RÁGALOM

HÁZTARTÁSI ALKALMAZOTT (benyit a szobámba) Hé, izé, hallja csak, valami Állkapocs Samu keresi...

ÉN Köszönöm szépen, Marcsa kisasszony... (magamban) Áll­kapocs Samu... Állkapocs Samu ejnye, ki is ez? Ahá, már tudom... tyű, hát ez mit akar tőlem, hogy kerül ez ide? Hiszen ez az úriember, aki azt írta rólam az újságban, hogy váltót hamisítottam, hogy bigámiában élek, hogy újszü­lött gyermekemet vízbe fojtottam, és hogy kabátot loptam a Ligeti kávéházban. Vajon mit akar tőlem?

ÁLLKAPOCS SAMU (belép) Alászolgája.

ÉN (kissé zavartan) Mivel szolgálhatok?

Ő Állkapocs Samu vagyok. Ön ismeri ezt a nevet.

ÉN No igen, igen, de éppen azért, nem értem...

Ő Uram, ön rettenetes bajt csinált nekem...

ÉN (csodálkozva) Én?

Ő Ön, ön. És önnek meg kell mentenie engem, ha már bele­vitt a slamasztikába.

ÉN De igazán nem értem...

Ő Dehogy nem érti. (emelt hangon) Ön engem feljelentett rá­galmazásért. Tudja ön, mit jelent ez? A becsületem forog kockán! A becsületem! (ordítva) A becsületem!

ÉN (ijedten) Hát kérem... ön azt írta rólam, hogy izé...

Ő (emelt hangon) Hogy váltót hamisított, bigámiában élt, csecsemőt ölt, és kabátot lopott. Csak tessék egész bátran kimondani, én nem szégyellem magam. Igenis, ezt írtam önről. Ön pedig erre feljelentett engem rágalmazásért...

ÉN ... No igen, miután...

Ő (felemeli az ujját) Pardon, most én beszélek. Följelentett engem rágalmazásért, holott ön nagyon jól tudja, hogy mind­abból, amit én önről írtam, egy szó se igaz. Ön egészen jól tudja, hogy nem igaz, mégis följelentett.

ÉN (tátott szájjal) Mégis?!! Hogy érti azt, hogy mégis?!

Ő Na hallja, kérem, hogy hogy értem? Ha igaz volna, amit én önről írtam, akkor még valahogy menteni lehetne az ön eljárását. Akkor tudniillik nem fenyegetne engem az a ve­szély, ami így fenyeget. Akkor a tárgyaláson az én ügy­védem bebizonyítaná, hogy mindaz, amit írtam, igaz, te­hát nem követtem el rágalmazást — mire...

ÉN (naivan) Mire?

Ő Mire fölmentenének engem, ugye? Ez csak tiszta sor. Eb­ben az esetben önre nem háramolna felelősség. De így? (fenyegetve) Tudja ön, hogy így, ahogy most áll a dolog, mi történhetik?

ÉN Hát azt gondolom...

Ő Ne gondoljon semmit, ön nagyon jól tudja, mi történhetik. Az történhetik, sőt egészen bizonyos, hogy meg is törté­nik, hogy engem rettenetesen elítélnek rágalmazás miatt, talán be is csuknak... de a becsületemnek mindenesetre befütyülnek...

ÉN De már megbocsásson...

Ő (emelt hangon) Ne szóljon kérem, nem lehet az ön eljárá­sát menteni. Ön tudja, hogy nem igaz, amit írtam — mégis feljelentett. (tremoló) Hát eljárás ez? Hát emberség ez? Hát emberszeretet ez? Engem, akinek öt gyermeke van, aki­ket el kell tartani... engem, akit ön nem is ismert eddig, kiszolgáltatni a közmegvetésnek, a törvény durva szigo­rának, talán a tömlöcnek... De eltekintve a rettenetes kö­vetkezményektől, eltekintve attól, hogy gyermekeim kol­dusbotra jutnak, hogy feleségem megöli magát, ha engem elítélnek... eltekintve mindettől, mi lesz az én tiszta, folttalan, becsületes nevemmel?... Az atyám megfordul, ha megtudja, sírjában... (zokogva) A becsületem! A be­csületem! (ordít) A becsületem!

ÉN No, de igazán, én...

Ő Ne beszéljen, ne mentegesse magát... Lássa be, hogy ezt nem érdemeltem öntől, se én, se szerencsétlen családom — lássa be, hogy meg kell mentenie engem... Ön nem le­het rossz ember, mint a többiek, akik kabátot lopnak, gye­rekeket ölnek, váltót hamisítanak...

ÉN No, no...

Ő (legyint) Tessék csak hagyni, én ismerem az embereket, ilye­nek azok! De ön nem tett ilyet soha, ön tehát jó ember... Ön nem tesz olyat, hogy romlásba dönt egy szerencsétlen, jobb sorsra méltó családot... Nem, ön nem képes erre, tu­dom... Éppen ezért jöttem fel önhöz. Holmi váltóhami­sító kabáttolvajhoz nem mentem volna ilyen kéréssel, azt elhiheti...

ÉN (fejemet vakarva) Hát kérem... egy kicsit bajos a dolog... én szívesen visszavonnám a panaszt... de nyilvánosság előtt történt a dolog és így...

Ő (legyint) Tessék kibeszélni hagyni. Nem arról van szó, hogy a panaszt visszavonja, ezzel nincs segítve rajtam. Biztos felmentésre csak egy módon számíthatok...

ÉN És az?

Ő Úgy, hogy ön elismeri a váltóhamisítást és a többit — ezt önnek meg kell tennie, csak így maradhat a lelkiismerete tiszta a furdaló vádtól, hogy tönkretett engem és csalá­domat!