NŐVÉ VÁLOK

 

Az ember egy darabig ellenáll a divatnak, végén mégis megadja magát. A keresztrejtvénnyel is így voltam, Njojóval. Marhaság, mondtam, aztán az jött ki belőle, hogy legutóbb egy fontos külföldi utamat mondtam le, mert ép­pen keresztrejtvényt kellett fejteni — a jojót pedig titokban az asztal alatt pörgetem, már senki se jojózik, én vagyok az utolsó johikán.

Most ez a nővé válás van divatban. A század elején kezdték ezekkel az endokrin mirigyekkel a tudósok. Kide­rült, hogy (mint a népdal mondja) mirigyeim sokan van­nak, s mint a kutyák, úgy ugatnak, az érvényesülésért. Előbb csak a fiatalságot akarta konzerválni Steinach és Woronoff a mirigyes beavatkozással, ami végre is nem egy rossz do­log, ha az ember szereti a hölgyeket, és ezt a jó szokását nem akarja abbahagyni. De legújabban a tudósok megmirigyelték a dicsőséget, s most olyanfélét kezdenek hirdetni: nézd, ha te úgy szereted a női nemet, miért kell neked ah­hoz drága pénzen fiatalnak maradni, még drágább pénzen megnősülni? — mi egyszerűen átváltoztatunk téged maga­dat nővé egy kis endokrin miriggyel, aztán izé... elveheted saját magadat, családban marad a hozomány, átteszed egyik zsebedből a másikba.

Hogy is mondta az egyszeri baka? „Hejh, Marcsa, jó dol­god van neked — akkor ropogtatod meg a tulajdon dereka­dat, amikor jólesik!"

Nahát.

A tudósok egyszerűen átalakítják az embert nővé. Aztán akkor az ember olcsón beleszerethet saját magába.

Más tekintetben is praktikus.

Nőknek minden könnyebben megy.

Például nincs hely a vonaton. Egyszerűen beveszek egy ilyen mirigylabdacsot, és bemegyek a női szakaszba.

Vagy a villamosban. Ha van ülőhely, férfi maradok. Ha nincs, átalakulok nővé. Mindig akad udvarias férfi, aki átadja a helyét.

Hát nem mindegy?

Úgyis olyan meglepetések érik az embert naponta, hogy azt se tudja, fiúe vagy lány.

Ezentúl felebarátunkról se fogjuk biztosan tudni.

Meg kell szokni. Szoknya kell mindenhez.

 

Az Est 1933 01-26