BEMUTATÓ A VÁROSLIGETBEN
Saját színházi tudósítónktól

Mi az, történt valami?

Én lettem nagyobb, vagy te lettél kisebb?

Városliget — találkozás egy hatéves kisfiúval, aki voltam...

De hagyjuk ezt. „Én és a Városliget" nagyon megható lírai frigy lenne, de ne feledkezzünk meg magunkról se, aki szin­tén mintha kicsit megváltoztam volna az utóbbi harminc­egynéhány év változatos eseményei közt. Ő is komolyabb lett — mi tagadás benne, magam is. Korlátokat találtunk — a régi vurstli egy utcácskává zsugorodott — a régi kisfiú pedig, ha felül a körhintára, immár nem tekinti végtelenbe táguló láthatárnak a festett falakat, s a felröppenő hintáról jól tud­ja, hogy visszahanyatlik mindjárt — nem üti át a ponyvát és .a fellegeket. Ő tudja már pontosan, mi akar lenni, mi a hi­vatása, szerepköre: olcsó népmulatság, vasárnapi szórako­zás. Én meg — lássuk csak! E pillanatban nem több, nem is kevesebb persze: színházi tudósító. Legjobb esetben színhá­zi kritikus.

Nos hát — íme, a beszámoló az idei premierekről, imp­resszionista modorban.

1

GYORSRAJZOLÓ

A bódé falán rengeteg rajz, ismeretlen látogatók emléke. Mind nagyszerű. Látni rajtuk, hogy mennyire hasonlítanak az ille­tőhöz, akit ábrázolnak.

Csak éppen ez itt... akit most rajzol a rajzoló úr... egyéb­ként ez is nagyszerű. Tökéletes. Egészen eredeti rajz, nem utánozza se Munkácsyt, se Benczúrt, se RipplRónait. Magá­ban álló tehetség. A munkája nem áll senkinek a hatása alatt. Senkihez se hasonlítható. A modelljéhez se.

2

LÖVÖLDE

Az, ami volt harminc évvel ezelőtt. Ugyanazok a figurák mint célok. (Érdekes, az ember azt hinné, új célokat tűzött ki az­óta a társadalom.) Hát nem. Madár, kutya, vasút... Jobb volt, évekkel ezelőtt, a Dühöngők konyhája, ahol tányérokat lehe­tett összetörni — az ember határozott személyekre gondolha­tott. A régi célpontok unatkozva ásítoznak a háttérben. A to­jás, vékony vízsugáron ugrálva, csodálkozva néz rám, mikor célba veszem. Egy pillanatra megáll — aztán, úgy látszik, rám ismer: persze, ez volt az, aki tavaly is lekapott első lövésre, aztán úgy hencegett vele. Laza ferdinen, mondja magában a tojás ligeti nyelven, legyint magában, és leesik fél másod­perccel előbb, mielőtt lövésem elhangzott.

3

KI TUD TIZENEGYEST RÚGNI?

Futballkapu, labda. Érdeklődésemre az Igazgató úr, aki a má­jusi verőfényre való tekintettel, izé... dekoltált lábbal áll elém, vigyorogva kérdi: „Nem a Színházi Élettől tetszik len­ni?" Sietve visszavonulok.

4

ÜVÖLTENEK A HULLÁMVASÚTON

Fent, a tetején, az egyik hullámvölgybe lerohanva, a kocsi utasai egyszerre, mint dróton rángatva, gépiesen felüvölte­nek. Nem félelemből vagy izgalmukban — szokásból, hagyo­mányszerűen. Ez valami nemzeti szokás lehet — muszáj üvöl­teni, megszólják az embert, ha nem üvölt.

5

HAJÓVERSENY

Vízipuskával spriccelni kell a hajót, akkor megy. Nem sikerült elsőnek bejönni. Nem baj, Napóleont is legyőzte Nelson, még­is azt mondják, igen szép vagyont hagyott hátra.

