ÚJ IPARAG

Úgy ment a német nyelvtanár sora az utóbbi időben Budapesten, ahogy Budapesten, az utóbbi időben egy német nyelvtanár sora mehet. Tömörebben szólva: sehogy. Ki tanul német nyelvet? Aki még németül se tud, az olyan műveletlen ember, hogy nem is tanulhat németül. Éhhalál fenyegette. Ha francia nyelvtanár lett volna, elmondhatta volna: je meurs ou je me meurs on peut dire tour les deux. Legfeljebb olyan tanítványok keresték fel, azok is ingyenes oktatás reményében, akikre illik a vidéki zsidónak fiához intézett intelme: miért akarsz te franciául tanulni? Muszáj a franciáknak is megtudni, milyen ostoba vagy?

Néhány napja aztán különös fordulat állt be.

Először egy ember jött.

Némiképp keleties zamatú magyarságát bizonyos negatív előjelű fajtisztaság külső jellege tette érthetővé. Egyébként igen tisztességes ajánlattal állított be: németül akar tanulni, tisztességesen megfizeti, egy kikötése van, nagyon sürgős a dolog, inkább három órát tanul naponta, csak gyorsan túl legyen az elemi ismeretek nehézségein.

Megállapodtak.

Aznap délután jelentkezett, egész magától, a másik. Mintha rokona lett volna az elsőnek, annyira hasonlított hozzá, de kiderült, hogy nem is ismeri.

Németül akar tanulni. Megfizeti. Feltétel: gyorsaság. Tíz nap alatt annyit akar tudni, hogy idegen ajkúak, egy francia vagy egy angol, ha nem tud németül, bátran született németnek tisztelhesse.

Ez már szeget ütött a német nyelvtanár fejébe, schlug ihm einen Nagel im Kopf. Gyanakodni kezdett, nincse összefüggésben ez a buzgalom a német politikai eseményekkel? Viszont miért éppen ezek a jellegzetes figurák akarnak németül tudni, akiknek számára a mai Németország, enyhén szólva, nem egy kávéház többé?

Mikor másnap reggel egyszerre hárman jelentkeztek, s utánuk megint egy, nem állhatta meg, hogy a hullám okait illetően nyomozni ne kezdjen.

— Mondja csak, kedves barátom, miért olyan sürgős magának, éppen most, hogy a mulasztottakat pótolja és megtanuljon németül? Hiszen úgy tudom... izé... ami az esélyeket illeti... az ön számára... a mai Németországban...

— Hová gondol? Franciaországba akarom áttenni az üzletemet.

— Franciaországba? És minek ahhoz németül tudni?

Na hallja! Annyit csak kell tudnom, amennyiből elhiszik nekem, hogy német menekült vagyok!

Az Est 1933 06-01