MENEKÜLÉS

Mivel már nem bírom tovább

A gyötrő kínt, mely rám nehezül;

Mivel szivemből egy lökéssel

A vallomás kitörni készül;

Mivel vonaglik gyáva lelkem

A mámortól, mely átölel;

Mivel az üdv közel, közel van:

— Azért futok most innen el.

Mivel szép vagy, mivel szeretlek,

Emésztő, görcsös szenvedéllyel;

Mivel tenélküled kiégett,

Sötét a lelkem, mint az éjjel;

Mivel halál van, hol te nem vagy,

Hideg halál van, mindörökké;

Mivel csak látni, látni vágylak:

—Azért nem foglak látni többé.

—

A Polikrátesz gyürüjének

Zokogja lelkem bús regéjét:

Kell, hogy az istenek haragját

A boldogok remegve féljék,

Én a gyötrelmekért születtem,

Reménytelen jövék e földre:

—Azért halok meg messze tőled,

—Lesujtva, gyáván, összetörve.

Az Ujság, 1906. szept. 2