A KÍNAI KIRÁLY

(Mese Palinak, vagy inkább Pali meséje)

— Na... a... a mesé...é...lj! — gyötör Pali.

— Hagyj békén, fiam, nem tudok mesélni.

— Dehogynem tudsz, múltkor is meséltél... Na, igazán,

mesé...é...lj!

Mit csináljak vele?

— Hát miről meséljek? — huzakodom vonakodva.

— Amiről akarsz.

Amiről akarok, nagyon jó. A zöld disznóról mesélek.

— Nem, azt nem, ez becsapás, másról, amiről akarsz.

— Hát, a kínai királyról.

— Az nagyon jó lesz — ragyog fel Pali szeme. — Mesélj a kínai királyról!

— Na jó! Hát, hát.

— Hát?

— Hát volt egyszer egy kínai király. Egy nagyszerű kínai

király.

Pali szeme ragyog.

— És nagyon gazdag és nagyon okos és nagyon szép

volt?

Bólintok.

— Úgy, ahogy mondod. Óriási gazdag volt és rettenetesen okos.

— És nagyon jó is, ugye?

— Természetesen. Gazdag is, okos is, szép is, jó is, csak éppenhogy...

— Na?

— Csakhogy éppenhogy...

— Hát mért nem volt boldog akkor? Nem volt neki még felesége?

— Eltaláltad! Nem volt neki felesége. Ezért bizony szomorkodott sokat, és ahogy szomorkodik és sétál bánatosan magában, egy gyönyörűszép izé...

— Egy gyönyörűszép kínai kertben, olyan lámpákkal és kutakkal és sárkányokkal?

— Igen, igen, látom, jól figyelsz. Hát ahogy ottan sétál, mit lát meg egyszerre?

— Egy gyönyörűszép királykisasszonyt!

— Hát igen..., mondjuk, de tudod, éppen az volt a dologban, hogy nem is volt egészen királykisasszony, hanem, hanem...

— Egy szegény favágónak a lánya volt?

— Úgy van! Egy szegény favágó leánya, bizony! Na már

KARCOLATOK 45

most nagyon megtetszett a kínai királynak, és el is határozta, hogy vagy ez lesz a felesége, vagy senki más!

Pali nagyra mereszti a szemeit...

— És a papája, meg a mamája a kínai királynak nem akarták?

— De nem ám! Már hogy akarták volna. Egy kínai király nem veheti el a szegény favágó leányát, hogy gondolod? Még csak el se mondhatta nekik, bizony, mert az egész ország megharagudott volna rá.

Pali nagyot sóhajt.

— Jaj, de érdekes.

— Hát..., hát..., mit gondol erre magában a szerelmes kínai király?

— Ugye és ekkor otthagyta a királyságát?

— No igen, ez lett volna a legegyszerűbb, de az nem megy olyan könnyen.

— Mert azt nem lehet Kínában?

— Azt nem.

Pali csupa izgalom.

— És akkor hát úgy tett, mintha meghalt volna és egy sárkány széttépte volna, és otthagyta véres ruháit és megszökött, és mikor azt hitték, meghalt, akkor szakállat ragasztott és gyalog visszajött, és beállt favágóinasnak a favágóhoz, és akkor elvette a favágó leányát?

— Szóról szóra.

— És boldogan élnek azóta is, ha meg nem haltak?

— De milyen boldogan! Pali sóhajt.

— Jaj de szép mese volt — ismeri el elégedetten.