Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

1917. augusztus 26.

— Elhiszem, hogy a legjobb akarattal és indulattal teszitek, amit tesztek, hogy teleirkáljátok a lapokat a drágasággal. Naponta egyebet sem olvasok, mint ezeket a riportokat, hogy mit van pofájuk elkérni ezért, meg ezért a kofáknak — ami igaz is, aztán ti, a hatás kedvéért, még egy kicsit túlozzátok esetleg, illetve a legszembetűnőbb eseteket írjátok meg. Már most mi értelme ennek? Három éve harminc lap naponta ontja a mérges jeremiádákat, persze eredménytelenül, mert senki nem intézkedik, akinek intézkedni kellene — ami újságírónak mindegy is, ő megtette a kötelességét, úgy érzi, mikor megírta az igazat és kifejezést adott a közönség felháborodásának. Azt azonban nem veszitek észre, hogy amikor lelkesen és nemes rajongással leplezitek a gaz árdrágítót: egyúttal felvilágosítjátok a naivabb és még tudatlan árusokat, hogy a főuzsorások mit mernek kérni büntetlenül: — a vidéki, még romlatlan kofa a lapokból tudja meg, hogy az a kétszáz százalék, amit ő nyerni akar, milyen kevés ahhoz képest, amit Pesten nyerni lehet. Úgy tesztek, mint az utazó zsidó, aki eltalálni nem találja ugyan el, hogy milyen üzletet akar csinálni az útitársa, de találgatás közben jó ideákat ad neki: — az uzsorát és árdrágítást napirenden tartjátok, hozzászoktatjátok az embereket és természetessé teszitek. Inkább, ha tudjátok, írjátok azt, hogy a gyümölcs ilyen és ilyen olcsó, hogy a kofák angyalok — akkor a közönség nem fogja majd eltűrni, hogy nagyobb árakat kérjenek, mint amekkorát az újságban olvasott. Hazudjatok, hogy az igazság kijöhessen — én a kisfiammal jöttem rá erre a módszerre. Azelőtt, ha bömbölt és toporzékolt, szidtam őt, csúnya, rossz fiú vagy, mondtam — amire csak még komiszabb lett és még jobban ordított. Mostanában egészen másképpen csinálom. Ha elkezdi a komiszkodást, egyszerre mosolyogni kezdek és azt mondom neki, hogy ő egy aranyos, szelíd, jó kis fiú, egy drága. Nézd meg, hogy zavarba jön ettől, hogy elcsodálkozik és hogy hagyja abba a bömbölést tágra meresztett szemekkel. Az emberekkel el kell hitetni, hogy jók, ha azt akarjuk, hogy azok legyenek.