Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

1917. szeptember 15.

— Most már aztán magyarázd meg nekem, hogy áll a dolog ezzel az Oroszországgal, mégis csak röstellem újságírófeleség létemre, hogy tegnap kiröhögtek, mikor azt mondtam, na most már biztosan nyernek a németek, ha ennek a Kornilovnak sikerült Hindenburggal találkozni, hogy aztán együtt másszanak rá Pétervárra. Hát aztán, tudom én, hogy ez a Kornilov orosz, de ha egyszer ő is Pétervár ellen megy, mégis csak találkozniuk kell valahol, na és akkor mihez fognak egymással? megverik egymást? csak nem bolondok, hiszen ezen a Kerenszki csak röhögne, megvárná, míg az egyik nyert, aztán kupán vágná, mikor jól ki van már fáradva az illető. Vagy mondjuk, hogy Hindenburg előbb érkezik, mint Kornilov — micsináljon a Kerenszki? Kiálljon vele? — hogy aztán a Kornilov egyszerre csak ott teremjen és hátbakapja? nem, ezt a Kerenszkit én nem így ismerem. Az sokkal okosabb ember, ilyet ő nem csinál. Mi van tehát még hátra, mondjuk Kornilov érkezik először Pétervárra — már bocsáss meg, hogy ütközzenek ezek össze? Hiszen Hindenburg minden percben megérkezhetik, mégpedig nyilván nem azzal a szándékkal, hogy a Kerenszkit megvédje a Kornilovtól, vagy a Kornilovot megvédje a Kerenszkitől. Erről tehát szó sem lehet — ez olyan volna, mintha mi, most ketten hajbakapnánk azon, hogy ki verje meg közülünk a Pistikét, büntetésből, amiért tányérokat hajigált felénk, aminthogy a Kornilov meg a Kerenszki, ahogy olvasom, tényleg azon kaptak össze, hogy melyikük verje meg a Hindenburgot? Azt hiszem, napnál világosabban bebizonyítottam neked, hogy ebből csak béke lehet, mert mindhárman be fogják látni, hogy egy ember verekedhet egy ellen, sőt kettő is egy ellen — de három ember egymás ellen anélkül, hogy ketten összetartsanak, nem verekedhet. Na, érted most már, hogy áll a dolog Oroszországgal? Ha mindenáron tudni akarod. Mi, hogy én kérdeztem ezt tőled? ugyan, ne hazudj, na ez már mégis hallatlan! Hát nézd meg az elején ennek a cikknek, ha megjelenik nyomtatásban, hogy te kérdezted tőlem.