SZÍNHÁZI TIMES

A Világegyetem Kabaré bemutatója

Hónapok óta tartó kilencvenfokos láz emésztette az egész ország közönségét lihegő bizonytalanságban, vajon a külsőrigómező utcai Világegyetem Kabaré bemutatóját nem ha­lasztjae el az a legmélyebb idegrostjainkat megremegtető el­képzelhetetlen siker, ami a múlt műsor estéit tombolta ke­resztül a tapsviharba gomolygó közönség eszeveszett tet­szésrikoltozásában.

Remegő kézzel és boldogságtól kábult szívvel ragadjuk kezünkbe a tollat, hogy a nyugtalan közönséget értesítsük: a Világegyetem Kabaré kitűzte a bemutatót, mely a legközeleb­bi napokban le is zajlik már. Immár ott tartunk, hogy el is árulhatjuk olvasóinknak ennek a színházi eseménynek né­hány részletét.

Mit mondjunk?'  A szó itt halvány és semmitmondó, itt már igazán csak a tények beszélhetnek!!

Annyit előre megsúghatunk, hogy olyan siker, amilyen­nek ez a bemutató ígérkezik, még nem toporzékolt magyar kabaré deszkáin! Előre figyelmeztetünk mindenkit, hogy az az elképzelhetetlenül példátlan művészet, amivel ezt a kis színházat sikerült a népszerűség vakító díszkörébe hajhászni, olyan példát fog statuálni a színház világtörténetében, ami­hez csak egy halálsikolyban fetrengő, kacagástól megőrült ször­nyeteg vérben forgó szemei hasonlíthatók.

Sikerült beszélgetést folytatnunk Murok Géza, a kabaré művezető államtitkárával, akit a bemutatót előkészítő munka lázas lihegéséből ragadtunk ki egy röpke percre, hogy nyilat­kozzék, mit mondjunk a közönségnek.

— Jöjjön be és nézze meg maga — ennyit mondott csak, de kellett nekünk több?

Megnéztük az egyik próbát. Mit mondjunk?

Kelle többet mondani, mint hogy az első kis jelenetet, aminek „Pifta, ifole muftot?" a címe, maga Kampós Alajos írta, a kabaréhumor csillogó elmésségű és mélyszívű világfe­jedelme? Ez a csodálatos író, aki eszményi módon egyesíti ma­gában mindazt, ami benne hiányzik, már régen ott csillog a magyar kupléirodalom géniuszának elérhetetlen jeges hócsúcsán, ahonnan a nagynagy kupléírók tekintenek le reánk, kicsiny emberkékre. De mit szóljunk Mafla Sándorról, amit ez a színész csinál a legújabb Kampósdarabban, az már nem egyszerű színjátszás és humor többé, az mindennek a teté­zett teteje, amit ez a század művészetben, irodalomban, kül­politikában és numizmatikában produkált. Azt már nem le­het nézni többé, hogy ő a Pifta ifole muftot címszerepét adja — azt tapintani és szagolni és harapni muszáj, attól tüdővér­zést és agydaganatot és Basedowkórt lehet kapni. Na de néz­zék meg maguk.

Nincsenek szavak, amivel a műsor második slágerszámát, a „Svábbogár a tejben" című kis blüettet ecseteljük. Ha azt mondjuk róla, hogy méltán fölibehelyezhetjük mindannak, amit valaha a világirodalom legnagyobbjai e nemben alkottak, igazán olyan keveset mondtunk, hogy a föld alá kellene búj­nunk szégyenletünkben, amiért jobb hasonlatot nem találunk. Gyengék vagyunk mi ahhoz, hogy ezt a darabot jellemezzük: megelégszünk vele, hogy egy nevet írjunk le, a szerző nevét: Klagenfurt Boldizsárt. És még csak egyet: amit Krucifix Félix, a kis jelenet főhőse csinál a darabban — hát azt már mégse le­het, ez már sok, ez képtelenség, ilyen jól játszani, azt már nem is szabad, ez már piszok disznóság, a keservit az ilyen színésznek, nem szólna az ember, ha éppen csak olyan jól játszana, ahogy még soha a világon színész nem játszott, hát az ember azt mondaná, na, na, jól van — de ilyen istentől ru­gaszkodott fertelmesen képhetetlen őrületes mértékben jól játszani, ez már arcátlan pimaszság és intendatura! Igen, a legnagyobb intendatura, sőt indemniti! Nekünk igazán csak nem érdekünk, hogy a Világegyetem Kabaré előadását di­csérjük, de hát ami ott végbemegy, az már irtózatos őrülete a viharzó művészi tökély kiámulhatatlan vészes meredélyé­nek, amit csak a siker legkáprázatosabb naprendszerének tü­zes istencsodája szempontjából kiokádhat magából a világ.

— Tessék, szerkesztő úr, a Világegyetem kommüniké.

— Mutassa csak, fiam... Hát jó, , fiacskám, de tudja, egy kicsit melegebben, melegebben... Nem ilyen szárazon, egy kicsit több dicséret... Nehogy megint telefonáljon nekem az igazgató, hogy leszállítják a pausálét.