AZ INTERVIEW

Kabát és mellény

Ruha teszi az embert...

Évezredes bölcsesség, évezredes igazság...

E csodálatos eszme lebegett lapunk munkatársának lelki sze¬mei előtt, mikor álmatlan éjszakákon hánykolódván ágyában azon tűnődött, mi volna az a gondolat, az a minden élő em¬bert, a cselekvés és értelem, és a minden terv, az öröm és szen¬vedés hőseit egyaránt izgató és megoldásra ösztökélő problé¬ma, kérdés, nyílt pályázat a Szfinksz titkának megfejtésére, amivel meg lehetne szólaltatni, szólásra, nyilatkozatra lehetne bírni a világ vezető szellemeit, hogy őfelségének, Szent Elő¬fizetőinek olyan karácsonyi ajándékot nyújthassunk, amilyen nem volt még az újságírás évszázados történetében.

Számtalan kérdés lehetősége villant fel. Mi lesz hatezer év múlva e Földön? Mi volt húszezer évvel ezelőtt? Hová fej¬lődik az emberiség? Mi az az eszme, amiért meghalni érdemes? Miért rövid a nyúl farka?

Mindez már volt. Mindez nem alkalmas arra, hogy kivétel nélkül megszólaljanak ama Nagyok és Híresek.

S ekkor, álmában, rábukkant a Nagy kérdésre, a kérdések kérdésére.

Bizonyára feltűnt Néked is, aktive, Felséges férfi előfizető, s Néked is, passzive, ó Fenséges Nőelőfizető, csodálatos töké¬letlensége a Világegyetemnek (csókolja alázatosan zsámolyod csücskét hétrét görnyedve a te legutolsó szolgád, a Szerkesz¬

tőség) — bizonyára feltűnt már Néked is, milyen csodálatos já¬téka az emberi szív titkos kamráinak és a sorsunkat intéző erők, végzetes erők összjátékának az a sajátságos és értelmetlen Titok, melynek ujjmutatása szerint némely ember úgy veti le a ruhá¬ját, hogy egyszerre rántja le a kabátot és a mellényt — mások viszont előbb a kabátot veszik le, s csak azután a mellényt.

Mi a különbség? Mi ennek az oka? Mi a helyes? Mi az igazság?

Munkatársunk Föld körüli utat tett, hogy ebben az égető kérdésben megszólaltasson mindenkit, aki számít az elevenek között.

Nehezen ment a dolog. Nehéz a nagy emberek közelébe jut¬ni, még nehezebb beszédre, nyilatkozatra bírni azokat, kiknek egy szava előkelő súllyal szokott belevésődni a világgép for¬gásába.

Pénz és fáradság nem lett volna elég — az a sok milliárd, amit lapunk, áldozatot nem kímélve, beledobott az ügybe —, de volt egy érv, ami előtt mindenki meghajolt!

Mikor megtudták, hogy Rólad van szó, ó Százszorszent Elő¬fizető, Előfizetője Lapunknak, te minden korok és vidékek leg¬remekebb embercsodája, azonnal hajlandók voltak alázatosan Szent Szíved elé járulva leróni a válaszok oltári áldozatát.

Íme a válaszok!

EINSTEIN

„Kérésükre tanulmányoztam a kérdést — az erről szóló kétkö¬tetes munkámnak rövid summáját népszerűen, mindenki szá¬mára így írhatnám körül:

Ahhoz, hogy helyes szempontból lássuk a dolgot, tetszé¬sünk szerint a mellényt vagy a kabátot tekinthetjük a kabát¬mellényrendszer központjának, éppen úgy, ahogy viszony lagosan mindegy, vajon a Föld foroge a Nap körül, vagy a Nap a Föld körül. A laikus számára első percben talán furcsán hang¬zik, hogy bizonyos esetben a mellényt, igenis, előbb kell le¬vetni, mint a kabátot — de mindjárt meg fogjuk érteni egy népszerű gondolatkísérlettel. Képzeljünk egy akkora mellényt, amelynek egyik széle a Végacsillagképlet, a másik pedig az a pont, ahol egy sebesen száguldó vonat érinti az ellenkező oldalról érkező fénysugarakat, mely egy ötmillió méter hoszszú és félmillió méter széles csövön át jön — ebben az eset¬ben annak az embernek, aki a tengerfenéken fején állva nézi a kabát három ujját, úgymint a jobb ujját, a bal ujját és a hát-ujját, a mellénynyílás akkorának fog látszani, hogy azon ki¬fér az egész kabát.

Azt hiszem, elég népszerűen és érthetően fejeztem ki magam."

