Emberkonzerv

Angol szabadalom

Tisztelt Parliament!

A szerves vegytan fejlődésével egyre közele­dik az idő, amikor legyőzve az élő anyagok kérlel­hetetlen végzetét, meg tudjuk állítani a rothadás, felbomlás, feloszlás processzusát, s mindazt a sok anyagot, ami az élet fenntartásához szükséges, a fogyasztás pillanatáig abban a változatlan és rom­latlan állapotban félre tudjuk tenni, mint amilyen­ben a szervetlen anyagok, kövek, fémek, kristá­lyok dacolnak az idővel.

A világháború egyik legfontosabb tanulsága és eredménye az a fejlődés, mely a különféle konzer­vek gyártásában beállott. Az a sokféle szerves anyag, ami a táplálkozáshoz kell, s ami, ha azonnal felhasználható nem volt, a baktériumok és fermentumok áldozataként haszontalanul vándorolt vissza az emészthetetlen földbe, hogy újabb s újra haszon­talan munkával hívjuk ismét életre: most bádog­dobozba börtönözve, frissen és változatlanul várja, hogy rákerüljön a sor. Liebig professzor utopisztikus életformája megvalósult: húsok, főzelékek, gyümölcsök, tej és cukor, tojás és kávé nem efemer értékű termék immár, hanem fix érték, olyan, mint az arany és ezüst; s nem fantasztikum az a feltevés, hogy az idők folyamán ki is szorítja majd a forgalomból ezeket a fémeket; a jövő pengő­pénze talán nem arany, hanem forint nagyságú bádogdoboz lesz, melyen Eduárd király arcképe helyén egy dombormívű birka jelzi majd, hogy a dobozban ennyi és ennyi kiló értékű, kondenzált birkahús képvisel ennyi és ennyi koronát. Két borsókonzerv ér majd egy tökfőzelék konzervet, viszont egy marhahúskonzervet fel lehet váltani három-négy pacalkonzervre. Tojás- és zsírkonzer­vekben kapjuk ki fizetésünket, s a borravaló he­lyett két-három apró borkonzerv kockát hagyunk majd a kávéházi asztalon.

Erre a jövőre hivatkozva vagyunk bátrak szerény javaslatunkat a parliament színe elé ter­jeszteni.

A dicső Anglia, mely terményeivel ellátja az egész világot, az utóbbi időben nemcsak zsírt és húst, lisztet és cukrot szállít a gyarmatokról azok­nak az államoknak, melyekkel kereskedelmi szer­ződésben, akarom mondani, erkölcsi szolidaritásban áll, hanem úgynevezett haderőt is, élő kato­nákat, amelyeket a különböző harctereken hasz­nálnak fel. A gyarmatok kellő mennyiségben ter­melik a különböző színű katonákat — a nyers­termény beszerzése körül nem volna fennakadás. A baj csak az, hogy ez a cikk az éghajlati viszonyok hatása alatt igen könnyen romlik, s gyakran meg­esik, hogy mire a harctérre kerül, törődött, haszna­vehetetlen állapotban van az áru, s a rendelő joggal tagadja meg annak átvételét. Legutóbb Olaszor­szág hagyta abba a részletfizetést, azzal a meg­okolással, hogy a szállított katonák megromlottak.

Ennek a bajnak elkerülése végett ajánljuk, hirdessen a kormány pályázatot emberkonzerv előállítására.

Az eljárást körülbelül úgy képzeljük, ahogy friss húst és főzeléket konzerválni szoktak. A nyers katonát hirtelen lefogjuk, egy kicsit felmelegítjük a fülbe dugott gumicső segítségével, amelybe langyos ígéreteket öntünk, hogy igy meg úgy, ne okoskodj, majd neked adjuk Albániát, és azontúl sokkal jobb dolgod lesz, mint eddig. Ezután eltávolítjuk a könnyen romló belső része­ket, úgymint beleket, zsigereket, józan belátást, megfontolást, lépet, bárzsingot stb. Az igy meg­tisztított katonát forró gőzben lepároljuk, meg­törjük, megklopfoljuk. A lábat épen hagyjuk, a kezekből, gazdasági szempontból, levágunk há­rom-három felesleges ujjat, amennyiben a fegyver elsütéséhez négy ujj is elég. A koponyából eltávo­lítjuk a benne levő kocsonyás anyagot, és helyébe száz-száz tölténykonzervet teszünk. Ecetet és sót keverünk a bádogdobozban, felaprított hátizsákot, bakancsot, dohányt, Greynek a háború céljáról és eshetőségeiről szóló kiáltványából néhány példányt, sósavban feloldva. A csomagolásnál vigyázunk, hogy levegő ne férjen a dobozba: egy-egy konzerv legfeljebb öt köbcentiméter nagyságú lehet.

A konzerv ebben az állapotban feltétlenül meg­bízható. Használat előtt felrázandó, használat után lelkiismeretről lerázandó. Meleg vízben tíz percig forralandó, azután bajonettel felnyitandó, a doboz tartalmát kiöntjük a lövészárokba, és egy kicsit dörzsöljük. Az ilyen konzerv-katona az eredetit teljesen pótolja, de vigyázni kell, hogy ólom­mérgezést ne kapjunk tőle. Az ellenség figyelmez­tetendő, hogy fogságban könnyen romlik, így tehát felbontás után azonnal fogyasztandó. Külö­nösen békebanketten nagyon kedvelt csemege, körítésnek.

113