BÁRÁNYBÉGETES A KÖRÚTON

Vacsora után — természetesen a hangulatos budai kocsmában — vendégeinkkel, két angollal és egy olasszal, a társaság autóba ült, hogy a pályaudvarra kísérjük őket. Szép, teliholdas éjszaka lévén a Körúton leszálltunk, előreküldtük a csomagokat, gyalog sétáltunk a Baross tér felé. Az idegenek kérdezősködtek, mi lelkesen magyaráztuk Budapestet. Egyszerre felfigyeltünk.

Balról ismert, de a körülményekhez képest váratlan hang.

Beee... e...

Báránybégetés, erős és dallamos, nem egy báráré nyilván egész nyáj béget, a kolomp is beleszól, édesen csiingelve.

Mindannyian gépiesen fordulunk a hang irányába. Még mielőtt megpillantanánk, lelki szemeinkkel látjuk a megható képet: bánatosan görbülő orrokkal a göndör gyapjas fehér báránykák, mint megannyi áldozásra siető lélek, torló79

KARCOLATOK

dik hangtalanul, gyűrődve a kolompos után. Olyan puha és hajlékony az egész, mintha egy darabból volna a nyáj — egy nagy mozgó szőnyeg, süppedő és hullámzó folyó, aminek minden hulláma külön fodrozódik a holdfényben. Hozzá a bégetés panaszos éneke, békésen és megadóan fájdalmas „ej uhnyem", a balsorsát betölteni ballagó, szelíd

állati szívvel. Beee... e...

— Viszik őket a vágóhídra — mondja valaki közülük, s mindjárt le is akarja fordítani, de nem jut eszébe angolul a

vágóhíd.

— Pest még tulajdonképpen az Alföld — magyarázza a doktor úr —, ott sok a birkaféle, úgyszólván speciális nemzeti tenyészet. A paraszt szereti minden formájában, húsát, gyapját — utóbbit, tudtommal, csak nálunk hordják azon nyersen... izé..., hogy is fordítsam le a szavakat, „suba" meg „bekecs" — tudniillik...

— Igen, igen — mondja az angol, nyakát forgatva —, de

hol a nyáj?

Csakugyan, hol a nyáj?

Most már mind forgolódunk — forgatjuk a képet, mint a

régi német vicclapok „Vexierbild"jét, amikor meg kell keresni a vadászt.

— Elöl lehetnek...

— Á, hiszen egész közelről hallani...

— Biztosan a mellékutcában jönnek — tódítja valaki, és benéz, de a mellékutca üres.

— Pedig innen jön a hang, az biztos — makacskodik a szőke újságíró —, listen, Mr. Freeman, milyen édes..., ön is úgy hallja, mint mi? Nekünk ez olyan, mintha magyarul bégetne... (teszi hozzá ábrándosan).

Cini fél perce vonogatja a vállát.

