A JÁVA ÉS A BANÁNA

vagy

FELJELENTEM AZ EMBERISÉGET

Betiltották a banánt...

És be akarják tiltani a jávát...

Hiszen ha jól meggondolom, tulajdonképpen igazuk van. Tulajdonképpen csakugyan van benne valami izé — hogy is mondják csak, abból a nem egészen tisztára csak művészi vagy sport vagy mulatságszerű micsodából, hanem valami egyéb is, ami azt illeti — van bizony abban, az már igaz. És hát legyünk őszinték, ez a valami egyéb nagyon alkalmas arra, hogy illetlen ösztönöket, szabados képzeteket keltsen, aki ezt tagadja, egyszerűen ki akarja játszani a törvényt, mely nagyon helyesen, őrködik felettünk, éppen azért, hogy ezeket az ösztönöket és képzeteket elfojtsa, romboló hatásuktól megvédelmezzen bennünket.

Bár jobban védelmezne. Az őrködő törvénynek inkább engedékenységét és türelmét kell csodálni, hogy csak a jávánál vette észre ezt a dolgot, az illetlen és szabados képzetekkel, hogy ránk szóljon: nana, gyerekek, ilyet nem szabad! S én, aki nemcsak kötelességből vagyok törvénytisztelő, hanem lelkem mélyéből átérzem azt az erkölcsi szemléletet, mely minden törvénynek és rendeletnek forrása, ezennel tisztelettel figyelmeztetem a szóban forgó erkölcsi rendet, hogy nagyon is elnéző volt, nagyon is jóhiszemű, a büntetlen erkölcsnek naiv, a bűnt meg sem értő jóhiszemével nézte a világ folyását. Így lehetett, hogy a világ folyása visszaélt az erkölcsi cenzúra bizalmával, és olyan dolgok történtek, kérem, hogy...

Én ezennel felszólítom őtet, az Erkölcsi Rendet, hogy nézzen jobban az emberek körmére. Én ezennel feljelentem neki az embereket, ha már a jávával meg a banánnal kapcsolatban végre ő is rájött, hogy mi megy itten, kérem — én ezennel feljelentem a embereket a banánnal meg a jávával kapcsolatban, hogy az illetlen és szabados képzetek dolgában már régen, már a jáva meg a banán előtt, még más területeken is, amire nem is gondolt, a legnagyobb visszaélés folyt és folyik még mindig — persze burkoltan, hogy ő ne vegye észre. Mégis hallatlan!

Van szerencsém feljelenteni a férfiakat és a nőket, hogy általában, nemcsak a jávánál, de más táncoknál, még a csárdásnál is, átlépik az erkölcsi rendet, és egyszerűen félrevezetik a hatóságot. A hatóság naivul azt hiszi, hogy a férfiak és nők csak azért táncolnak, mert egy kis testmozgásra van szükségük, vagy mert szeretik a muzsikát, vagy mert jótékony célú estélyeket tartanak, hogy minél több jusson az ínségeseknek. Hát szó sincs róla. Igenis tudomásomra jutott, és ha pörre kerül a dolog köztem és az emberek között, hogy aszongya, az emberek engem rágalmazás miatt beperelnek — hát én bizonyítani fogok, hogy igenis, az nem véletlen, hogy a férfiak nőkkel táncolnak, a nők pedig férfiakkal: hanem ez titkos, alattomban történt megbeszélés, törvényt megkerülő megegyezés alapján történik, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy egymásban a fentebb említett és b) alatt csatolt illetlen és szabados képzeteket oly módon felkeltsék, miszerint abból a hatóság tudta nélkül erkölcsellenes érzéki és érzelmi hasznot húzhassanak!

Ez így van, ezt hajlandó vagyok bizonyítani, mert azt nem lehet nézni, hogy a jóhiszemű hatóságot így félrevezessék. Javaslom általában a táncnak, mint illetlen és szabados képzetek keltésére alkalmas üzemnek betiltását és szigorú ellenőrzését.

De ez semmi, mert vannak egyéb dolgok is, csak nem akarok beszélni. Hogy miért mennek fiatal leányok holdvilágban sétálni, mintha csak sétálni mennének — hogy milyen célból, mily képzetek hatása alatt találkoznak nyilvánosság előtt különböző nemű, tehát nyilván erkölcstelen és szeméremsértő egyedek — ehhez is sok szó fér. De ez már mégis hihetetlen, hogy a hatóság hivatalos intézményének keretei közt is, teszem fel, anyakönyvvezetők jelenlétében, hivatalos közegek előtt és szeme láttára folynak az effajta visszaélések, a legnagyobb vakmerőséggel. Kelle szabadabb, illetlenebb, szeméremsértőbb képzeteket keltő látvány, mint egy „igen"t rebegő ifjú pár?

Ezennel van szerencsém feljelenteni a legjobb családokat, olyan képzetek keltése és gyakorlása miatt, melyeknek nem szabadna előfordulni a legrosszabb családokban sem — és rögtön csatolom bizonyítékomat is egy logikai megfontolás formájában, mely így hangzik: lennéneke egyáltalában legjobb családok, ha nem fordulnának elő dolgok, amelyek a legjobb családokban is előfordulnak?