KÍVÁNTATIK...

Jár nekem egy európai hírű technikai szaklap, ami hétről hétre hozza az emberiség civilizációja, az életformák fejlődése érdekében dolgozó és fáradó tudósok és feltalálók legújabb ötleteit s azokat a találmányokat, amiket kongeniális ezermesterek már meg is alkottak. Rengeteg ábra és leírás akad minden számban, a villanyerőre berendezett körömreszelőtől a holdrakétáig; az ember azzal teszi le ezt a lapot, hogy mégiscsak nevetséges és szégyenletes dolog így élni, ahogy élünk, ilyen primitív és állatian ostoba, alacsony életszínvonalon, direkt neandervölgyi őslénynek érzi magát az ember ahhoz a káprázatos kilátáshoz képest, amit ez a prófétai orgánum fest elénk a jövő technikai világait idézve. Az ember szégyenkezve és kétségbeesetten vet egy pillantást nyavalyásan pislákoló villanykörtéje felé, reménytelenül néz körül a beton-ólban, amiben lakik, aztán sóhajtva száll a barbár, vademberekhez méltó liftbe, kilép a primitív benzintragacsok forgatagába, hogy elmenjen a moziba, ahol keservesen végigszenvedi a rovás-írás szinvonalán álló, primitív, őskori hangosfilmet, melynek híradójában kőkorszakbeli repülőgépek döcögve és nyikorogva szelik a levegőt.

Ilyen érzéseket kelt ez a szaklap, meggyőz róla, ogy a fejlődés legalacsonyabb fokán áll az emberiség, s valaminek történnie kell, hogy a civilizáció végrre meginduljon.

Egyetlen vigasztaló és reményt keltő rovata van kedvenc újságomnak, a többi rovat végén, aminek olyanféle színe és jellege van, mint a hírhedt akadémiai pályázatoknak. Ezek a pályázatok kezdődnek ilyenformán: „Kívántatik középfajú dráma, mely az Anjou -korabeli királyok politikai gazdasági és lótenyésztési törekvéseinek tragikus összeütközését tárgyazza."

Na, de ez egészen más.

Ez a „kívántatik" nem a múltra, hanem a dicső jövőre vonatkozik.

Ebben a kívántatik-rovatban azokat a találmányokat sorolja fel a rovatvezető, amik még nincsenek meg, s amiket sürgősen fel kell találni, különben a legnagyobb baj lesz.

Afféle elme-ösztöke ez a rovat, a feltalálók biztatására, tessék törni a fejet, itt van valami, ami még nincs, ne a spanyolviaszkot meg a lőport találjátok fel, mint ahogy szoktátok.

Mint a technikai fejlődés híve, magam is sok mindennek érzem hiányát ebben a keserves, elhanyagolt világban.

Alábbiakban van szerencsém néhány szerény gondolattal hozzájárulni a „kívántatik"-rovathoz. Olyan égetően szükséges dolgokról van szó, amik még nincsenek feltalálva. Például:

Kívántatik — hogy mindjárt a civilizált ember hajnali ébredésével kezdjem — egy olyan vekker, ami nem csinál lármát, nem zavarja legédesebb álmaiban azt a szerencsétlen őrültet, aki este felhúzta őt, nem számolva a következményekkel.

Vekker helyett kívántatik, épp ellenkezőleg, valami rendkívül finom és illatos altatószerrel töltött készülék, amitől folytonégő és hátultöltős többlövetű és kiapadhatatlan pénztárcáról álmodik az ember (ez szintén kívántatik), miközben a készülék kiemeli az embert az ágyból, megfürdeti, felöltözteti, leülteti az asztala mellé, esetleg a dolgát is elvégzi, megint hazaviszi, csak akkor ébreszti fel lágy simogatással, mikor a párolgó levest hozzák.

Apropó, lágy simogatás, kívántatik egy olyan asszony, aki, ha beteg is, keljen fel, főzze meg a vacsorát, úgy várja, várja, úgy várja, várja, úgy várja haza az urát.

