BABUSKA, A VÁROSLIGETBEN

Nagyérdemű közönség,

itt látható a csodálatos világrejtély, melynek magyarázatát sen­ki megadni nem tudta még eddig, bár a legnevesebb tudósok foglalkoztak a kérdés megoldásával.

Itt látható Babuska, aki eszik, iszik, mozog és harcol, Ba­buska, orosz katonai egyenruhában, vállán fegyverrel, dere­kán szíjjal, fején csákóval.

Vajon élő embere, vagy csak tökéletes mechanizmus?

Erre fog válaszolni Babuska, ha a nagyérdemű közönség nem restelli a csekély beléptidíjat, és végignézi előadásunkat.

Babuska nyolcszáz éves mindössze, és elég jó színben van. Tessék megnézni, bárki meggyőződést nyerhet róla, mi­szerint ez nem csalás, nem ámítás, hanem tény és való.

Ha itt a hátán megnyomok egy gombot, amint látni mél­tóztatik, felemeli kezét és szalutál. Ha a mellét megnyomom, pukkedlit csinál és keresztet vet.

Másik nyomásra lekapja válláról a puskát, és hasra fekszik.

Ismét másik nyomásra Babuska felugrik és előreszalad. De vigyázni kell, hogy út legyen előtte, mert beleugorna a Du­nába is, ha a gombot megnyomjuk.

Vajon élő, eleven embere, vagy csodálatos gépezet? Tessék megnézni, meggyújtom ezt az „Emberi jog" felira­tú gyufát, és a szeme elé tartom.

abuska szeme meg se rebben, bárki meggyőződést szerez­het róla, ez nem csalás, nem ámítás, tessék meggyőződést sze­rezni róla.

Most megint egy helyben áll Babuska, minta cövek, és nem mozdul.

Nagyérdemű közönség, tessék besétálni, az előadás azon­nal megkezdődik.

Nagyérdemű közönség, itt látható tehát Babuska, az orosz katona, a huszadik század rejtélye — vajon embere, vagy élő mechanizmus?

Tessék idefigyelni: megnyomok egy gombot, és Babuska engedelmesen felemeli egyik kezét.

Most tessék figyelni: most megnyomok egy gombot, és Ba­buska felemeli fegyverét, és megindul.

(Babuska megindul a súgólyuk felé.)

Jól van, Babuska. Hogy hínak engem, Babuska? (Babuska merev fahangon Bruszilov.)

Jól van, Babuska. Menj tovább, Babuska.

(Babuska a súgólyuknál megáll.)

Na mi az, Babuska, nem mész tovább?

(Babuska: Megyek. — Egészen halkan a foga közt: Hallod, Samu, ne marháskodj, hiszen beleesem az orkeszterbe.)

Úgy látszik, valami elromlott a gépezetben, majd mindjárt megigazítjuk. Úgy, most megcsavarom ezt a csavart, és min­den rendben lesz.

Most tessék idefigyelni, elsütök egy pisztolyt Babuska füle mellett, és Babuska arca meg se rándul. Puff.

(Babuska idegesen összerázkódik. Fogai közt: Samu, ne mar­háskodj, mi bajod velem? Hiszen ez nem volt a programban!)

Amint látni tetszik, Babuska meg se rebben. Most hátul beleszúrok Babuskába, és észre se veszi. Így ni!

(Babuska nagyot ugrik kínjában. Félhangosan: Megőrül­'; tél, Samu? Hát ez mi? Ez nem tartozik a mutatványhoz, én mindjárt abbahagyom.)

Amint látni tetszik, teljesen érzéketlen. Most meglököm Babuskát, és orra vágódik, mint egy darab fa. Vajon élő embere, vagy a technika csodája? Tessék nézni, belerúgok a há­tába.

(Babuska földhöz vágja a sapkát, nagyot kiált, és pofon vág­ja a kikiáltót. Bömbölve: Hát, te disznó, csúffá akarsz tenni a közönség előtt? Kirohan a színpadról.)

Amint látni tetszik, Babuska minden intésemre engedel­mesen reagálva, mint tökéletes gépezet, rendben és zavarta­lanul kivonult a színpadról. Legközelebbi előadásunk egy óra múlva. Köszönöm, hölgyeim és uraim, éljen a haza!