— Frászt — jegyzi most meg tömören. — Véletlenül francia bárányok. Most újították fel a Pasteurfilmet, ami tavaly ment. Ez a kis kéthetes mozi forgatja, itt a sarkon, nyitva van a gépház ajtaja, onnan jön. Rögtön ráismertem arra a jelenetre, mikor Pasteur az első birkaoltásokat beadja amilyenről leánykorodban mindig álmodoztál, amit aztán összegyűjt az ember és kék szalaggal átköt, és eldug a fehérneműszekrénybe levendulalevelekkel, lehetőleg a szalvéták közt, hogy anyuka, illetve esetünkben ez a mafla Ödön meg ne találja — igazi szerelmes levelet, egyszóval amilyen a barátnőid mindegyikének van egész kocsiderék, csak éppen Teneked nincsen még, egérharmat, éppen Teneked! akiről mindig azt állítom, hogy Te lehetsz a legboldogabb a barátnőid közt, a Sárinál is boldogabb, mert egyiket se szereti úgy az udvarlója és a fiúja — igen, igen, mert igenis —, fenntartom, még a Rezső se szereti úgy a Vandát, mint ahogy én szeretlek Téged — és ha ennek ellenére, hogy ehhez szilárdan ragaszkodom, eddig még nem írtam Neked, szerelmes levelet, ami Szerinted egy közönséges pimaszság és pofátlanság tőlem, mert hiszen Te nagyon jól tudod, hogy én tudok szerelmes levelet írni, hiszen a tulajdon szemeddel láttad, na jó, jó, édes Edmée, hagyjuk már azt az átkozott Lilidolgot, nincs igazad, esküszöm, az egy félreértés volt, és nem is igaz, és nem is akkor, hanem két évvel azelőtt Teplicen, csak a Rózsi hazudta Neked féltékenységből, és hogy dühítsen — na látod! és hogy azt csak nem tagadom le, hogy fiatalkoromban verseket is írtam, hát letörne a kezem, ha kéthárom rongyos szerelmes levelet kiráznék az ujjamból? na Eszti, hát most aztán egészen ide figyelj! ugyanis csakugyan nagyon, de nagyon sietek, csak azt akarom mondani, tudod mit, Neked igazad van! de lenne egy remek ötletem, isteni megoldás, el leszel ragadtatva! nézd, Róza, Te legjobban tudod, hogy milyen természetű szerelmes levelet szeretnél kapni tőlem — azt ajánlom neked, a fülem se állván ki a munkából, Te pedig ráérsz, írd meg magad az én Hozzád intézett szerelmes leveleimet, ahogy elképzelted őket és szerdán mindig, mérlegzárás és postazárás napján küldd be nekem aláírásra, rögtön, egész hétre, amit természetesen postafordultával, s. k. hiteles aláírással visszaszármaztatva megkapsz, na mit szólsz ehhez a zseniális izéhez, remélem, el vagy ragadtat amilyenről leánykorodban mindig álmodoztál, amit aztán összegyűjt az ember és kék szalaggal átköt, és eldug a fehérneműszekrénybe levendulalevelekkel, lehetőleg a szalvéták közt, hogy anyuka, illetve esetünkben ez a mafla Ödön meg ne találja — igazi szerelmes levelet, egyszóval amilyen a barátnőid mindegyikének van egész kocsiderék, csak éppen Teneked nincsen még, egérharmat, éppen Teneked! akiről mindig azt állítom, hogy Te lehetsz a legboldogabb a barátnőid közt, a Sárinál is boldogabb, mert egyiket se szereti úgy az udvarlója és a fiúja — igen, igen, mert igenis —, fenntartom, még a Rezső se szereti úgy a Vandát, mint ahogy én szeretlek Téged — és ha ennek ellenére, hogy ehhez szilárdan ragaszkodom, eddig még nem írtam Neked, szerelmes levelet, ami Szerinted egy közönséges pimaszság és pofátlanság tőlem, mert hiszen Te nagyon jól tudod, hogy én tudok szerelmes levelet írni, hiszen a tulajdon szemeddel láttad, na jó, jó, édes Edmée, hagyjuk már azt az átkozott Lilidolgot, nincs igazad, esküszöm, az egy félreértés volt, és nem is igaz, és nem is akkor, hanem két évvel azelőtt Teplicen, csak a Rózsi hazudta Neked féltékenységből, és hogy dühítsen — na látod! és hogy azt csak nem tagadom le, hogy fiatalkoromban verseket is írtam, hát letörne a kezem, ha kéthárom rongyos szerelmes levelet kiráznék az ujjamból? na Eszti, hát most aztán egészen ide figyelj! ugyanis csakugyan nagyon, de nagyon sietek, csak azt akarom mondani, tudod mit, Neked igazad van! de lenne egy remek ötletem, isteni megoldás, el leszel ragadtatva! nézd, Róza, Te legjobban tudod, hogy milyen természetű szerelmes levelet szeretnél kapni tőlem — azt ajánlom neked, a fülem se állván ki a munkából, Te pedig ráérsz, írd meg magad az én Hozzád intézett szerelmes leveleimet, ahogy elképzelted őket és szerdán mindig, mérlegzárás és postazárás napján küldd be nekem aláírásra, rögtön, egész hétre, amit természetesen postafordultával, s. k. hiteles aláírással visszaszármaztatva megkapsz, na mit szólsz ehhez a zseniális izéhez, remélem, el vagy ragadtat