CENZÚRA

Felszabaduló gondolat, repülj... Senki nem figyeli szavad, nincsenek magasabb érdekek, mint amit gondoltál és közölni akarsz. A cenzor nem néz mereven szemedbe, mikor kinyitod a szádat, nem fagy ajkadra a szó jeges tekintetétől - beszélj!

Halljátok hát, kimondom nyíltan, ahogy megfogant bennem a megismerés... Kimondom, hogy mi a véleményem azokról, akik... 52

Azazhogy, inkább valami mást. Ezt, amit most mondani akartam, ezt nem lehet mégse és most se - sőt, ejnye csak, úgy veszem észre, most még kevésbé lehet talán. Hogy is mondja csak a cenzor? Az idők nem alkalmasak. Aztán különben is - nagyon könnyen félre lehetne érteni, ami ugye... Igazán nem azért mondom, mintha attól tartanék, hogy... De semmiképpen nem lehet célom, hogy... az a bizonyos úr, aki most eszembe jutott, magára vegye ezt a kijelentésemet, és úgy magyarázza, mintha én ezt azért mondtam volna, hogy izé, a miniszter, aki már régen, egészen alaptalanul gyanúsít engem valamivel, amiről pedig szó sincsen... hiszen ismernek az urak, jól tudják, mennyire szívemen viseltem mindig az illető intézmény érdekeit... és ha most mégsem úgy hát, mintha... ennek igazán nem az az oka, hogy gyáva volnék... de hát oktalan áldozni fel valamit, amit kellő időben méltóan és eredménnyel áldozhatok fel... Egyszóval, ezt hagyjuk egyelőre.

De viszont boldogan és ujjongva kiáltom világgá, azt a régi meggyőződésemet, amit négy esztendőn át torkomba fojtott a cenzúra, hogy minden tisztességes ember, akinek...

Hm, várjunk csak. Ezzel fölöslegesen megharagítanám a hogy hívják pártnak azokat az elemeit, akikről igazán nem állíthatom, hogy tisztességtelen emberek csak azért mert... És nekik módjukban van visszavágni éppen az én elméletemmel, amely szerint... s én ugyan mit válaszolhatnék erre, hiszen...

Hagyd abba, boldogtalan, hová leszel igazságoddal, míg remegő szívvel félted magadban az igazságot, azt, hogy élsz, s még élni akarsz mindenek ellenére, ami történt? S hogy kívül és belül remegsz mindentől, ami fenyeget: félsz, hogy félreértenek és elbúsítanak - s te félsz a bánattól, mert a halált juttatja eszedbe, félsz az emléktől, mert attól is a halálra gondolsz, félsz, hogy félnek majd tőled, s félelmükben megtámadnak téged, mint ahogyan megtámadták és legyilkolták egymást ők, akik nincsenek már, vacogó fogakkal, félrefordított arccal, hogy a másik ne lássa a hideg borzadályt. Miatta törted el vörös ceruzád, amivel vérbefojtottad a kimondott szót: a cenzúra odabent lakik. Halálfélelem az ő neve, s nincs menekvés előle, csak az ő karjaiba futsz, ha menekülsz.

Arra születtünk, hogy szeressük és megértsük egymást, s mindent elpanaszoljunk egymásnak, ami a szívünkön fekszik. De mostohaanyánk, a gonosz természet egy rettenetes örökséget hagyott ránk: annak lehetőségét, hogy megölhetjük egymást. Csak a lehetőséget, mert vágyunk nincs erre, s örömünk nem telik benne - de ez a lehetőség megmérgezi minden gondolatunk, s gyilkossá tesz, amikor védekezünk ellene. Találjatok ki valamit, ti, akik delejes fényt és repülő embert találtatok ki - találjatok ki valamit, hogy ember ne halhasson meg ember kezétől, hanem csak a végzet akaratából - mártsatok be a csodakútba, melyben Achilles fürdött, s akkor majd kiállok, és megmondom nektek az igazat. Az igazságot, amit vértanúknak kellett meggyalázni inkább, mint megpecsételni - az igazságot, mely nem halálmegvető bátorságból, hanem az élet szerelméből fakad.

Mártsatok be ebbe a csodakútba, találjatok ki ruhát nekem, amit golyó át nem üt, kard át nem szúr, gonosz és gyanakvó tekintet meg nem sebez - tegyétek, hogy ne kelljen félnem tőletek, s ne kelljen fegyverkeznem ellenetek - s akkor én, az egyetlen ember, akit nem lehet megölni, egyik embertől a másikhoz futok majd, s mindkettőnek megsúgom a nagy titkot: ne félj tőle, pajtás, ne védekezz, ő nem akar bántani téged - s azért fenyeget csak, mert attól tart, hogy bántani akarod.

Ezt javaslom nektek, ti forradalmi csapatok: fegyver és sisak helyett egy cédulát akasszatok csak a ruhátokra, mikor küzdeni mentek az új, felszabadult gondolatért: bemehettek vele fegyvertelenül az ellenséges tábor közepére, mint Imre király - ha ezt írjátok rá: Ne féljetek tőlem! 1918