JACQUES DEVAL

Gróf Tovaris elvtárs főherceg

avagy

A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik

Diplomáciai tündérmese a Vígszínházban

 

ELSŐ FELVONÁS

 

FŐHERCEG KÁPOSZTOFF (Orosz emigráns és trapézművész Jókai „Aranyember" című darabjából, hever és passziánszot kever a kereveten, röviden e kerehevereten. Orrhan¬gon.) Mamukovna!

FŐHERCEGNŐ (Kiugrik Hoffman: Nemes lélek jutalma című ifjú¬sági regényéből, becsapja maga mögött a fedelet.) Mi az, papinszkovics tatukov?

FŐHERCEG Két napja nem volt egy meleg rákmajonéz a hasam¬ban.

FŐHERCEGNŐ Te talán nem tudod, hogy utolsó garasunk végit járjuk. Múlt héten váltottam két sout, és már csak imittamott van belőle.

FŐHERCEG (szívébe nyúl) Itt van még egy szú hozzá, az, ame¬lyik szívemet rágja orosz hazánk miatt, az már három, vegyél rajta kenyeret, de jó keserű legyen, mint ahogy bal¬sorsban illik.

FŐHERCEGNŐ (el)

FŐHERCEG (egyedül dúdol)

 

A lábamon emigemigrálok,

Mégis szeretnek a lányok

Ragyogó csillagom, galambom.

 

FŐBANKELNÖK, a FRANCE NATIONAL HELYETTES SZUL¬TÁNJA (bekukkant a Louis XXX. korabeli kemencebú¬bon) Aggyisten főfenség, hát hogy ityeg a fityeg?

FŐHERCEG Csakugyan, igazgattam, mint Bertóknak a sombe¬reki strandon: szegényesenrangosan.

FŐBANKELNÖK E'ja, e'ja, alala... erői jotja eszembe egy anekdót: miért nem veszi ki bankomból a nevére elhelyezett há¬romszázbillió gyémántrubel és négy fillért kitevő vagyonát, múltkor arra jártam, még mondtam is a pénznek, ja, te még itt vagy? Hát nem vett ki a gazdád?

ŐHERCEG (méltósággal) Ön nem tudja, hogy ezt a borravalót a cár bízta rám, mielőtt megbukott, még mondta is, nézd, Miki, tele van mindkét kezem, tedd ezt a vackot a kredenc¬re? Csak nem képzeli, hogy hozzányúlok, dádát kapnék a kezemre, Cuna bácsi. (sírdogál)

BANKELNÖK De hisz a cár őfelségének méltóztatott legkegyel¬mesebben meghalni.

FŐHERCEG (ki még virágot szedhet minden ágról, makacsul) Az mindegy. Heten vagyunk, uram, heten. Mindhasztalan erőlködésem, a lányka megmarad hitében.

ANKELNÖK (négységbeesve) De hogy fog az éhhalál ellen lépé¬seket tenni?

HERCEG Így. (Mutatja, hogy inkább elmegy cselédnek a fele¬ségével együtt. A belépő főhercegnőhöz.) Igaz, nyanyukája? HERCEGNő Rögtön felelek, csak előbb intézkedek a vacsorá¬ról. (A hozott vacsorát az ablakon keresztül kiszórja a nép közt.) A többit dugja a füle mögé!

BANKELNÖK (meghatva) Vannak többé grandezzák Franciaországban.

Függöny

 

MÁSODIK FELVONÁS

ELSÖ KÉP

 

MARQUIS DE ARBEITERZEITUNG (Bankár és kommunista főrend, a biokémiai muzulmán fagylaltgyár védnöke nejéhez.) El kell mennünk a köztársasági császár vacsorájára nyolc¬kor, és erre az időre szükségem volna egy komorra és egy komornára.

NEJ (fitymálva) Egy komondor is megteszi.

APA Ehhez te nem értesz, Rozália. Íme, épp itt jönnek. (A kö¬zeledő főherceget és főhercegnőt alkalmazza személy¬zetnek és el.)

 

MÁSODIK KÉP

 

ARBEITERZEITUNG LEÁNYA Jean, hozza a sícipőim és sídeszkáim.

FŐHERCEG (Mint komor egy utánozhatatlan mozdulattal lesiklik a szekrény tetejéről, szerényen.) Parancsoljon, kisasszony.

LEÁNYA Maga így tud sízni? (Beleszeret.)

