PAPÍRHIÁNY

Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy végre részlete­sen beszámolhatunk a nagy magyar papírhiány hiteles és ki­merítő történetéről: ha ez a riport ennek dacára egészen rö­vid lesz, kérjük szívesen ennek okát abban keresni, hogy a történet csakugyan kimerített bennünket.

Átlapoztuk az ügyre vonatkozó valamennyi okmányt nem kis munka volt, de hálás és eredményes, mert de erre mindjárt rátérünk.

Annyit mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a kormány a legnagyobb jóindulattal és lelkiismeretes pontossággal in­tézte az ügyet.

Ezt az is bizonyítja, hogy már akkor, mikor a hiány még kicsi volt, tehát csírájában a bajnak, nem fogván fel könnyel­műen a kérdést, a kormány foglalkozni kezdett a dologgal, és felszólította az illetékes köröket, terjesztenék elő a helyzetet.

Az illetékes körök részletes felterjesztést nyújtottak be a kormánynak, megjelölve a papírhiány méreteit és jelentőségét.

Ezt az okmányt haladéktalanul átküldték a Papíripari El­lenőrző Miniszteri Szakosztály Albizottságának, ahonnan, hi­vatalos pecséttel, a Rostfeldolgozó Központ Átlagosító Bélyeg­hatóság Illetményi Vezérképviselethez került, mely intéz­ményt sürgős" felirattal figyelmeztette a Közös-Felszak-al-bizottmányi-Mérlegosztály Háncsfelügyelősége, hogy azon­nal csatolja az iratokat a Vércse-Cseppfolyós-Adóalanygyűjtő Társvezetőséghez beküldött postába.

Itt történt aztán az a kis tévedés, ami némi hatással volt az ügyre, s amit sikerült kinyomoznunk. A fenti hatóság ik­tatójában annak rendje és módja szerint legépelték az átira­tot kezünkben volt az az okmány, és megállapítottuk, hogy a gépírókisasszony egy helyen papír" helyett tapír"-t írt, és ez a kifejezés került aztán az okmány felzetére.

Előre kellett ezt bocsátanunk, mert csak így érthető, hogy ebből az intézetből az okirat egyenesen a Természetrajzi Múzeum Balparti Igazgatóságához került, ahonnan haladéktala­nul áttették az Állatkerti Igazgatóságot Ellenőrző Miniszteri Osztály előadójához.

Innen kezdve aztán igen gyorsan intéződött az akta. Már két hónap múlva hivatalból felkérték az Állatkertet, referáljon sürgősen ebben az ügyben a miniszterelnökség egyenes fel­hívására, mert a kormány élénken érdeklődik az ügy iránt.

Az ezen okmány dátumától további két hónapra terjedő keltezésekkel jelölt aktákban semmi különösebbet nem ta­láltunk: elintézést csak e hó elején írtak rá az aktacsomóra. Az ügyosztály referense tisztelettel visszazárja a csomagot a miniszterelnökségre, azzal a megjegyzéssel, hogy amint az a négyszázhatvankilencezerhatszáznyolcvanhetedik b) mellék­letből kitűnik az Állatkert igazgatója véleményezése szerint van ugyan némi hiány tapírokban, mert a két év előtt született két kis tarka tapír megdöglött, de ez a hiány korántsem akko­ra, hogy nagyobb üzemi zavarokat idézne elő.

Ezzel a véleményezéssel került vissza az akta kiinduló he­lyére, ahol utánjárással rájöttek a hibára, és újabb felterjesz­tést intéztek a kormányhoz. Ebben az időben azonban, sajnos, a dolgot már nem lehetett orvosolni, mert közben a papír­hiány olyan mértéket öltött, hogy az ügyre vonatkozó átirat­hoz már nem volt papír. A készletet, ami fél évvel azelőtt meg­volt még, teljesen felemésztette a tapírhiányra vonatkozó akta­csomag.