ÉS MÉG EGYSZER A GRAFOLÓGIA

No de igazán, egészen rosszul értelmezték, amit múltkoriban, a grafológiával való első találkozásom izgalmának hatása alatt, talán töredezetten és nyersen, de lelkesen és áhítattal hevenyésztem papírra. Ez az, ha az embert mindenáron humoristának nézik, és el vannak szánva rá, hogy mindenesetre fordítva értsék, akármit mond, csak azért, mert amit fordítva kell érteni, az bizonyára vicces és mulatságos dolog. Ha az emberek sejtenék, milyen komikusan hat rám az az elkeseredett és makacs kitartás, amivel mindenben komikumot keresnek, akár van benne, akár nincs, egyszerűen mert mulatni akarnak. És ha valakire ráragad az átkozott bélyeg, hogy ő egy vicces és ravasz ember, csinálhat, amit akar, minden szavát kiforgatják, abban a naiv feltevésben, hogy ő azért tesz úgy, mintha egyenesen gondolta volna, hogy a tótágast álló beállítás annál viccesebb legyen. Az ilyen szerencsétlen emberre úgy néz aztán akárki fia, még mielőtt megszólalt volna, tolakodóan biztató vigyorral, előlegezve egy kétes értékű elismerést azért a kis szívességért, hogy a következő pillanatban az ő kedvéért úgyis feje tetejére áll majd, és kalapot húz a lábára. A humorista hírében álló boldogtalan ember egyszerűen nem mondhat véleményt a dolgokról, mert ha azt mondja, jó napot kívánok, höhö, ezt azért mondja ugye, mert rossz napot akar kívánni. És ha azt mondja, ejnye, de szép nő, akkor höhö, mert ez azt jelenti természetesen, hogy ejnye, de csúnya nő...

Így történhetett, hogy mikor múltkor a grafológiáról lelkesen megírtam, hogy az milyen nagyszerű dolog, sokan, akik mindenáron röhögni akartak, ezt a naiv, de őszinte nézetemet

úúgy alakították át jó viccé, hogy én csak azért mondom, hogy a grafológia nagyszerű dolog, mert az a véleményem, hogy a grafológia kisszerű dolog. Ilyen értelemben kaptam aztán szemrehányó leveleket gyakorló grafológusoktól, hogy én mindent kicsúfolok, és hogy mielőtt nagyszerű dolognak nevezném a grafológiát, azzal az átlátszó szándékkal, hogy szamárságnak állítsam be, ahelyett hogy szamárságnak mondanám, tehát feldicsérném: talán jobb lenne, ha elolvasnék néhány szakművet, és meggyőződnék róla, milyen komoly és fejlett tudomány az, mennyire nem alkalmas rá, hogy rosszmájú humoristák csorba pengéjüket köszörüljék rajta.

Nahát, legjobb, ha hallgatok, hiszen ha most vitatkozni kezdenék a megsértett grafológusokkal, hogy én azt komolyan gondoltam, ebben megint csak az volna, hogy én most már nemcsak a grafológiát, hanem a grafológusokat sem veszem komolyan. Legjobb, ha nem mondok véleményt, hanem egyszerűen beszámolok arról, amit tudok, igazolva, hogy igenis, szorgalmasan áttanulmányoztam a grafológiai irodalmat — lényegében tiszta képem van e művészet céljáról és eszközeiről, amit összefoglalóan bizonyíthatok azzal az alábbi miniatűr grafológiai lexikonnal, amit harminc kötet anyagából kivonatoltam a magam használatára. Íme, a lexikon:

Széles, fölfelé tartó betűk... adakozó, bőkezű, nagyravágyó természet.

Apró, összevont, lefelé tartó írás... zsugori, kicsinyes, züllésre hajlamos.

Reszkető, egyenetlen, bizonytalan vonások... akaratgyönge, habozó lélek, kedélyhullámzás.

Erősen megnyomott betűk... határozott egyéniség. Gyenge, határozatlan írás... rendkívüli gyenge jellem. Kacskaringós szóbefejezések... cifrálkodási hajlam.

Pacnik, szétmázolt betűk... rendetlen, piszkos lélek.

Zsírfoltok a papíron... érzéki, nagyevő, kövér.

Hátrafelé ferdülő írás... óvatos, visszafelé tekintő, ábránozó.

Előrefelé ferdülő írás... törtető, terveket szövő, előrelátó. Gondosan kiírott betűk... gondoskodó, rendes.

Kevésbé gondos... nem nagyon törődik a dolgaival. Nagy kezdőbetűk, apró folytatás... kezdeményező természet, de hamar ellankad.

Kis kezdőbetűk, nagy folytatás... nehezen fog hozzá valamihez, de azután kitartóan csinálja.

Könnyen olvasható... nyílt szív, átlátszó lélek.

Nehezen olvasható... titkolódzó, magába zárt.

Hegyes betűk... csipkelődő, élesnyelvű.

Tompa betűk... eltompultság.

Kukorica alakú betűk... szeret mindenkivel kikezdeni (kukoricázni).

Kívül lila, belül zöld, szilvamag van benne.... szilva.

Továbbá ajánlom grafológusoknak könnyen és olcsón előállítható légsúlymérőmet, mely áll egy darab deszkából, amire két szög közé kissé lazán egyszerű kócmadzag van erősítve. Az időjárást erről pontosan le lehet olvasni a következő módszer alapján:

1. Ha a madzag száraz... szép idő.

2. Ha a madzag nedves... esős idő.

3. Ha a madzag himbálódzik... szeles idő. Tisztelettel

Karinthy Frigyes