HOLDVILÁG

Mostanában holdvilág van a Balaton fölött, és azért elmentem csónakázni este kilenckor Praktiker úrral, őnagyságával, Birikével és Zierner Karcsival, aki a balatoni labdarúgók klubjának half-backje. Holdvilágban mentem el, mert én csak egy szegény humorista vagyok, de azért nekem is lehetnek érzelmeim, és ez mégiscsak egy nagy, régi víz, amin el lehet gondolkodni, hogy milyen régi, és a csillagok és a hold: szóval, bocsánatot kérek, ez is kell azért az embernek, egy kis hangulat. Nem a pesti olvasónak magyarázom ezt, hanem magyarázom őnagyságának és Birikének, akik, mikor bemutatkoztam nekik, kilenckor, a holdvilágos Balaton rezgő hullámai fölött egy csónakban, mely a végtelen ég alatt és a végtelenbe halkuló víz felett lebegett, kuncogni kezdtek, és nagyon boldogok voltak, hogy megismerhetnek, már három éve szeretnének ismerni, egyszer három év előtt halálra kacagták magukat egy vicces cikkemen, amit írtam, nohát, az valami remek volt, biztosan emlékszem rá, mondták, és mindjárt elő is adták szóról szóra a cikket. Tényleg, emlékeztem rá, tényleg három év előtt jelent meg, és tényleg nem én írtam, hanem Vulpes.

.S míg a folyós ezüstbe mártott evezők ütemesen csobogtak a selyemben, őnagysága és Birike újra meg újra, diadalmasan citálgatták ama cikk kiemelkedő pontjait, úgy vihogtak hozzá, mintha a fülük először hallaná a szájuktól, és biztatóan néztek rám, és várakozásteljesen, hogy mikor mondok megint olyan jót, mint három év előtt. Udvariasan mosolyogtam, és a Balatonról kezdtem beszélni. Elmondtam, hogy mily kék, és mily fekete, és mely rémek és tündérek hallgatnak öblös csöndjében, s az éj milyen csodákat rejtegethet, amik egyszer majd valamelyik éjszakán, mégis kipattannak majd, ha nyolcezer éven át nem pattantak is ki, s talán éppen ez az az éjszaka, s ez az a hold. Őnagysága és Birike feszülten figyeltek, s már előre vihogtak, milyen jó vicc lesz ebből. Hogy azonban egyre késett a poén, Praktiker úr vette át a szót, s megjegyezte, hogy a Balaton tényleg csodálatos egy víz, teljesen igazat ad nekem, valami furcsa anyag lehet benne, az biztos, hogy nem olyan, mint más, hát kérem, neki például öt évig volt egy tyúkszeme, ami nem akart leválni. Volt ő azóta az Északi-tengeren, és nyaraltak a Lidón is és Sandgatenben, ami egy angol, fürdőhely. De sem a hűs északi vizek, sem az Atlanti-óceán le nem mosta Praktiker úr tyúkszemét, és Praktiker úr a holdas éjben, suttogva, mint a szellő, bevallotta most, hogy a Balaton, ez a csodálatos víz, hát igenis, leszedte a tyúkszemet... leszedte... és a tihanyi visszhang ujjongva verte vissza az éjben: „leszedte... leszedte... hős vértől pirosult tyúkszem..."

A hölgyek ábrándosan hallgattak, és én Csobáncról kezdtem regélni, és a keszthelyi legenda titkairól. Zierner Karcsi itt felélénkült, csak a keszthelyiekről ne tessék beszélni, mondta, hogy elvertük mi a válogatott csapatot múlt héten, olyan még nem volt, mondta is Rumboldt, a híres pesti center, hogy ez már igen, pedig milyen vad alakok voltak a keszthelyiek, micsoda zrí volt, meg bunyózás, egyszerre csak jön egy rémes pasi, végigdrib-lizte a labdát a pályán, de ő, már mint Zierner Karcsi, egy kikket leadott, igaz, hogy lefújták. Tessék elhinni, vannak, akik direkt mindjárt ütnek, elég csunyaság, tessék a profiktól tanulni, mire való a fejpassz? Nem lehet keresztülugrani a labdát, az nem magasugrás: de kapott is egy tiplit a térdin, egy ászt — hát persze, nagyon megütötte a térdit egy pasinak az orrába.

Míg ezeken vidult volna szívünk, csónakunk a móló mellett suhant el. Kis pad állt a molón, a halkan recsegő nádas árnyában, s a padon eggyé forrva, leöntve tiszta holdfénnyel, ifjú pár ölelkezett. Ó, nézzétek, mondtam én, hogy érti meg az ember egy ilyen éjszakán mindazt, ami banális és ostoba nappal, a hold zúgó kísértetarca alatt, a halálra vált, halott arcba nézve, mely lecsukott szemekkel s nyitott szájjal veri vissza a nap lobogó tüzét, mint a ravatal gyertyáit. Juj, ne ijesztgessem, mondta őnagysága, megint rabló cigánnyal álmodik, mint az éjszaka, azt álmodta, hogy a londiner, az a csinos szőke, bejött a szobába, és le akarta szúrni őt egy nagy késsel. De ő a férjéért, a Praktiker úrért kiabált, aki jött is, és meg akarta verni a londinert, mire az hozzávágott egy kefetartót, azt a hímzettet, amit öt koronáért vettek.

Elhallgattam, és felnéztem a holdra. És akkor rájöttem, hogy a hold tulajdonképpen nem kísérteties archoz hasonlít, hanem egy futball-labdához, aminek a sok gurulástól tyúkszeme van, és most leszáll a Balatonba, hogy mosogassa öt koronáért.