6

RADIOFON, PATEFON

A Hölgy biztosít, hogy nézzek bele abba a dolgába ottan, igen pikáns, szép nőket fogok látni. Ezer korona egy nézés. Olyan arccal biztat, mint aki földöntúli bűnös mámorokat ígér. Be­lenézek. Levelezőlapon felismerem Marit, aki hat évvel ez­előtt nálunk szolgált. Tüllboa van a derekán, egyébként ke­veset változott. Démoni mosolyában felismerem azt a hát­borzongató perverzitást, amivel mindig elrontotta a sajtos nokedlit, kedvenc tésztámat

7

BOSZORKÁNYPALOTA

Leülsz egy székre, a szék zöcskölődni kezd alattad. Rálépsz a padlóra — a padló ráz. Ránézel a falra — a fal ugrálni kezd. Tükörbe nézel — megnyúlik az arcod. Hallatlanul mulatsá­gos! Még mulatságosabb lenne, ha például mindjárt, mikor belépsz, a sötétből pofon vágna egy láthatatlan kéz. Vagy hi­deg vizet öntenének a nyakadba. Vagy forró vizet a fejedre. Vagy egyszerűen ledobnának a negyedik emeletről, és főbe lőnének. Csak akkor persze drágább volna a belépődíj.

8

KÖRHINTA

 

Körbe megy.

 

9

FESZTY KÖRKÉP

Szintén körbe, de nem megy

 

10

HOROSZKÓP

Be kell mondani születési hónapomat és évemet. Kapok egy nyomtatványt. Kiderül egészen pontosan, hogy minden jól fog menni az életemben, ha megfelelő körülmények közt tu­lajdon érdekemben helyesen járok el, és szerencsém van. Megtudom, hogy jó képességek vannak bennem élelmisze­rek nagyban való bevásárlására. Siker kíséri minden olyancselekedetemet, ami utazással vagy bármiféle folyadékkal áll összefüggésben. Fontos napom: hétfő. Tényleg, mindezt hétfőn tudtam meg.

11

PLASZTIKON

Kislány katalógust kínál: „Enélkül nem tetszik megérteni." Igaza van.

a) Inkvizíció kínjai. Rémes. Hideg megy végig a hátamon. A viaszbábok borzalmas merevségben kínlódnak, vér csurog róluk, homlokukról hideg veríték.

b) Vidám jelenet egy szeparéban. Még szörnyűbb. Nem mernék éjszaka egyedül maradni köztük. Inkább átmennék az inkvizfciósok közé.

c) Köhler Ottóné meggyilkolt teteme. A megszólalásig ha­sonlít. Élethű halott.

d) Gorilla elrabolja angol tengerész nejét. Keveset válto­zott, mióta utoljára láttam, ötéves koromban. A gorilla vala­mivel öregebb lett, de még mindig vad. Az angol tengerész kissé mintha hűvösebben nézné az egész dolgot. Inkább mint­ha irigység volna a tekintetében, féltékenység helyett. Cse­rélne a gorillával, nem annyira a nő miatt.

e) Koplalóművész. Üveg alatt bepecsételt szoba. Felirat: „Tizenhetedik nap, ne tessék étkezni a koplalóművész előtt." Szobában ágy, azon fekszik a művész. Folyton rág valamit. Azt mondják, gumi. A legrosszabban sikerült alkotás az egész plasztikonban. Egy cseppet sem élethű, nincs is emberfor­mája. Felül, járkál. Visszamegy, iszik. Unalmas. Érdekesebb volna, ha enne. Egy koplalóművész, aki eszik. Folyton eszik, reggeltől estig. Az valami volna. Felirat: „Ne tessék a kopla

lóművészt etetni." Az valami volna. A világ legkövérebb koplalóművésze. Vagy legalább ordítana.

12

HAJÓHINTA

Vége... A hinták ernyedten lógnak... senki nem ül benne... A földön szakadt trikó hever... Meghalt a nagy Pán... Lilio­mot elvitték a mennyei rendőrök... vége... a városligeti iste­nek pogány világa letűnt... s az ég alján, a felhőkkel össze­folyva, az Új Istenség komor körvonalai rémlenek fel... egy új korszak hajnalhasadása... s távolból félvad bicsérdisták üvöltenek, hirdetve az új Eszményt, új megváltást: koplalni, koplalni...