A feleségem beszéli Karinthy Frigyes:

1917. augusztus 9.

— Mondd csak kérlek, te értesz ehhez a külpolitikához, nem magyaráznád meg nekem, hogy van ez a dolog, amit a villamoson olvastam ezen a darab újságpapíroson itten, amiben az uborkát hoztam — tudod mibe kerül az uborka? fogózz meg jól a székben: — na de nem erről akartam beszélni, hanem arról az izéről, itt az újságpapíron, tulajdonképpen csak az elejét olvastam, a vége le van tépve, de ez is elég nekem, tudniillik a francia miniszterelnök, valami Ribot, ezen azt nyilatkozza a kamerában: hogy Michaelis, a német kancellár hazudott: Már most azt akartam kérdezni tőled, hogy mi lesz ebből, az a német kancellár, felteszem úriember, de meg különben is exponált állása van — lehet az, hogy egy ilyen kifejezést magán hagyjon száradni? Nem úgy értem, hanem azt gondoltam, miért nem provokáltatja a Ribott? Ugyan ne nézz olyan bután, hát ahogy Tisza provokáltatta Andrássyt meg Pallavicinit és meg is verekedett velük — dehogy nem, szintén politikai ügyből kifolyó sértés miatt? Mit röhögsz olyan bután? Hogy az más eset? Miért volna az más eset? Hogy mondod? mert a Ribot az egy ellenséges ország politikusa? Hja úgy — szóval a politikusok csak akkor intézhetik el a dolgukat verekedéssel, ha egy országhoz tartoznak, aha, értem már, szóval az ellenséggel nem lehet verekedni. Ugye ezt hívjátok ti ultima rációnak?