Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

1917. szeptember 8.

— Valamit azért mégsem értek, pedig számtanból mindig egyesem volt. Mikor azt olvastam, hogy nálunk behozzák a szénjegyet, azt mondtam magamban, hát persze, nincs szén, mivel körülostromolt központi hatalmak vagyunk, kiéheztetve, kiszomjaztatnak és kifázatnak bennünket ententeék, és nem küldenek szenet, ami pedig nekünk van, az kevés. De aztán azt is olvastam, hogy Angliában is behozzák a szénjegyet és Franciaországban is és Olaszországban is és Oroszországban is és Amerikában is behozzák. Szóval mindenütt, szóval egyszerre csak az egész világon nincs szén, mivel az országok nem küldenek egymásnak. A rémes drágaságot, ami most az egész világot sanyargatja, mindegyik állam úgy magyarázza népének, hogy azért van, mert az ellenséges országoktól nem lehet kapni semmit, amit eddig lehetett. Franciaországnak azért nincs szene, mivel Németország nem küld neki és Németországnak azért, mert Franciaország nem küld. Te, ez egészen különös és rejtelmes dolog, nem? Nem jutott még eszébe ennek a két országnak, talán úgy lehetne segíteni a dolgon, hogy azt, amit Németország nem küld el, ezt használja fel Németország és Franciaország is tegyen ugyanúgy. Különben is hihetetlen szamárságnak tartom az egész gazdasági harcot, aminek az volna a célja, hogy az egyik ország meggyengítse a másikat és aztán leverje — az eredménye pedig az, hogy mind a kettő meggyöngül, tehát megint csak egyenlő erősek és nem bírnak egymással. Mintha két birkózó a mérkőzés előtt előbb kölcsönösen pofon vágná egymást — vagy mintha két versenylovat úgy eresztenének el, hogy előbb mindkettőnek összekötnék a két hátulsó lábát. Nem egyszerűbb volna, ha inkább táplálnák, erősítenék egymást az ellenségek gazdaságilag, mindkettő abban a reményben, hogy mint erős, a másik erősnél egy fokkal erősebb lehet talán, mint amennyivel a másik gyengébb lenne nála, mint gyenge, ha ő is gyenge lenne. Érted? Akkor magyarázd meg nekem, mert én nem értem.