MARHA CIPŐKÉJKERT

— De már olyan buta én se vagyok — mondta a buta fiú, és otthagyta az embert az árokban. Még ma is élnek, feltéve, hogy közbejött haláluk ebben meg nem akadályozta őket.Hogy még mindig nem vettem meg a Pistikének azt a szandált, édes lelkem — hát kérlek, először bementem az „Ergo" cipőcsarnokba, ott kértem egy harminckettest, de azt mondták, ez a szám egyáltalán nincsen, húsztól harminckilencesig nincs gyermekcipő, belátható időn belül nem is lesz. Kérdésemet, hogy miért nem, azt felelték, hogy azért, mivel ezt kéri mindenki, tehát ebből nem is lehet — ellenben ha parancsolok, van nagyszerű gyerekcipő 48tól 156os számig, ilyen gyerekcipőt ugyanis nagyon ritkán kérnek, tehát ebből van. Kérdésemre, hogy az a tízezer pár cipő, amit a polcon látok, milyen, megmutatták, hogy azok olyan ötszögletes cipők, belülről szögekkel, és miután fej alakjuk van, tehát fölhúzni nem lehet őket, ennek következtében nemigen veszik, és így óriási raktár van belőlük, most is rendeltek ötvenezer darabot.

Ugyanezt mondották a „Balcza" cipőpalotában és a „Marha" cipőkéjkertben, ahol a terem közepén szökőkút is van, fontaine lumineuse, azonkívül cigányzene, büfé és könyvtár, páternoszter öröklift és repülőgép, rádiójazz, forgatható padló, pingpongterem, ingyenebéd a vendégeknek, ráfizetéssel és két emelet kristálylépcső, minden vendégnek külön csillár, mosdó és hajfesték, ha megőszül közben — ellenben abban a számban, kérem, amiben kérni tetszik, nincs cipő — hát honnan tudja, kérem, hogy milyen számot kérek? — mondom csodálkozva. Onnan, aszongya, hogy mindenki azt kéri — tizenhatos számtól negyvenkilencesig —, nem értem, pedig százhuszonkilenctől négyszázhatvanhatos számig óriási raktárunk van cipőből és iránytűvé átalakítható hőmérőből.