EZEREGYÉJSZAKA

jaj, kedves szerkesztő úr, megírom már, persze, hogy meg¬írom... de őszintén szólva, nem tudok menekülni a hatása alól mostani olvasmányomnak... Tudja, valami füzetes vállal¬kozásban folytatásonkint megjelenik most az Ezeregyéjszaka, az arab irodalom bibliája... borzasztóan tetszik nekem; nem tudom, olvastae Abu Hasszán történetét, amelyben Juszuf elmondja Susbád történetét, amelyben Abu Kair elmondja Ben Ben történetét, amelyben... Jó, jó, kedves szerkesztő úr, hogy magának most csupán egy jó színházi történetre van szüksége, elhiszem... de folyton ez kóvályog most a fejembe, ez az izé... no mindegy, kezdem már, ne féljen, küldjön be egy félóra múlva a cikkért... egy jó színházi történetet, tu¬dom már.

Színházi történet

Élt egyszer Pesten egy tehetséges fiatal színész, aki egy reg¬gel különös csomagot kapott egyik tisztelőjétől. Kinyitva a cso¬magot halálos sápadtság futotta el az arcát. Azonnal felugrott, felöltözködött és felkereste egyik barátját, aki a szomszéd ut¬cában lakott. Mikor a csomagot megmutatta, barátja sokáig ne¬vetett maga elé, azután így szólt:

— Egy történetet kell elmondanom neked, amit én még Uyhiritől hallottam, a kínai mandarin történetét, hogy min¬dent megérthess.

A kínai mandarin története

Élt valamikor Pekingben egy mandarin, akit mindenki sze¬retett szolid és jóindulatú modoráért. Ellensége egy se volt, annál jobban meglepte tehát, midőn egy éjszaka megjelent ágyánál egy fekete álarcos férfi és felszólította, hogy jöjjön ve¬le azonnal, ha az élete kedves. A mandarin szó nélkül felöl¬tözött és követte a különös idegent, aki sötét és ismeretlen sikátorokon vezette keresztül. Két óra múlva a mandarin, ha¬lálosan kimerülve, könyörögni kezdett, mondaná meg leg¬alább azt, hogy hová mennek.

— Hogy hová megyünk — mondotta a titokzatos idegen — most még nem mondhatom meg, nagyon hamar meg fogod tudni! Nem hallottad még soha az emberevő lótuszvirág tör¬ténetét?

— Nem — válaszolt a mandarin.

— Hallgasd hát meg, amíg odaérünk.

Az emberevő lótuszvirág története

Afrika keleti partjain, a negyedik század közepe felé élt egy néptörzs, amely arról volt nevezetes, hogy soha fegyvert nem fogott szomszédai ellen. Egy napon arannyal terhelt tevén meg¬jelent a parton két egészen egyforma arcú eszkimó, kik azon¬nal a fejedelem elé vezettették magukat. A trónus elé érve arc¬cal a földre borultak, és nagy viasztekercset nyújtottak át, melyhez különös alakú szelence volt hozzákötve. Mialatt a fejedelem a tekercs tartalmát olvasta, az egyik eszkimó a kö¬vetkező történetet mesélte el a másik eszkimónak:

A hetvenéves csodagyermek története

New Yorkban, a nagy hőhullámok idején alig jár valaki az ut¬cákon, csak a hőségben elhullott lovak teteme párolog a nap fülledt kemencéjében. Abban az időben, melyben ez a törté¬net játszik, egy hegedűművész szerepelt éppen a városban, akinek a művészetéről csodákat beszéltek a lapok. Erről a he¬gedűművészről azt suttogták, hogy valami különös titka van, amiről senki se tud, és amit nem szabad megemlíteni előtte, mert abban a pillanatban elváltozik az arca és elmondja a ki¬lenc újságíró történetét.

A kilenc újságíró története

Egy bajor vidéki városka egyik legelőkelőbb színházi újság¬jánál kilenc újságíró dolgozott. Ezek folyton csak dolgoztak, dolgoztak, az egyik vezércikket írt, a másik színházi híreket, a negyedik humoreszkeket. Arról voltak nevezetesek, hogy mindent meg tudtak írni, ami csak előadta magát, és mindig idejében elkészültek a cikkel, ami másnapra kellett. Példás rend volt a szerkesztőségben. Egy napon mégis megtörtént, hogy a következő számra szóló cikket még a lapzárta előtt egy félórával se kapta meg a szerkesztő. Bement a szobába, ahol a kilencedik dolgozott, éppen egy érdekes színházi történe¬tet írt, és hevesen dorgálni kezdte:

— Mit gondolsz, kérlek, meddig várok még arra a cikkre? Már megint négy méter hosszút akarsz írni, ebbe a papírhiá¬nyos világba? Nem tudod befejezni, vagy még hozzá se kezd¬tél? Megint azt akarod csinálni, amit a múlt héten?

Az író elmosolyodott és egy beszélt:

— Eszembe jut erről a boa konstruktor története. Hallgasd meg, ó Ben Abu Incze, mielőtt ítéletet mondanál felettem.

A boa konstruktor története

Élt egyszer Beszarábiában egy csodatévő kádi, aki kapott a kalifától egy mecsetet. Mikor ki akarja nyitni, óriási bülbül ugrott ki belőle és a következő történetet mondta el:

A színházi történet története

Élt egyszer egy író, aki egy nagyon érdekes színházi történetet akart írni, de ha egyszer nem megy, fene egye azt az Ezeregy¬éjszakát, folyton az motoszkál a fejemben, jó, jó, viszem már, majd legközelebb elmondom, hogy mi lett a híres londoni színésszel, akinek elmondták ezt az érdekes történetet, ami¬ben ez az érdekes történet van, amiből ez a történet lenne.

Színházi Élet, 1920. 43. sz.