SOROZNAK AZ ANGOLOK
— Úgy,
most kezdődhetik a sorozás. Megjelentek a behívottak?
— Mind
a négyen.
— Eressze
be őket egyenként.
—
Első
szám!
—
Vetkőzzön
le. Hogy hívják?
—
Li-Fung-Csang.
—
Hm.
Mitől ilyen sárga maga?
—
Az
irigységtől. Irigylem az angolokat.
— Miért irigyli
őket?
— Hogy nem
olyan sárgák, mint én.
— Doktor
úr mit szól hozzá? Kicsit vézna, nem? Forduljon meg. Mi ez a daganat, itt a
háta tövében?
—
Ez a
politikai meggyőződésem.
— Hm.
Mit szól hozzá doktor úr?
—
Na,
megjárja, megjárja.
—
Már meg is
járta szegény. Tauglich. Adjanak rá szoknyát és
kalapot. A mellékszobában átveheti a töltényeit. Pucolja meg gondosan
mindegyiket, ha egy kicsit hosszúnak találja őket, mindegyiknek a
hegyiből lefaraghat egy darabot. Abtreten.
—
Második
szám.
—
Hogy
hívják?
— Bush — Man.
—
Hova való?
— Tasmánia, jobbra a harmadik
cölöpépítmény.
—
Jól van,
látom, derék, intelligens emberrel van dolgom: — mindjárt az előszobában
levetkőzött, tudja, hogy kell megjelenni a sorozóbizottság előtt.
—
Ezredes
úrnak jelentem alássan, bíz én nem vetkőztem le.
—
Hát?
— Én már
mindjárt így jöttem.
— Honnan?
—
Hazulról. Mi otthon így járunk,
jelentem alássan.
—
Lássa,
doktor úr, ez egy kitűnő, fegyelmezett nép. Náluk az angolok iránt
érzett lojalitás odáig megy, hogy az emberek direkte meztelenül jönnek a
világra, tudva, hogy az angol sorozóbizottság előtt így kell
megjelenniük. Jól van, fiam. Te a német harctérre mész. Az egy vad, fejletlen
nép, de nem kell azért megijedned, amíg angol katona vagy, nem mernek bántani.
Aztán gondold meg, hogy a kultúra az kultúra, azt terjeszteni kell. Tauglich. Abtreten.
—
Harmadik szám.
— Hm... hogy hívják?
—
Mak... mak...
—
Mac? Mac-Mahon? Mac-Kinley?
—
Mak... mak...
—
Hm, mondja csak doktor úr, ezt
honnan hozták be?
—
Afrikából.
—
Átvette a
behívójegyet?
—
Igen.
Nagyon nehéz volt értesíteni, egy pálmafa tetején ült.
—
A behívójegyen biztosan rajta van
a neve. Hol a behívójegy?
—
Megette.
— Honnan
kapták a címét?
— Brehm lak- és címjegyzékéből. Úgy volt beírva: Ember
formájú Maki Majom, Afrika,
pálmaliget.
— Hm. Hát
mit gondol doktor úr?
— Talán irodai
szolgálatra lehetne... Kicsit gyöngéllem.
—
Igaza van.
Majd bevesszük hadi tudósítónak. Nagyon
megbízható és
diszkrét katonának látszik: arcban különben feltűnően hasonlít őexellenciájához, sir Edward Greyhez. Tauglich.
—
Negyedik
szám. Na — miért nem jön?
—
Ezredes úrnak jelentem, már bent
van.
—
Hol?
— Itt mászik
a földön.
—
Hm — még mindig nem látom.
— Tessék nagyító üveget venni.
—
Ahá — látom
már. Furcsa alakja van. Hogy hívják?
—
Bacillus pestis.
— Ezt is mi
hívtuk be?
— Nem.
Önként jelentkezett.
—
Ejnye csak... küldjétek le
gyorsan a francia határra, a
segítő csapatokhoz.
— Nem akar
menni...
—
Hát küldjük a vezérkarba...
—
Már a vezérgyomorban van.
Borsszem Jankó, 1914. november 8.