ARBEITERZEITUNG Jeanett, sakkozni szeretnék.

FŐHERCEGNŐ (mint komorna) Parancsoljon. (Bemattolja.)

FIA Maga így tud sakkozni?

FŐHERCEGNŐ (szerényen) Valamikor Aljechin álnéven játszot

tam keveset.

FIA Jé! (Beleszeret.)

 

HARMADIK KÉP

 

ARBEITERZEITUNG (nejéhez) Vacsorát kell adnom Kecskov szov¬jet követ tiszteletére. De éppen itt jön.

KECSKOV szovjet követ Barátság, Arbeiterzeitung elvtárs. (mély tisztelettel) És hol vannak a többi kedves vendégei, a kar¬tellfőnök grófok?

ARBEITERZEITUNG (sértődötten) E bűzös kapitalistákat ön kedves vendégeknek nevezi. (a belépő Kartellini grófhoz) Ah, vicomte, hódolattal üdvözlöm!

VICOMTE (meglátja a főherceget, haptákba vágja magát) A fő¬herceg! Wie kommt er hier?

ARBEITERZEITUNG Komoran.

(Vendégek letérdelnek hercegék előtt.)

KECSKOV (udvariasan) Na nézze, hogy gazsulálnak a büdös ka¬pitalisták.

ARBEITERZEITUNG (sértődötten) Hogy beszél ön kedves vendé¬geimről?

KECSKOV Pardon. (Vizet fogad el a hercegnőtől.)

(Vendégek el.)

KECSKOV (a hercegnőhöz) Maga nekem nagyon ismerős. Nem csókolóztunk mi a nisninovgorodi földrengéskor egy le¬felé zuhanó ágyúcső belsejében?

KECSKOV Köszönöm, szoszó. (Visszaköpi.)

 

 

HARMADIK FELVONÁS

 

KECSKOV (megtörüli a száját) Na, a köpködésből elég volt. Beszéljünk oroszul Ivan Ivanovics Ivanacsevics Ivanocsevicsivecsenov. A szovjetnek szüksége van arra a pénzre a bankból, a szovjetnek sok kiadása volt az idén, és a régi kanapé is kilyukadt ott a baltilichthóf ablakánál.

FŐHERCEG (diplomatikusan) Hogyisne, ezt ni! (Piccent a fo¬gával.) Amiért elloptátok a cárt meg az összes babaruhát! Örök harag! (Duzzog.)

KECSKOV (sóhajt) Hát nem, nem... pedig de jól gyött volna... Tudja, ott az előszobában, az a szép régi fogas, amit még Romanov nagypapa vásárolt...

FŐHERCEG (meghatva) Ott jobbra, a sarokban, a Kaukázussző¬nyegen... mi van vele?

KECSKOV (ravaszul) Úgy látszik, le kell adni a zsidónak... Ki kell váltani a porszívógépet, amit becsaptunk tavaly, de most nagy szükség van rá, a Krímifélszigeten vastagon fek¬szik a por...

FŐHERCEG (merengve) Eladni a zsidónak... a szép, régi fo¬gast...

KECSKOV (halkan) A zsidótól nem lehet visszavenni, ő is eladja haszonnal... de te még megkaphatnád egyszer, ha kivált¬juk a pénzeden, atyámatyuska...

FŐHERCEG (bőgve) Nekem pechem, neked szerencséd, hogy atyamátyuskádnak szólítottál, tovaris — tied a hétbillió gyé¬mántrubel négy fillér, használjátok egészséggel, nem bírok a szívemmel. (Odaadja.)

KEcsKov (meghatva) A négy fillért nem fogadom el. (Egymás nyakába borulnak.)

MUSSOLINI (átszól Hitlerhez) Na?

HITLER (sírva fakad) Hát nem bánom. (Nyakába borul a fő

rabbinak.)

ROOSEVELT (Japánhoz) Te bírod ezt nézni? Nem facsarja az

orrod valami?

JAPÁN A szülőjapám se bírná... szervusz! (Kibékülnek.)

Az ÚR HANGJA Az ember tragédiájából Na, taknyosok — csak

hogy végre megértettétek egymást!

 

(Visszarendeli az özönvizet és a bábeli nyelvzavart,

kitűzi a szivárványt, napsütés, világbéke)

 

HACSEK Sajókám!... Remek!... Csak még mindig nem értem, melyik itt a bolsevik?

 

Színházi Élet, 1934. 9.