigomárt, mikor átmászik a saját hajcsövén, és a balkán hadsereg létrával utánamászik, és közben hirtelen kigyullad a Cluop-piramis, és Zigomár részt vesz a pápaválasztáson, és mindenkit lelő. Voltam az Omni-ában és a Trocaderóban és a Royalban és az Edizónban és a Ferencvárosi Mozicsekben, és Zigomár mindenütt ott volt, és mindenkit lelőtt, és Zigomár mindenütt megjelent a végén, zzzz, és rám irányította a sötétből a pisztolyt, és belelőtt a pofámba és a hasamba és a zsigereimbe. Hehehe, én nem vagyok ideges, édes, hites feleségem, mondtam. Én csak így szoktam csattogtatni a fogaim, édes, hites feleségem. Csak úgy vacogtatom a fogaim, csam, csam. Mit ijedezel azért? Én csak úgy beléd lövök, a Zigomárját ennek a keserű atyaistennek az égben. Én csak úgy kitaposom a beleid, mert csak úgy kérdezted, hogy voltam-e a Zigomárban. Hahaha. Hehehe. Hát megöltem. Hahaha. Szegény gyermekeim is igazat adtak nekem, ők is a Zigomárból jöttek, egy fűszeresboltban látták a Zigomárt, és mondták, csak pisztollyal, kedves, papa, csak pisztollyal, aztán upré, automobilra, az automobil felszalad egy kicsit a falon, átszalad a kéményen, beleszalad a tengerbe, kiszalad a filmből, és minden jól van. Legföljebb felgyújt az ember valamit. Hát nem igaz? Hahaha.

Na ja, most már benne vagyok. A vidéki nagynéném meg is írta apámnak: ennek a fiúnak rossz vége lesz. Weisst du nicht, Adolf, was, bedeutet dass, Zigomár? Ez a fiú egészen elzüllik, egész nap zigomározik, zigomákos, zigomániákus lesz. Hiszen tönkremegy a zigomártól, abba a ronda Pestbe, múltkor találkoztam vele, egész sápadt már, a szemei beesettek. Gyermekeim, ide vezet a mértéktelen Zigomár.

Hahaha. Ugye nevetséges, szerkesztő úr? Ziguskám, Zi-gike. Maga közönséges Zigomár. Hogyan? Hogy tetszik mon

dani? Hogy kocsiba ülünk? Budára? A Lipótmező felé? Hogy szép, új, franclis, zigomáros ruhát kapok. Hahaha. Höhöhö. Na jó, gyerünk. Ugye maga a Zigomár? Látta már Zigomárt éjjel? Zugorjunk a kocsiba. Zigomáriáját ennek a világnak. Hahaha!

Világ, 1911. szept. 24.