FUTURISTA
LEXIKON
Az ember
egészen beleposhad ebbe a konzervativizmusba: restelkedve hallom, hogy a
futuristák kezdik rossz szemmel nézni írásaimat, melyek a Marinetti által közzétett kiáltvány több pontját sértik — még mindig
mondatokban írok, szagtalan főneveket használok (az új futurista rendelet
szerint a főneveknek nemcsak értelme, de szaga is van, amit megfelelő
interpunkciókkal jelezni kell) és így tovább. Fogalomköröm tele van mindenféle
ósdi, enciklopédikus ballasztokkal, jóllehet Marinettiék már régen megmondták,
hogy minden múzeumot és minden enciklopédikus tudást le kell rombolni. Az új
megismerés tisztára intuitiv, és kialakulása impresszionisztikus módon
történik. A dolgokról való fogalmainkat a bennünk rejlő, gyermeki
frisseségű és primitív géniusz kell hogy
sugallja, egyszerűen úgy, hogy elképzeljük, milyen az a bizonyos dolog —
minden ostoba, empirikus módszer nélkül. Micsoda nyavalyás
festő az olyan, akinek modellre van szüksége, ha valakit le akar festeni?
Na igen. Ilyenformán a régi
lexikonokkal baj van: nincs bennük, amit öntudatos futurista felhasználhat, hogy világnézletét teljessé tegye. Új
lexikon szükségessége veti előre árnyékát; ezt a lexikont a futurista
zsenik írják; nem az adatgyűjtés elavult, szolgai tolvajlámpása, hanem a képzelet ragyogó reflektora mellett. A futurista lexikon-fró
egyszerűen előveszi a szavakat úgy, ahogy alfabetikus sorrendben
adódnak — vagy különben, most jut eszembe, minek az alfabetikus sorrend? A
futurista egyszerűen veszi a szavakat úgy, ahogy gyönnek, és megmagyarázza
az értelmüket, azon az alapon, ahogy az ő ócska, skolasztikus tudással meg
nem fertőzött, még ifjú és tiszta képzelete látja.
Ó, ifjak! jövő géniuszai, ó,
rimbelő-rombolók! Egy agg, megromlott érzékű társatok tárja ki karját
felétek: fogadjátok el őt! Engedjétek meg, hogy részt vegyek
nagyszerű munkátokban, mely-lyel felforgatjátok a világot, és
leromboljátok a Rombach utcát! Tiétek a jövő, tiétek az élet, tiétek a
poézis — ó, hadd szaladok veletek, kérlek alássan. Még köszörületlen vagyok:
sokszor régies téveszmék ejtik rabul szárnyaló képzeletem — a múltkor is
rajtakaptam magam, hogy a létra tetejéről lezuhanva, 9,8o-nyi gyorsulással
közeledtem a Föld központja felé, ami pedig a legnagyobb smokkság, ugyebár, mert hiszen én ezt az iskolában
tanultam, hogy igy kell esni a szilárd testeknek. De hát, kérlek alássan, a
szokás hatalma! Igyekszem megjavulni, és hogy méltóvá tegyem magam a
nagyszerű Tan felfogására, engedjétek meg, hogy megírjam néhány fejezetét
a Futurista Lexikonnak, úgy, ahogy az egyes szavak eszembe jutnak.
Üveg,
üveggyártás. Ellenséges indulatú és
értelem nélküli kemény tárgy, felruházva bizonyos kajánsággal. Az ember a
szemével nem látja jól, hogy van, mert sok tekintetben nagyon hasonlít a levegőhöz,
amit szintén nem lehet jól látni; mire az ember nekimegy, mely alkalommal az ü.
szó nélkül fejbe üti az embert, aki pedig nem is akarta bántani. Hajlítani nem
lehet, mert akkor eltörik; az a tény, hogy mégis vannak hajlított, görbe ü.-k
is (lásd: palack, pohár, üveglencse), oda enged következtetni, hogy mégis lehet
hajlítani, úgy látszik, csakhogy lassan és vigyázva kell csinálni, hogy észre
ne vegye. Az ü. gyártása oly módon történik, hogy az ember mindenféle
régi, összetörött üvegdarabokat beledobál egy üstbe, ott addig forralja, míg
össze nem olvad, mire szétsimítják. Átlátszóságát úgy nyeri az ü., hogy Röntgen-fénnyel átvilágítják, mire átlátszó
lesz. Az ü.-t sok mindenfélére használják: például ablaküvegre, kirakat-üvegre,
ajtó-üvegre és üvegből készült tárgyakra. Másra nem lehet használni.
Lélegzés. Az ember mellbőrének
sajátságos mozgása, mely szerint a mellbőr hol felemelkedik, hol lesüllyed A mellbőrnek igen nagy ereje van, mert mikor
felemelkedik, magával húzza az egész mellet, aztán megint leengedi A lélegzésre
igen nagy szükség van, amit úgy lehet magyarázni, hogy lélegzés nélkül az ember
könnyen meg is halhat, mivel az emberben belül levegőnek kell lenni. Ezt
tudva, az emberek állandóan lélegeznek, úgyhogy azt lehet mondani, második
természetükké vált ez a szokás, és most már ott tartunk, hogy sok ember oda se
figyel, és mégis egész jól tud lélegezni. Azonban ez most már nem tarthat soká,
mert az emberek lassanként ki fogják lélegezni a levegőt a világból. Ja igen, a levegőre azért van szüksége az embernek,
mert különben arra a helyre, ahol levegő van, szintén ennivalókat kellene
berakni, ami nagyon költséges volna, és a nehéz gazdasági viszonyokat még
súlyosbítanál
Értelem. Könyvdísz,
amit fekete meg arany vonalakkal rárajzolunk bizonyos könyvek lapjaira, a
szöveg közé, ami igen jól hat. Kimondva is kellemesen hangzik, más szavak
között, azért néha közbeszúrják, olyanféleképpen, mint mikor az ember azt
mondja: „ejhej" vagy „tyetyetye!" vagy
„hjaja" vagy „pizonypizony".