Apropó, népdal, kívántatik orvos-sebészi eljárás (transplantációs rendszerrel), melynek segítségével az orvos kiveszi a szívemet, tesz egy követ oda, hogy ne fájjon, ne sajogjon, ne szeressen soha.

Apropó, ne szeressen, kívántatik mindjárt (írógép, gyorsírógép, szedőgép stb.) automatikus szerkezetű gyorsudvarlógép, ami a szokásos dolgokat, amikhez a hölgyek ragaszkodnak (másképp meg se hallgatják az embert) elvégzi: tehát rajong, sír, örök hűséget ígér, szidja az összes többi nőket, elmegy négyszer ötször kis budai cukrászdába a hölggyel, esküdözik, hogy csak a lelkét imádja a hölgynek, miközben a szerkezet tulajdonosa nyugodtan végzi a dolgát, és megvárja, míg a gyorsudvarlógép magától, automatikusan felhozza az illetőt, szerény, ízléses legénylakására.

Apropó, legénylakás, kívántatik önműködő szerkezet volt iskolatársak fogadására, akik éppen arra jártak, gondolták, hogy felugrom hozzád egy percre, öreg zsivány, emlékszel a Hosztalek tanár úrra? Amit a szerkezet nyugodtan végighallgat, de abban a pillanatban, mikor a volt iskolatárs könnyedén odaveti, hogy nincs neked véletlenül tíz pengő, elkéstem a gödöllői vonatot, szóval abban a pillanatban automatikusan működni kezd, felemeli gallérjánál fogva a volt iskolatársat, két pofont ad neki, fülébe ordítja, hogy soha életemben nem láttalak, nemhogy együtt jártunk volna iskolába, nesze, itt egy pengő, ötven fillérrel több, mint amennyire számítottál, és most mars! Esetleg le is ereszti az utcára az ablakon keresztül, s te nyugodtan olvashatod tovább világhírű írótársad regényét, amiről kívántatik, hogy sokkal rosszabb legyen, mint amilyent te tudnál írni, ha hagynának.

Apropó, regény, kívántatik labdacsba komprimálható könyv, amit egyszerűen lenyelsz, el van olvasva, meg van értve, be van magolva (és ami a legfőbb, nem lehet kölcsönkérni), miközben te sétálsz, sportolsz, esetleg alszol is, s miközben te alszol, a mű elvégzi lelki hatását, mire felébredsz, enyhe, bő véleményed lesz a fennálló rendről és a világpolitikai helyzetről.

Apropó, világpolitikai helyzet, kívántatik gázbumerang, gáztámadás (esetleg gázszámla) ellen, ami hirtelen összeszedi a gázt, és visszaröpíti annak, aki küldte, szagolja ő egy kicsit.

Apropó, szagolja, kívántatik készülék, ami az éterben átvizsgálja a stúdió által leadott műsort, és ha (Isten ments!) talál benne olyasmit, mint múltkor az az izé volt, akkor önműködő hangszűrővel megakadályozza, hogy felvevőkészülékembe kerüljön.

Apropó, kerüljön, kívántatik főpincér, aki villanyerőre berendezve hangosan csönget, ha a számla hibás.

Apropó, villanyerő, miután a villamos nem oda visz, ahova én akarok menni, hanem oda, ahol neki van dolga (sínek!), és ez általában így van az életben, kívántatik kerekes korcsolya a talpam alá: esetleg otthon árammal meg lehessen tölteni. Lehetne két kapcsoló is rajta, sebességváltásra, indításra. Esetleg, hogy kényelmesebb legyen, kis ülés is. Esetleg nem is kell a kerekeknek a talpamra szerelve lenni, lehetne külön is. Az egész olyan lehetne, mint egy automata-kocsi.

Ehhez azonban kívántatik egy olyan, színes papírra nyomtatott izé, fent és középen magas címletű számokkal, esetleg minél több belőle, amely színes papírok ellenében lehetne kapni egy ilyen kocsit.

A kocsit el is engedem.

Ezek a színes papírok kívántatnak elsősorban.

Még a humoreszket is elengedem.