NYITOTT SZEMEK

Kiknek az élet, a derűs, a kéjes:

Sötét sikátor, bűzös pince bolt —

Kiket az élet, a meleg, meg édes

Halálra rugdalt, megtört, megcsúfolt:

A szennyes árból százszor is kibújva

A nyomorultak és kitagadottak

A száműzöttek, elbukottak

Hörögve, bújva hagyták abba végre

A bűnhődést: — kinyújtva testüket

Megáll szivök vonagló sürü vére

S torkukra fúl a nyirkos rémület:

De a szemük nyitva marad.

Nyitott szemekkel, nyirkos gyűlölettel

A két szemébe némán visszanéznek:

Vajjon mi célod volt velünk, mi által

Te nyughatatlan, gyűlölt, gyilkos élet?

Utálatodnak sajgó eszközéül

Hívtál-e minket a homály ölébül

Hajszolva, űzve tűzfolyókon által

A görcsös vágyak égő ostorábul: —

Vajjon mi végre hordhat keresztet

Derékba rogyva, céltalan, bután —

Letörve, rúgva, megfeszítve végre

Egy glóriátlan, meddő Golgotán:

A vasszögekkel, mely húsunkba vágott

Nem váltva meg a harcoló világot

Új szenvedések erjedő csiráját
Okádva csak göröngyös úton át —
Vajjon mivégre nyögtük el, mivégre
E céltalan, ocsmány komédiát?
Felelj, te gyűlölt, gyáva, gyilkos éra
Felelj, te csöndes, néma és merész:
S az élet

Nyitott szemekbe némán visszanéz.

Munka, 1910. dec. 24.