NYILATKOZAT

Igen tisztelt Szerkesztő úr!

Engedje meg kérem, hogy nagyrabecsült lapjában, mely­nek szerencsém van egyébként munkatársa is lehetni, emel­jek szót bizonyos rám nézve igen kínos és kényes kérdésben, amelyhez nem szívesen nyúlok, de amelyről való nyilatko­zata azon parancsoló körülmények hatása alatt kényszerü­lök, amelyek szoros összefüggésben vannak bizonyos aktuá­lis politikai kérdésekkel. Mint bizonyára tudni méltóztatik, szerény személyemet nem szívesen látom nyilvános megbe­szélések és találgatások tárgyát képezni és nemis nyilatkoznék, ha a rám nézve, ismétlem, kínos helyzet nem tenné köteles­ségemmé, miszerint bizonyos kombinációkat a legrövidebb és leghatározottabb formában, ahogy szokásom tárgyát képezi, erélyesen és minden kertelés vagy halogatás mellőzésére al­kalmas módon, haladéktalanul visszautasítás tárgyává tegyem!

·         Fölösleges talán említés tárgyává tennem, hogy jelen nyi­latkozatom a jelen napokban megbeszélés alatt álló minisz­terválsággal áll összefüggésben. Elébe akarok vágni, igen tisz­telt szerkesztő úr, igenis, elébe akarok vágni bizonyos rosszul informált politikai vagy társadalmi körök meggondolatlan — és mondjuk ki bátran — korai, igenis korai találgatásainak, me­lyek a miniszterválsággal kapcsolatban és az új miniszter sze­mélyére vonatkozó lehetőségek tekintetében hamis beállítá­sokkal és e kérdés tényleges állapotát tökéletlenül megvilá­gító adatokkal igyekeznek olcsó szenzációt kovácsolni.

Igen tisztelt Szerkesztő úr, úgyis mint kedves kollégám, valamint többi újságíró társaim nagyrabecsült szerkesztősé­gében, akikhez mindig meleg és őszinte rokonszenv fűzött,

és akikről soha, hangsúlyozom, soha nem fogok megfeled­kezni — mind jól ismernek engem és tudják rólam, hogy so­ha nem képeztem a fölösleges szavak emberét. Én most is, mint azelőtt, meleg és meghatott szívvel gondolok azokra, akik közt annyi szép napot töltöttem, és akik tudják rólam, hogy megértő kolléga és — mondjuk ki nyíltan — hű bajtárs vol­tam, nem fogják fölösleges titkolózásnak vagy diplomatikus fogásnak tartani, ha nagyrabecsült lapjában minden nagyké­pűség és a politikai nyilatkozatokban megszokott körülményes magyarázgatások nélkül, egyszerűen és határozottan tiltako­zom az ellen,.hogy szerény személyemre vonatkozó hamis be-

lli,"állításoknak táp szolgáltathassék. Én tehát itt a nyilvánosság előtt, igen tisztelt Szerkesztő úr és — ismétlem — kollégám, annak közlésére kérem fel nagy-rabecsült lapját, miszerint a leghatározottabban kijelentem, hogy eddig kormányalakításra vonatkozó semmiféle ajánla­tot vagy felszólítást nem kaptam; az új kormány politikai prog­ramjának megalapozására vonatkozó beszélgetést vagy tár­gyalást sem hivatalos, sem félhivatalos személyekkel nem foly­tattam, s végül mindeddig a percig semmiféle hivatalos vagy félhivatalos értesítést a fentiekre, személy szerint és határo­zott formában kézhez nem vettem.

Én magamat a magyar kultúra, a magyar társadalom, a magyar nyelv egyszerű munkásának tekintem, és ama sze­rény körrel, amelynek kötelességtudással és legjobb tehetsé­gem szerint való betöltése mindig legfőbb ambícióm tárgyát

0'    képezte, teljesen meg vagyok elégedve. Barátaim, akikről, is‑

métlem, soha nem fogok megfeledkezni, jól tudják rólam, hogy politikai meggyőződésemet sohase fitogtattam, s ezek révén magamat előtérbe tolni sohase igyekeztem. Ha tehát mégis le­hetnének korai és éretlen elképzelések ilynemű irányban, erről én nem tehetek, nem tehettem és nem is fogok tehetni. Bármilyenek legyenek a meggyőződések, azokkal szerény sze­mélyemet összefüggésbe nem hoztam, s így megnyugvással és békés várakozással nézhetek a jövő elé, bármi legyen az, bárhová állítson engem — mert akárhová állít, sehol sem fogok megfeledkezni ama szilárd és tántoríthatatlan meggyőződé­semről, igen tisztelt uraim, melyet nyíltan és férfiasan, utol­só leheletemig hirdetni fogok, s mely és miszerint Magyaror­szágnak igenis szüksége van bizonyos reformokra, melyek sok tekintetben, igenis mondjuk ki bátran, kell hogy megfon­tolás tárgyát képezzék! Bárki legyen és bárhogy alakuljon az új kormány — én mindenesetre hangoztatni fogom, fel- és le­felé való tekintetek és szempontok mellőzésével, hogy a ma­gyar törvényhozás ki kell, hogy terjessze figyelmi körét bizo­nyos lényeges pontok megbeszélésére és megfontolására!

A többi égető kérdésről e percben még korai volna nyilat­kozni — ezeknek megfontolása még megfontolás tárgyát ké­pezi.

Midőn fentiek szíves közlésére felkérem, fogadja Szerkesztő úr, kollégái és az én kollégáim nevében is legmelegebb üd­vözletemet és biztosításomat, miszerint mindent a legszebb rendben találtam, amiről, ha sor kerül rá, jelentést tenni el nem mulasztom.

Őszinte híve Karinthy s. k.

Ui.: A tegnap említett dolgot azért csak tessék kiutalni a kiadó részére. Ma még korai volna ezt máskorra halasztani.

Pesti Napló, 1917. május 26.