CLEMENCEAU

Borzasztó szépet álmodtam megint — apróhirdetés jelent meg valamelyik lapban, hogy kezdő fizetéssel gyakornok kerestetik az „Inferno" egyesült szurok és kemenceművekhez. Persze, azonnal jelentkeztem — hivatalos helyiségben dr. Asmódi főkályhamester fogadott, és elmagyarázta, miről van szó. Egyelőre a magánkemencékhez osztanak be, és ha ott megfelelek mint alördög, bejutok a központba. Azonban lelkiismeretes és pontos munkát kell végeznem — az igazgatóság figyeli a kezdőket, és nem riad vissza esetleges előléptetéstől, ha leleményt és ügyességet észlel.

Ezután a segédördög jól fűtött cellácskába vezetett, melynek közepén gőzölgő szurokkal teli kád állott. A kád mellett állt a kemence, amibe nekem kellett rakni a szenet. Figyelmeztettek, hogy új lelket hoznak, aki rám lesz bízva — a felügyelő a harmadik emeleten figyel, és ha a lélek ordítozását odáig lehet hallani, megerősítenek állásomban, ha pedig a vezérördög hallja meg, még fizetésemelést is kaphatok. Tehát úgy csináljam a dolgomat, ha valamire vinni akarom.

Néhány perc múlva két ördöggyakornok hozta is már az új lelket. Mekkora volt meglepetésem, Clemenceaut, a francia miniszterelnököt ismerve fel. Fejjel lefelé befordították a szurokba, rátették a kádra a fedelet, amin csak egy kerek kis nyílás van a fej számára, aztán magamra hagytak vele, hogy vegyem gondjaimba.

Perc múlva megjelent a fej a nyílásban. A miniszterelnök úr arcán annak a mély impressziónak nyomai látszottak, amit a szurok meglehetős magas hőfoka keltett nemes lelkében.

—  Mi ez? — mondta szigorúan. — Hiszen ez a fürdő nagyon meleg. Tegye le gyorsan ezt a fedelet, ki akarok jönni.

— Igenis, kegyelmes uram — válaszoltam, elővéve zsebemből a hírlapot, mely Clemenceau legutóbbi beszédét köz

, igenis, értem. A miniszterelnök úr legfőbb óhaja, hogy végsőkig kitartva a kádban, melynek hőfokát utolsó csepp vérünkig emelni kell. Igenis, értem.

És egy nagy darab szenet löktem a kádfürdőkemencébe.

— Mi ez?... — ordított a miniszterelnök úr. — Süket maga? Én ezt nem bírom... én ki akarok jönni a kádból... micsoda buta beszéd az, még emelni a hőfokot... hiszen megőrülök... vegye le gyorsan...

— Ahogy parancsolja, kegyelmes uram, nagyon helyes — bólintottam, újabb muníciót dobva a kályhába —, mi mindnyájan el vagyunk tökélve, hogy semmiféle okból nem veszszük le a fedelet mindaddig, míg az egész világ és dicső csapataink ama szent eszme fennkölt koszorúját, a végső győzelem dicső babérja alatt, mindhalálig!!!

— Jézusom, mit karattyol maga — bömbölt a miniszterelnök úr —, hogy én ezt ki akarom tartani? Micsoda őrültséget lefetyel maga... jaj... jaj... a fedelet...

— Csak méltóságod beszédét citálom (újabb rakomány a kályhára), nagyon jól tudom, hogy inkább tíz évig folytatja még a fürdőt, inkább utolsó csepp vérét hajlandó, semhogy a nemzet dicső akaratával szemben a gyalázatos ellenség teljes megsemmisítése előtt mindazonáltal, de inkább ámbátor"

És egy vödör szurkot öntöttem a fejére.

— Vizet!... Vizet!... — üvöltött a miniszterelnök úr. — Egy korty vizet.

— Úgy van! — mondtam lelkesen, újabb forró vedret ürítve ki az elszánt államférfi fejére. — Ön most már nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen visszakapják az elfoglalt területeket. Értem, és közölni fogom az igazgatósággal, hogy ön el van szánva bentmaradni a kádban, míg Belgium és Turkesztán méltó elégtételt nem kapott a gaz németektől"

— Vizet!... Vizet!... Egy korty vizet!... Egy korty levegőt!... Megdöglöm... Jaj... jaj...

— Hogy parancsolja nagyméltóságod? A Dardanellákról tetszett beszélni, ha jól értettem? Meglesz. Teljes győzelem? Rendben van. Hogy nem tetszik csüggedni? Tudomásul veszem. Mi egyek vagyunk ama rendíthetetlen akaratban és elszánásban, miszerint, dehiszen, csakazértis! Ne tessék félni, rakom már a kemencét.

A miniszterelnök úr válaszát már nem tudom szavakba foglalni, az ordításnak és vonításnak olyan szimfóniája volt az, hogy félóra múlva sietve hívtak Belzebúb elé, aki a harmincadik emeleten meghallotta ezt a rettenetes hangot, és közölni akarta velem, hogy a legközelebbi közgyűlésen előléptet a második fizetési osztályba.