IDŐGÉP
H. G. Wells kitűnő találmánya, az időgép megállt a ház előtt. Gyorsan
belepattantam, és megindítottam a
motort visszafelé. A kerekek
zúgva lendültek neki;
eszeveszett gyorsasággal forogni kezdett a légcsavar. Egy helyben álltunk, de én tudtam, hogy utazunk: az időjelző óra sebesen zörgött, órák és napok pár pillanat
alatt futották körül a kört: egy perc
múlva az évjelző-mutató 1-916-ot,
majd 1915-öt mutatott.
Még egyet csavartam
a kormánykeréken... 1914.. október... szeptember...
augusztus... július... 28... 26... 21...
stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megáll.
Kiugrottam a gépből, és körülnéztem.
Ugyanazon a helyen álltunk, ahol az imént — de milyen változás! A körúton ragyogva
égnek az ívlámpák, szaladnak
a félig üres villamosok.
Egy kávéház ablakából flanelruhás úr bámult ki felém kíváncsian; előtte kávé, dupla
habbal, két császárzsemlye az
asztalon és egy pasztrána — ki emlékszik még a pasztránára?
Egy percre elkábultam a rám zuhogó emlékek hatása alatt — de aztán eszembe
jutott, hogy nem merengeni jöttem az időnek
ebbe az elmúlt tartományába. Nekem
itt fontos és sürgős dolgom
van, és egy óra múlva utazom
vissza, a gépet csak hatig
kaptam kölcsön.
Munkára hát,
gyorsan! Gyerünk
csak: szedjük
össze
az eszünket,
hol lehet most az illető úr,
akit én
keresek? Otthon aligha, most fél öt
lehet —
négy
évvel
ezelőtt
én
ilyenkor az Abbázia-kávéházban
szoktam ülni,
hátul,
az egyik páholyban.
Villamosra ültem, és perc múlva leszálltam. Jól sejtettem:
már az ablakon
keresztül
megismertem magamat. Ott ültem a rendes helyen a hajam valamivel sűrűbb,
és
arcom tíz
évvel
fiatalabb. Valamit írtam éppen.
Lihegve
futottam be, és
leültem,
szemben magammal, az asztalhoz.
Én
1918-ból Szervusz!
Kérlek,
ne csodálkozzál
sokat, kevés
időm
van. Sürgősen
beszélnem
kell veled.
Én
1914-ből
(Felnéz, kissé
meg van lepetve, nem nagyon.) Ejnye... hol láttam
én
már
magát?
Én
1918-ból
Sehol. Te nem ismersz engem, én
jól
ismerlek. De most nem erről van szó.
Én
1914-ből
(vállat von) Nekem mindegy. De talán
jöhetnél
későbben,
kérlek,
látod,
most dolgozom...
Én 1918-bál Min
dolgozol, szerencsétlen?
Én
1914-ből Egy humoros krokit írok. Őrült vicces
dolog, kérlek alássan.
Hallgasd csak (Olvas.) „Az idén télen olyan kevés a szén, hogy egy
országgyűlési képviselőt láttam, aki maga
hajtotta a szeneskocsit, hogy biztosan berakhassa a pincéjébe." (Röhög.) Őrült jó, nem?
Én 1918-ból (csodálkozva) Ez
egy vicc?
Én
1914-ből
De ez még semmi! Itt alább
azt írom,
hogy ezt már
nem lehet kitartani, tizenkét koronát
kérnek
egy spulni cérnáért.
(Röhög.)
Jó?
Én 1918-bál Ez egy
humor?
Én
1914-ből
Hát akkor ezt hallgasd meg. A kroki
végén
szerepel egy zsidó, mint...
hahaha... mihint... hö...
hö... hö...
mint orosz... jaj az oldalam... mint
orosz miniszterelnök... (fuldoklik a röhögéstől).
Én 1918-bél (szánakozva) Na, fiam, mondhatom,
én nagyon
sokat fejlődtem négy év alatt. De
nem ezt akartam mondani. Hagyd abba az frást.
Én 1914-ből Ugyan!
Én
1918-ból
Hát nem tudsz a hadüzenetről?
Én
1914-ből
(legyint) Tudom! Bevonultunk Szerbiába
és
kész.
Három
hét
alatt minden rendben lesz.
Én 1918-bál Azt hiszed?
Nekem nem az a véleményem.
Én
1914-ből Ugyan ne nevettesd ki magad. El tudsz képzelni a
huszadik században olyan
háborút, ami két hónapnál tovább tart? A
technika mai vívmányai
mellett? A negyven centiméteres ágyúk korában? (Fölényesen.) Egyébként gazdaságilag se bírná ki Európa a háborút fél évig.
Én
1918-ból
(nyelek egyet) Nna jó.
Hát
akkor talán
ne politizáljunk.
Fontosabb dolgot akarok mondani neked. Vegyél
zsírt.
Én 1914-ből (rám mered)
Megbolondultál?
Én
1918-ból (lázban) Vegyél zsírt, tíz kilót, ha többet nem, és tedd el!
Vegyél bőrt! Vegyél cérnát! Vegyél szappant!
Mit bánom én, vegyél mézgát! Vegyél firniszt!
Én 1914-ből (idegenül) Őrült vagy?
Ugyan, hagyj békén!
Én 1918-b6l (síráshoz közel) Ó, te szamár! Hát nem akarsz
ér‑
teni? Vegyél teát! Vegyél citromot!
Vegyél patkószöget! Én
1914-ből (haragosan) Na most már igazán eriggy innen,
és hagyj engem dolgozni! (Fogja a tollat.)
Én
1918-ból
(kétségbeesve,
kirántom
a papírt
a keze alól)
Szerencsétlen,
tönkre
akarsz tenni? Legalább akkor ne irkáld
tele ezt a papírt
—
hanem tedd el, gyűjtsd
össze
tisztán
—
többet
fogsz, akarom mondani fogok keresni rajta 1918-ban,
mintha te most teleírnád!
Én 1914-ből (dühösen) Alászolgája!
(Felugrik és el.)
Én
1918-ból (lemondóan) Jól van, nyavalyás! Soha se törődtél velem! Megyek vissza 1918-ba, szegény
embernek.