IDŐMIKROSZKÓP

Büszke vagyok rá, hogy ezt a szót én találtam ki, s bizonyos áhítattal óhajtom ünnepélyesen átadni a tudományos és népszerű közhasználatnak. Maga a műszer, amiről szó van, kezdetleges formájában megvan már, csak a jelentőségével nem foglalkozott még a tudomány oly mértékben, amenynyire, nézetem szerint, a dolog megérdemelné.

Azt hiszem, Berlinben használták először — én a találmányról egy mozgóképipari szaklapban olvastam —, de bizonyos vagyok benne, hogy valamikor úgy a fénytannak, mint a kísérleti pszichológiának s ezen keresztül az ismerettannak olyan fontos és jelentékeny segédeszköze és műszere lesz, mint amilyen fontos műszere ma a természettudományoknak a mikroszkóp vagy a Röntgen-fény.

Egyszerűen arról van szó, hogy valamelyik filmgyár egy olyan érzékenységű filmet talált fel, mely a fényjelenségeket egy tized-, vagy huszad-, vagy századannyi idő alatt rögzíti meg, mint amenynyire az emberi szemnek szüksége van, hogy valamely képet felfogjon, apercipiáljon.

E találmány jelentőségét mindjárt meg fogják érteni, ha elmondok egyes kísérleteket, amit ezzel a filmmel máris végrehajtottak. Az új mozgófelvevőgéppel lefotografálták a kilőtt puskagolyó útját, mely néhány méternyi távolságban egy fába furó-dik — felvételnél oly gyorsan hajtották a kereket, amint azt a film érzékenysége megengedi. Az elkészített pozitív filmet azután az emberi szemnek megfelelő tempóban pörgették le. Eredmény: a képen mozdulatlanul áll a puska csöve — perc múlva lassan bújik elő a golyó, kínos lassúsággal, döcögve megindul a levegőben, közeledik a fa felé — végre odaér, de még néhány centiméternyi távolság van a golyó és a fa között — a fa felülete máris belapul (az előrelökött levegő nyomásától), ebben a mélyedésben tűnik el aztán a golyó.

Ennek a kísérletnek a jelentősége beláthatatlan. Azokról a jelenségekről, amelyek szemmel fel nem fogható, parányi idő alatt történnek, eddig csak kombinációk révén volt fogalmunk — mint ahogy a mikroszkóp feltalálása előtt csak következtetni lehetett olyan molekuláris lényekre vagy jelenségekre, amelyekről ma, a mikroszkóp segítségével, pozitív tudomásunk van. Az időmikroszkóp (a filmfelvevőgépet nevezem így) segítségével, a tudomány előtt a jelenségeknek egy új világa nyílik meg: a mouás mikrokozmosza — elemeire bomlik fel szemünk előtt a lecsapó villám útja, a sejtképződés rejtelmei — a tünemények történése kitágul, s kényelmesen szemlélhetővé válik minden okával és melléktünetével együtt, amiről eddig nem tudtunk.

Gondoljuk csak fel, mi lesz, ha cselekedeteinket időmikroszkópiai vizsgálat alá veszik majd. Az idő kategóriája éppoly gazdag jelenségekben, mint a téré — bizonyos, hogy meglepő felfedezések következnek, ha egyszer az időmikroszkóp működni kezd. Megszületik az időbakteriológia — a cselekvések, mozgások hézagai közt csirákat, apró mozgás-állatkákat fedeznek fel, melyek a hibás vagy beteg cselekvések eladdig ismeretlen okainak bizonyulnak. Apró mozgások, tünetek, amelyek a bizonyos cél felé megindult mozgást, cselekvést kitérítették útjából, és beteg, hibás, helytelen, természetellenes irányba terelték. Ezekkel az idő-patológia és idő-terápia foglalkozik majd, részben, hogy megállapítsa jelenlétüket, részben, hogy eltávolításukról gondoskodjék.

Ki fog derülni a pofonról, ha időmikroszkóp alá tesszük, hogy eredetileg simogatásnak indult — az ujjak lágyan görbültek és nyíltak szét: az utolsó pillanatban közbejött valami, s váratlanul összeszorult a tenyér, és lecsapott.

Ki fog derülni a csókról, hogy harapás akart lenni — régen gyanakszom a szerelemre, hogy, mint ösztön, eredetileg a ragadozó állat önfenntartási ösztönéből származik — ez elfelejtett eredeti cél csökevénye a szólásforma: úgy szerettem, majd megettem.

Ki fog derülni az öngyilkos mozdulatáról, mely-lyel fejéhez emelte a revolvert, hogy csak a cigarettájára akart rágyújtani; és a cigarettára gyújtóról, hogy fel akarta gyújtani a házát.

Ki fog derülni a derűről, hogy borúnak indult, és a háborúról, hogy a nagy békevágy volt az oka.

Ki fog derülni, ha még nem derült ki, hogy az időmikroszkóp tudományos értekezésnek nem jó, de viccnek elég rossz.

Általában ki fog derülni — csak már derülne!