HINDENBURG

„A német jellemmel nem fér össze, hogy egy rókáról két bőrt nyúzzunk! A német szív, német gerinc, német akarat nem te¬ketóriázik! Egy akarat, egy ember, egy szó, egy erkölcs — egy kabát, egy mellény! Egyszerre rántjuk le, egyszerre rántjuk ki, ha úgy kívánja a mennydörgős Wotan! Und nun, liebe Freund, ruhe sanft, sanft, sanft!"

FREUD ZSIGMOND

„Aki csak keveset foglalkozott a lélekelemző módszer szim¬bolikájával, minden nehézség nélkül fel fogja ismerni azokat a rejtett okokat, amiért némely ideges (pseuchoneurotikus) ember egyszerre húzza le a kabátot és a mellényt. Bizonyos vad népeknél még ma is megvan a szokás, hogy az ellenséges totem fejbőrét a hajjal együtt nyúzzák le, nemzeti ünnepek

pontosan összeesnek az emberi lélek fejlődésének praesexualis stádiumával — semmi sem valószínűbb tehát, mint hogy a kabátot és a mellényt egyszerre lehúzó beteg tulajdonképpen a nagybácsiját akarja büntetni ezzel a cselekedettel, akire át¬viszi a saját, még meg nem született unokanővére iránt táplált vágy teljesülési ellenszenveit, ellenkező előjellel, mínusz hét, plusz nyolc, négyzetgyök szadisztikomasochistikus libido."

SHAW BERNÁT

„Az angolok könnyebben vetik le a szemérmet, mint a kabá¬tot — belül viselik a mellényt, kívül a meztelenséget. Minden látszat csal, de nem minden csaló látszik. Ezt nálam okosabb ember megértené, sajnos, ilyen nincs jelenleg a világon, tehát nem vagyok kíváncsi a véleményemre."

GALSWORTHY

„Úriember nem nyilatkozik más úriemberek intim szokásairól, még akkor sem, ha azok nem eléggé úriemberek ahhoz, hogy ezt megtiltsák."

REINHARDT

„Mi nem beszélünk, mi dolgozunk. Ki kell hozni a drámai feszültség jelentőségét, amikor az ember egyszerre s amikor különkülön húzza le. Hofmansthallal már megírattam, közép¬kori misztérium alakjában, a problémát — ez lesz a jövő évi salzburgi Festspiel tárgya. Az Embert, Aki Lehúzza, Moissi fogja játszani, a Mellényt Jannings, a Kabátot Mosjoukin és a hozzávaló Gombot Ida Roland."

VILMOS CSÁSZÁR

„Csak a boldogság ér valamit a világon: A magányban rájöttem — kérem, közölje a világmindenséggel —, hogy nyáron sokkal melegebb van, mint télen, tehát ilyenkor nem kell mellény."

CAPABLANCA

„Véleményem szerint gyönge dolog egyszerre lehúzni — ezzel ugyan megerősítjük a kabát balszárnyát, de a vezéroldalon pozícióhátrányba kerülünk, ami a végállásban, mikor már a kabátot és a mellényt is leütöttük magunkról, megbosszulja magát. Aljechinnek csak véletlenül sikerülhetett mégis, mert nem figyeltem oda."

MIHÁLY DÉNES

„Most készít az egyik munkatársam olyan készüléket, mely egy gombnyomásra fölöslegessé teszi egyrészt a kabát és mel¬lény hosszadalmas levetését, másrészt magát a kabátot és a mellényt, harmadrészt magát az embert, aki lehúzza."

LINDBERGH

„A kabátot, természetesen, New Yorkban húzza le az ember,

a mellényt Párizsban. Tehát körülbelül egyszerre."

CHAPLIN

„Tessék a feleségemet megkérdezni. Csak ahogy ő akarja. Egy rendes férj akkor húzza le a mellényét, amikor a feleségének tetszik. Tiltakozom a kártérítési összeg nagysága ellen, amit azon a címen fogok kapni, hogy nem úgy feleltem a kérdésre, ahogy neki tetszett."

STEINACH

„Ez talán célzás akar lenni, hogy a mi pácienseink nem elég fürgék hozzá, hogy egyszerre húzzák le? Kérem, menjenek Voronoffhoz, akinek a fiatalítási eljárása nekünk — nagyon fiatal."

FORD

„Nézze, amíg ennyit kérdez, háromszor is levethette volna, meg felvehette volna. Ez nem munkarend. Nálam másodper¬cenként harmincezer ember huszonkilencszer veti le."

JOSEPHINE BAKER

„Mi az, hogy mellény? Ami a férfiak kabátja alatt van? Ó, ó!

Én még olyant nem láttam — hogy néz az ki?"

S végre:

MANGOLD BÉLA KOLOS

„Bocsánat — azt hiszem az egész kérdés tárgytalan. Ettől az évtől kezdve tisztességesen öltözködő férfi egyáltalán nem hord mellényt."