FRIEDRICH SCHILLER
RÉSZLET DON
CARLOSBÓL
Huszonharmadik felvonás
Második Fülöp,
közélelmezési császár,
gondolatokba mé¬lyedve
ül valódi széntrónuson, melyről
nehéz zsírgyűrűk
csüngenek. Könyvben
lapoz.
FÜLÖP
A legutóbbi terminus lejárt,
Élelmezésünk mégse nem javul,
Szigorb. szabályok kellenek talán.
Csönget. Küldjék
be hát főinkvizitorom.
FŐINKVIZITOR
Parancsol tán,
felséges fejedelem!
FÜLÖP
Hogyan
hatott a kávérendelet!
FŐINKVIZITOR
A
nép zugold és több tejet kíván,
De olyan is
van, aki álnokul
Kijátssza
sújtó jobbkezed szavát
S
ármánykodással téve túl magát,
A
háromórás záridő után
Tejet
csempész kabátbélésibe
S
míg arca tisztes szándékot hazud,
Feketét
rendel s abba önti be,
Hogy
pincemestert frász kitörni kész. Ez ármányon
szigor segít csupán. Kínpadra vélük! És
a feketét Tölcsérrel öntesd torkaikba most, Míg
rut foguk közt szájpecek feszül.
FÜLÖP
Hm,
jól beszélsz. De nékem úgy tünik,
Ösmernem kéne hű népem szivét. Szeretnék
szólni eggyel közülök, Ki nem szolgám és
nem is udvaronc, Egyszóval nem a várostól való
És szerződése sincsen senkivel Lencsét, babot
és más ily ékkövet Miként fogyasztó
ismerhet csupán. Nem tudsz ilyet?
FŐINKVIZITOR
vállat von.
Márki
Posa talán.
ÜLÖP
Bocsásd
be hát.
Főinkvizitor
el.
Hadd
lássam, mit beszél.
POSA
Hivattál,
felség, és ím itt vagyok.
FÜLÖP
Ma oly
borongós kedvem, jó fiú, Unom tán rendes
társaságomat, Gróf Szállitót és
báró Referenst, Tanácsadóim, kik hízelgenek
És mézes ajkkal biztosítanak, Hogy népem boldog
és elégedett. Ily furcsa ember, mint te vagy, talán Egyéb
regét is tudna mondani, Épületesbbet és
mulattatót.
POSA
Felség,
én távol országból jövék,
A zord
körútról, hol szilaj vizek
Mossák
kopár kávéházak falát
S viharzó
márványasztalok körül
Véres
szemekkel vad vendég tanyáz
S
kanálfeszítve várja ellenét.
·Nem
bársonyos előadói szék
Az én
bölcsőm —, ott, ott születtem én
A kassza mellett,
véres pikkolók,
Szilaj pincérek,
tányérok között.
Hol metszően
sivít a zord tulaj'
S vad
ruhatáros víjjog keserün.
Az udvar
nyelvét én nem ismerem,
Félek,
megsértem még felségedet.
FÜLÖP
De csak
beszélj. Csupa fülöp vagyok.
POSA
Elmondhatom
hát népem óhaját?
FÜLÖP
Mondom,
beszélj, pali vagyok reá.
POSA emelt
hangon.
Felség,
itt nem megy rendben semmi se. Kávénk üres szemekkel
néz reánk, Nincs rajta bőr, hacsak saját
pofánk Lenyúzott bőrét nem rakod reá, Gonosz
pecér metéli cukromat, Míg oly kevés lesz, hogy az
már sok is, Hozzá nem adnak omlós kenyeret És
égbe ordít már ez állapot,
De mindezt
tűrtük, mint az állatok, Míg meg nem jött ez
újabb rendelet, Amely szerint...
Mérsékli
magát.
De tán
messzebb megyek...
FÜLÖP
Folytasd,
vicomte, és mondd el, mit kivárt
A nép,
amelynek szószólója vagy!
POSA emelt
hangon.
Add vissza
az anyának gyermekét,
Operánknak
Novelli Ermetét,
Nikitának
a régi termetét,
Turós
metéltnek túrót és metét,
Add vissza a
kalácsot, fonatost,
Add
erszényünkbe a nikkelhatost,
A
zsömlét újra, a kívánatost.
És
végül kérünk téged arra most,
Kiáltva:
Arábiának
adjál arabot,
Lónak
zabot, színháznak darabot,
Sörnek
csapot, szerkesztőnek lapot,
Zabot,
babot, papot, napot, gyapot,
S amit két
éve senki nem kapott.
Magánkívül.
Add vissza a
kávénkra a habot!
Eszméletlenül
összees.
FÜLÖP
Különc
rajongó. Márki! Már ki!
Márkit kidobják.