A JÁVA ÉS A BANÁNA

vagy

FELJELENTEM AZ EMBERISÉGET

Betiltották a banánt...

És be akarják tiltani a jávát...

Hiszen ha jól meggondolom, tulajdonképpen igazuk van. Tulajdonképpen csakugyan van benne valami izé — hogy is mondják csak, abból a nem egészen tisztára csak művészi vagy sport vagy mulatságszerű micsodából, hanem valami egyéb is, ami azt illeti — van bizony abban, az már igaz. És hát legyünk őszinték, ez a valami egyéb nagyon alkalmas arra, hogy illetlen ösztönöket, szabados képzeteket keltsen, aki ezt tagadja, egyszerűen ki akarja játszani a törvényt, mely nagyon helyesen, őrködik felettünk, éppen azért, hogy ezeket az ösz­tönöket és képzeteket elfojtsa, romboló hatásuktól megvé­delmezzen bennünket.

Bár jobban védelmezne. Az őrködő törvénynek inkább engedékenységét és türelmét kell csodálni, hogy csak a jávánál vette észre ezt a dolgot, az illetlen és szabados képzetek­kel, hogy ránk szóljon: nana, gyerekek, ilyet nem szabad! S én, aki nemcsak kötelességből vagyok törvénytisztelő, ha­nem lelkem mélyéből átérzem azt az erkölcsi szemléletet, mely minden törvénynek és rendeletnek forrása, ezennel tisztelettel figyelmeztetem a szóban forgó erkölcsi rendet, hogy nagyon is elnéző volt, nagyon is jóhiszemű, a büntetlen erkölcsnek naiv, a bűnt meg sem értő jóhiszemével nézte a világ folyását. Így lehetett, hogy a világ folyása visszaélt az erkölcsi cenzúra bizalmával, és olyan dolgok történtek, ké­rem, hogy...

Én ezennel felszólítom őtet, az Erkölcsi Rendet, hogy nézzen jobban az emberek körmére. Én ezennel feljelentem neki az embereket, ha már a jávával meg a banánnal kapcso­latban végre ő is rájött, hogy mi megy itten, kérem — én ezen­nel feljelentem a embereket a banánnal meg a jávával kap­csolatban, hogy az illetlen és szabados képzetek dolgában már régen, már a jáva meg a banán előtt, még más területe­ken is, amire nem is gondolt, a legnagyobb visszaélés folyt és folyik még mindig — persze burkoltan, hogy ő ne vegye észre. Mégis hallatlan!

Van szerencsém feljelenteni a férfiakat és a nőket, hogy általában, nemcsak a jávánál, de más táncoknál, még a csár­dásnál is, átlépik az erkölcsi rendet, és egyszerűen félreve­zetik a hatóságot. A hatóság naivul azt hiszi, hogy a férfiak és nők csak azért táncolnak, mert egy kis testmozgásra van szükségük, vagy mert szeretik a muzsikát, vagy mert jóté­kony célú estélyeket tartanak, hogy minél több jusson az ín­ségeseknek. Hát szó sincs róla. Igenis tudomásomra jutott, és ha pörre kerül a dolog köztem és az emberek között, hogy aszongya, az emberek engem rágalmazás miatt beperelnek — hát én bizonyítani fogok, hogy igenis, az nem véletlen, hogy a férfiak nőkkel táncolnak, a nők pedig férfiakkal: hanem ez titkos, alattomban történt megbeszélés, törvényt megkerülő megegyezés alapján történik, azzal az előre megfontolt szán­dékkal, hogy egymásban a fentebb említett és b) alatt csatolt illetlen és szabados képzeteket oly módon felkeltsék, misze­rint abból a hatóság tudta nélkül erkölcsellenes érzéki és ér­zelmi hasznot húzhassanak!

Ez így van, ezt hajlandó vagyok bizonyítani, mert azt nem lehet nézni, hogy a jóhiszemű hatóságot így félrevezessék. Javaslom általában a táncnak, mint illetlen és szabados képzetek keltésére alkalmas üzemnek betiltását és szigorú el­lenőrzését.

De ez semmi, mert vannak egyéb dolgok is, csak nem aka­rok beszélni. Hogy miért mennek fiatal leányok holdvilágban sétálni, mintha csak sétálni mennének — hogy milyen célból, mily képzetek hatása alatt találkoznak nyilvánosság előtt különböző nemű, tehát nyilván erkölcstelen és szemérem­sértő egyedek — ehhez is sok szó fér. De ez már mégis hihe­tetlen, hogy a hatóság hivatalos intézményének keretei közt is, teszem fel, anyakönyvvezetők jelenlétében, hivatalos kö­zegek előtt és szeme láttára folynak az effajta visszaélések, a legnagyobb vakmerőséggel. Kelle szabadabb, illetlenebb, szeméremsértőbb képzeteket keltő látvány, mint egy „igen"t rebegő ifjú pár?

Ezennel van szerencsém feljelenteni a legjobb családokat, olyan képzetek keltése és gyakorlása miatt, melyeknek nem szabadna előfordulni a legrosszabb családokban sem — és rög­tön csatolom bizonyítékomat is egy logikai megfontolás for­májában, mely így hangzik: lennéneke egyáltalában legjobb családok, ha nem fordulnának elő dolgok, amelyek a legjobb családokban is előfordulnak?