LENGYEL KIRÁLYSÁG

Igen Tisztelt Szerkesztő Úr,

már eltelt egynéhány nap a proklamáció óta, mely Lengyelországot felszabadította, s bár több szó esett róla, hogy a fentnevezett állam, melynek fejlődését, erről biztosíthatom szerkesztő urat, mindig a legnagyobb örömmel és megelégedéssel szemléltem, s melynek felszabadítását igaz szívből helyeslem — hogy ez az állam királyt választ magának: mégis, a leendő király személyét még nem nevezte meg sem hírlapi találgatás, sem hivatalos nyilatkozat.

Biztosíthatom szerkesztő urat, hogy minden politikai idegesség vagy személyes mellékgondolat távol áll tőlem, amikor egyszerűen megállapítom, hogy ez az átmeneti és bizonyta- • lan állapot nekem nagyon kellemetlen és kínos. Szerkesztő Úr huzamosabb idő óta és jól ismer engem, és tudja rólam, hogy egyszerű és egyenes ember vagyok, aki szereti a tiszta helyzeteket, a személyemre vonatkozó kombinációkat és suttogásokat mindig megvetettem. Istenem, ambícióim és terveim nekem is lehettek és lehetnek, de ezeket soha nem palástoltam, és ezeknek elérésére titkos vagy leplezett utakat soha nem használtam fel. Éppen ezért nem akarom szó nélkül hagyni azokat a — megengedem, hogy burkolt és határozatlan — de nekem, mondom, kínos célzásokat és jeleket, amelyeket a proklamáció óta tapasztalok magam körül.

Elébe vágva tehát minden ízléstelen és időszerűtlen találgatásnak, engedje meg, hogy nagyrabecsült lapjában ezennel határozottan kijelentsem, hogy a lengyel trón betöltésére vonatkozó semmiféle ajánlatot vagy felszólítást nem kaptam, ebben az irányban lépéseket nem tettem, sem hivatalosan, sem

félhivatalosan, sem magánúton. Aki mást mond, rosszhiszeműen akarja beállítani a dolgot, és olyan érzéseket vagy kombi‑

nációkat imputál nekem, amelyektől mindig távol állottam.