PÉLDÁZAT

az Gyógyító Miskulánciáról, azaz Medikámentomról
s az írástudó Doktorokról

1.  Vala pedig azon időben igen nagy Veszedelem, mind az egész országban, kit is neveznek bélpoklosságnak.

2.  Kiben sokan gyötrődnek volna, gazdag és szegény egy­aránt: mert nem tudják vala annak gyógyító írját.

3.  Azért valának némelyek, kiknek az ő szemek megva­kulna — és valónak, kiknek az ő fülek megsiketülne — és valónak, kik nem szólhatnak vala, mivel az ő nyelvük megsebesedék.

4.  És az ő testök lett volna nyílt sebekkel megkeményedve és az ő arcuk, mint a szikkadt föld nyáridőn és az ő szemök elfolyna, mint a folyó vizek.

5.  Továbbá az ő jajgatásuk elvegyül vala a jajgatók pana­szával és elpusztulnak vala, mivel senki nem segítene rajtok.

6.  Annak okáért az ország népe a bélpoklosságtól megtizedelteték, s a bélpoklosok beteg gyermeket nemzenek vala, melyek bélpoklosságban találtatnak vala.

7.  Vala pedig akkor sok írástudó Doktor, azaz Gyógyító, kik is Medikámentomokon eszmélkednek vala, s egyben koty­vasztónak sokféle Miskulánciát, hogy azzal gyógyítanák a bél­poklosokat.

8.  Melyek közzől vala olyik, hogy enyhülést szerezne egy napra, és vala olyik, hogy enyhülést szerezne két napra, és vala olyik, hogy enyhülést szerezne három napra; — de nem volna olyan, mely a bélpoklost meggyógyítaná.

9.  S ekkor az Izráel nemzetségéből egy, ki is nevezé magát Becsületesnek, másszóval Ehrlichnek ki is kotyvasztá Miskulánciát, hogy azt a bélpoklosok bévennék.

10.   S látván látának akkor csudát: mert bizony ki is azt bévette volna, felkel és jóra, és az ő sebei elolvadnak vala, mint a tavaszi hó.

11.   S enyhülést szerez vala nem egy napra, nem két napra és nem három napra, hanem az egész életre.

12.   S örvendezének a bélpoklosok, mivelhogy az ő pana­szok meghallgattatik vala.

13.   S meggyógyulának azok, s nem volna többé szükség Írástudó Doktorra, mivelhogy megvolna a Gyógyító Medikámentom.

14.   És ekkor az Írástudó Doktorok bevádolák azt, ki ezt tevé: elmentek a bírákhoz s mondák: E' káromlást mível.

15.   És bizony gonosz dolgot mível, mert méreggel éteti a bélpoklosokat.

16.   S jövének kétezer Írástudók, s fennhangon kiáltozó­nak, mondván: E' káromlást mível.

17.   Azért idézé vala ama Becsületeset bírói széke elé Galeotto, a pontifex, s mondó neki: Ezek megbotránkoztak raj­tad és a te cselekvéseden.

18.   Mert micsodás Medikámentomot adtál a bélpoklo­soknak, hogy azok felkelnek és járnak. Bizony, nagy dolog ez.

19.   S felelé az: Te mondád.

20.   Mert ímé, az én Medikámentomom meggyógyít vala kétezer bélpoklost, kik is meggyógyulván, gyermeket nem­zenek vala, az ország dicsőségére és becsületére. Ám te lásd, kié az igazság.

21.   A bíró pedig hordozó vala e szókat az ő elméjében, s nagy sokára felemelvén szavát, így szól vala fennhangon, mondván:

22.   Nincs igazad, ó Becsületes Írástudó, mivel a te gon­dolatod végig nem gondoltad vala.

23.  Mert nézz körül: íme, itt áll kétezer Írástudó, a kik nem tudnak egyebet, mint bélpoklosokat gyógyítani, az ő módjuk szerint, s ha nem lesznek bélpoklosok, mivelhogy te meg­gyógyítod azokat a te módod szerint, ezek itt elpusztulnak, s az ő magjok kihal.

24. Mivelhogy nem adhatnak kenyeret az ő asszonyuk­nak és az ő gyermekök meg sem születhetik.

25. Mert bizony, kigyógyítottál kétezer bélpoklost, és szü­letett kétezer egészséges gyermek, de elvetted kétezer egész­séges ember kenyerét, és nem születhetik meg kétezer egész­séges gyermek.

26. Mivelhogy sokan vagynak a bélpoklosok, de ugyan­annyian vannak az Írástudók, a kik abbul élnek, hogy őket gyógyítják.

27. S ha meggyógyulnak a bélpoklosok, meghalnak az Írástudók.

28. Mert a mérleg nyelve mindenkor egyenesen áll, ha fel nem fordul a mérleg.

29. A kiknek szemeik vagynak, lássák, s a kiknek füleik vagynak, hallják.