„FENEVADAK KÖZT

A LEGSÖTÉTEBB AFRIKÁBAN"

A macskakörmök azt jelentik, hogy a cím nem tőlem ered: egyre ritkábban erednek tőlem ilyen címek. Így hívják azt a szenzációs moziattrakciót, aminek megtekintésére mégiscsak elhurcolt a feleségem, azzal a megokolással, hogy ő az ilyesmit nem tudja nézni.

Megérte a fáradságot. Mr. és Mrs. Johnson expedíciója élethűen tárja elénk az afrikai őserdők pokoli világát. Eleinte csupa fák jönnek, meg mezők, de aztán bezzeg kezdődik a haddelhadd. A széthajló fatörzsek közül vérfagyasztó nyugalommal bukkan elő az első fenevad: gnúnak vagy mi a nehézségnek nevezteti magát, nyilván a rövidség kedvéért. Élethűségben nem hagy hátra kívánnivalót — himbálódzva elsétál a gép előtt, azután azzal a váratlan, ellenállhatatlan mozdulattal, mely ezeket az istentől elrugaszkodott fenevadakat annyira jellemzi, lehajol, és vérben forgó szemekkel nagy csomó füvet tép ki a mit sem sejtő, védtelen bokorból. Feleségem halkan felsikolt mellettem, és izmos férfikarjaimhoz simul, hogy megvédjem. De már változik a kép — tág térségen zebracsorda nyargal keresztül —, feketefehér dressz, lila sapka, fuss vagy fizess. Elnyeli őket az afrikai ég baljós rejtelme — csak az egyik marad vissza, kacéran belenéz a gépbe, mint Pola Negri, de az operatőr intésére ez a fenevad is elkullog. Figyelem! A felirat megilletődve reszket a lepedőn — elérkeztünk expedíciónk legválságosabb szakaszához —, egy perc, s látni fogjuk a sárkány lakta őskor ijesztő ivadékát, elevenné vált rémlátomását a hagymázos képzeletnek — a rinocéroszt! A nőm nyolc napon túl gyógyuló diómekkoraságú folytonossági hiányt csíp felső karomba az izgalomtól. Pillanat múlva a dühös fenevad már ott kacsázik a homokbuckák között, szomorúan lógatja fejét, nyilván rosszul esik neki, hogy az isten ilyen ádáz szörnyetegnek teremtette őt, aki csak arra jó, hogy a nőket ijesztgessék vele. Bezzeg most szelídnek mutatja magát, de várjatok csak, mindjárt kitör a bestia! Mrs. Johnson egyébként valóban fashionable megjelenés a Leicester squarei korzóról — kecses mozdulattal a vállára kapja a rakettet — akarom mondani a robbanógolyós puskát, és szembefordul a vérengző fenevadakkal. Most aztán kiderül az állat egész vadsága, és hogy úgy mondjam, műveletlensége — ahelyett, hogy nyugodtan bevárná a fejleményeket, leszegzi a fejét, és a földet túrva patáival, rohanni kezd — lehetetlen megfékezni, megállítani romboló száguldását: csak a harmadik golyó téríti észre, erre aztán lefekszik, és kileheli dühöngő lelkét.

Aztán még sok fenevad volt, zsiráfok, elefántok, struccok — ott kavarogtak a vásznon, ijesztő gyorsasággal, az apokalipszis borzalmait idézve. Rengeteg füvet ettek össze a szemünk előtt — egy oroszlán is volt, az is füvet evett, míg le nem lőtték.

Igazán minden várakozást kielégített ez a fenevadas film, nőm ájuldozott és borzongott, és kijelentette, hogy nem fog aludni tudni, ezek a rémes bestiák fogják kísérteni álmában, különösen a zsiráf, ami különben is olyan, mint valami kísértet, meg a strucc, a neve miatt.

Hat felvonáson át tartott a bestiák felvonulása, ideje volt, hogy az ember egy kicsit magához térjen, felüdüljön, visszalendüljön a civilizációba, térben és időben önmagához hasonló emberek társadalmába. Szerencsére a „Fenevadak közt" után még egy tízfelvonásos társadalmi színjáték is szerepelt a műsoron, hogy lecsillapítsa nőm lezaklatott idegeit — komoly, természettudományos lecke után nem árt egy kis szórakozás.

A „Petróleumforrás rózsája" című film bájos és idillikus felvételeivel, kedves és fordulatos meséjével nagyon megfelelt ennek a célnak. Valahol New York közelében játszik, ahol Mr. Bethsey, akit gyöngéd érzelmek fűznek a szép Clark Helénhez, petróleumforrást fedez fel, s így egymáséi lehetnének, ha a ravasz Petterson nem próbálja meg, hogy társának, az ügyvédnek segítségével elvitassa Andrew jogát a bányához. Szerencsére az utolsó pillanatban Helén birtokába jut a fontos okiratnak, éjszaka három lovat agyonnyargalva eljuttatja szerelmeséhez — éppen jókor érkezik, mert Petterson, miután leütötte a főmérnököt, kloroformos zsebkendőt dugva a tiszthelyettes torkába, behatolt Bethseyhez, és a meglepett államtitkárt fejbe ütötte a zongoraszékkel. Ezzel a fogással meg is kaparinthatná a petróleumbányát, de az államtitkár csak színleg ájult el, s miközben a ravasz Petterson a wertheimszekrényt nyitja, Bethsey a gőzfűrészt ráereszti. Petterson félreugrik, a hitoktató azonban olyan ügyesen bokszolja orrba, hogy elönti a vér, s így nem láthatja meg Helént, aki éppen akkor ugrik hátulról a nyakába, mikor a vőlegényének szemei már kiugranak saját nyakának Petterson kemény markai által történő huzamos fojtogatása következtében. Így aztán minden jóra fordul a betóduló szőlőültetvényesek és rózsaszedő lányok Pettersont fejjel lefelé a kéménybe lógatják, embereit belökik a kigyulladt petróleumhordók közé, s az ifjú pár szemérmesen és boldogan hajlik össze az első szűzies csók remegésében, miközben kint a tornácon rózsákat szórnak a kéjgyilkosok.

Nagyon kedves, idillikus kép volt, nőm egészen felüdült, és kijelentette, hogy mégis szépet fog álmodni.

De állapotom nem javult. Éjszakáim álmatlanságban teltek el, nappal nem tudtam dolgozni, folyton aludtam.

Egy hét múlva visszavittem a Schöberlszéket, miután úgysem használhattam semmire. A kereskedő, akinek elmondtam betegségemet, hitetlenkedve csóválta a fejét, aztán hirtelen a homlokára csapott. Odarohant a székhez, belenyúlt, Idfordította. Bedugta a fejét, kerekeket csavart rajta, rángatta. Aztán kivörösödve felegyenesedett, és a vállamra ütött.

— Uram, önnek kivételes peche van! Mióta a Schöberlgyár fennáll, ilyen eset még nem történt. Nem önben van a hiba, hanem a székben — ön egy hibás darabot kapott, amit valamelyik munkás elfuserált. Ez a Schöberl nappal ágy és éjjel szék — hagyja itt, majd eladjuk egy szállodai portásnak.