MŰFORDÍTÓK SZINDIKÁTUSA

Elnök. Az ülést megnyitom.

Alelnök. Ich eröffne die Sitzung.

Elnök csenget. Kedves barátaim! A nehéz idők, melyek mindnyájunkat arra kényszerítenek, miszerint érdekeinket megvédelmezzük a fenyegető jövővel szemben, mely az ő bürokrata szemeivel...

Első műfordító. Milyen szemeivel?

Elnök sértődötten. Bürokrata szemeivel.

Első műfordító gúnyosan. Miből fordította ezt, elnök úr.

Elnök. Franciából. Jeux de bourreau.

Első műfordító. Köszönöm. Bourreau, az hóhért jelent, nem bürokratát. Jegyez.

Elnök folytatva. Arra kényszerít bennünket, hogy összefogjunk. Elhatároztuk tehát néhányan, hogy szindikátust alapítunk.

Második műfordító. Eredeti ötlet!

Elnök mohón. Eredeti? Én majd lefordítom! műfordítók kara. Hol van az eredeti?

Elnök csönget. Elhatároztuk, hogy védnökül Leontine főhercegnőt fogjuk felszólítani, akit kitűnő barátunknak, Wildwest-Vadmellény Gézának műveiből ismerünk, s akinek már sürgönyt is küldöttem, hogy vállalja-e a védnökséget. A válasz minden percben megérkezhetik. Átadom a szót Wildwest-Vadmellény úrnak.

Wildwest-Vadmellény remegő hangon. Tisztelt uraim! Elmúltak azok az idillikus idők, mikor fiatalon csapongva, pilléket kergetve, szerelmes verseket fordítottunk imádott kedvesünknek... Elmúltak a béke boldog napjai, mikor mindenki azt fordította, amit a szíve és hajlama diktált — amikor bátran és szabadon fordítottuk le az eredetiből egyéni véleményünket és meggyőződésünket!

Harmadik műfordító. Eláll! Eláll! Nincs igaza! Nem úgy van!

Negyedik műfordító. Éppen fordítva van!

Wildwest-Vadmellény, diadalmasan. Hát persze, hogy ordítva! Előbbi szavaimat angolból fordítottam.

Elnök csenget. Uraim! Egy percnyi türelmet kérek. Megérkezett a válasz Párizsból. Leontine hercegnőt nem ismerik ott. Kérjük Vadmellény urat, magyarázza meg, honnan vette ezt a nevet.

Vadmellény. Pardon. Rostand darabot is irt róla. Princesse Lointaine címen.

Ötödik műfordító ordítva. Megvan! Megvan! Már előbb is mondani akartam, csak nem jutottam szóhoz! Lointaine, az nem Leontine, hanem annyit tesz, hogy távoli, messze, messzemenő, meszelni, meszegetni, mózikálni.

Vadmellény gúnyosan. Honnan tudja?

Hatodik műfordító kiragad az Ötödik kezéből egy könyvet, amit a pad alatt szorongatott, és felmutatja. A szótárból.

Nagy szörnyűködés…

Műfordítók kara: Pfuj l Eláll! Le vele! Disznóság! Szótárból mi is tudunk fordítani! Az nem kunszt!

Elnök csenget. Uraim! Ne viselkedjünk úgy, mint a szélkutyák, vagyis Windhundok.

Kar. Le az elnökkel! Pfuj! Vizet az öregnek! Hiszen olyan öreg, hogy már a hamut is mamunak fordítja! Fordítsd le és aluggy!

Hetedik műfordító. Uraim! Javasolom, hogy nyújtsuk be tiltakozásunkat a kormánynál a kereskedők ellen, akik érdekeinket veszélyeztetik, amikor reklámcédulákat adnak ki, amire az van írva: fordíts. Erre nem lehet boldog-boldogtalant felszólítani. Csak nekünk van jogunk fordítani.

Kilencedik műfordító. Csak maga ne beszéljen! Maga, aki mindent németből fordít!

Hetedik műfordító. Én? Maga beszél, maga tehetségtelen? Maga Marlitt-fordító! Én Shakespeare-t is fordítottam!

Kilencedik műfordító. A sírjában!

Hetedik. Mi az, hogy a sírjában?

Kilencedik. Mert megfordult a sírjában, mikor maga lefordított tőle valamit!

Hetedik. Maga mer beszélni? Maga, aki Poe Edgar „Holló" című versében ezt a sort, hogy „Said the raven: Never more" —így fordította: „Szólt a holló: Nevem Mór"? Maga, aki Schiller Sänger című versében ezt a sort, hogy: „O Frank voll süsser Label" „Ó, édes lábviz"-nek fordította? Maga, aki „die Wahl tut mir weh"-t így fordítja: „fáj a vállam? Aki Bösendorfert „Falurosszának"-nak fordította?

Nagy kavarodás. Elnököt lefordítják a székéről. A jobboldalt átfordítják a baloldalra. A tagok rettenetes szitkokat fordítanak le egymás felé.

Teremszolga bejön. A külföldi műfordító szindikátusok küldöttsége óhajt tisztelegni. Egy francia, egy angol, egy német és egy olasz úr! Kérdeztetik, hogy kivel beszélhetnének a saját nyelvükön?

Egy pillanat alatt kiürül a terem. Még az elnök is elbújik a mellékhelyiségben.

Fordította: Karinthy