GYERMEKNAPI BALLADA

1

Három árva sir magában

Elhagyott, sötét szobában.

Zivataros, hideg éj van,

Édesanyjuk szintén ott van.

2

„Édesanyám, édesanyám,

Altass el már, úgy alhatnám!”

„Halgass, Adolfka, nem látod, hogy öltözködöm, most nem érek rá veletek törödni, de egy pofont lekenek, ha telebőgöd a fejem.”

3

„Édesanyám, gyújts világot,

Nem tudom én, jaj mit látok ...1"

„Mindgyár' látsz valamit, ha nem hagyod abba, te nyavalyás; nem látod, hogy a hajam sütöm, nem vihetem oda a lámpát."

4

„Édesanyám, édesanyám,

A takaróm terjtsd reám!"

„Miféle takarót? Csak nem azt a kék plüst gondolod, abból már régen ruhát csináltattam, te majom."

5

„Édesanyám, édesanyám,

Add ide a babaszobám!"

„Ne óbégass, Málcsi, az most kell nekem, csináltattam belőle egy urnát, arra szükségem van."

6

„Édesanyám, édesanyám,

Elviszed a babaszobám.

Hadd kérdje meg hit gyereked,

Mi a fenének az neked?"

„Ejnye, de sok bajotok van, hát pénzt kell gyűjteni benne. Nem tudjátok, hogy ma gyermeknap van? Majd a Málcsi vigyáz rátok, ne csináljatok rendetlenséget, ha a papa hazajön, Adolfka megmondja neki, hogy menjen el a vendéglőbe; este, ha korábban jön haza, mint én, akkor is menjen vendéglőbe, utána menjen be a kávéházba, ott majd találkozunk."

7

—Mondd, Adolfka, mi az, egy gyermeknap?

—Gyermeknap, az egy olyan nap, amikor a felnőttek pénzt gyűjtenek a gyermekeknek.

—És aztán, mi megkapjuk azt a pénzt? —

—Nem, azt a szegény gyermekek kapják meg.

— Hát mi gazdagok vagyunk?

—Mi igen, mert a mi mamánknak szép ruhája és kalapja van, és ő a Ligának tagja.

—És a mama mostan hová ment?

—A mama mostan gyűjti a pénzt a szegény,

éhező gyermekeknek. Mindenkitől kér az utcán.

—És mi nem kapunk ebédet?

—Úgy látszik.

—És nem megyünk iskolába?

—Nem mondta senki, hogy menjünk.

—Neked mi van feladva természetrajzból?

—Nekem fel van adva a tyúk.

—Tudod már?

—A tyúk tojásain addig ül, míg azokat kikelti, de igen együgyű állat, amiért például a lúdtojást alája teszik, azt is kikelti, mivel a lúd lusta kikelteni a saját tojásait, és ilyenkor a kikelő kis kacsákat jobban gondozza, mint a saját csibéit, melyek éhenhalnak. Te, Adolfka, én mégse leszek aviatikus, ahogy gondoltam.

—Hát mi leszel?

—Szegény gyermek leszek.

—Éhes vagyok.

—Nekem mondod?

—Hol lehet most a mama?

—Ne bőgj.

8

„Három árva sir magában

Elhagyott, sötét szobában.

Zivataros, hideg éj van..."

Édesanyjuk künt a Ferenc utca és Körút sarkán áll egy urna előtt, és elkéri tőlem azt az utolsó húsz fillért, amiért töpörtyűt akartam venni szegény, éhező gyermekeimnek.