GONDOLATRITMUSOK

Tegnap este, mint annyiszor, megint a Bibliát olvasgattam, és az én szemeimet végigvezettem a Könyvek Könyvének lapjain.

És gyönyörködtem a Gondolatok szépségein, és az én szívem örömmel telt el, befogadva a szavak értelmét.

És különösen megtetszett nekem ama költői forma, amelyben az Ótestamentum könyvei írják, és a szavaknak azon művészete, mellyel kifejezik az ő elméjök szülötteit.

A Gondolatritmus gyönyörű formája, mely egy dolgot, más szavakkal, kétszer fejez ki, és ugyanazt a beszédet elmondja még egyszer, de változtatva a mondat összetevő részeit.

És igen tetszett énnékem ez a dolog, és ama versektől főzve valók.

Mert micsodás gyönyörű dolog az, hogy az embernek csak egy gondolata van, és nem jut az ember eszébe kettő, hanemha kettőnek a fele.

S mindazonáltal két mondat lesz belőle, és egynél több sor lesz az egyből.

Mert főleg újságírónak igen jó dolog ez, és megörvendezteti szívét a hírlapok Csinálójának.

Főképpen pedig olyannak, akit soronként fizetnek, és aki az ő kenyerét megkeresi minden betűvonal után, melyet leírt az ő keze.

És éreztem, hogy nekem nagyon megfelel ez az izé, és az én gondolataimnak ez tökéletes ritmusa. Azért reggel felvidult szívvel lementem a kávéházba, és hajnalban irányítám az én lépteimet a coffein-tartalmú italok elárusítóhelyére.

És mondám a pincérnek: „Hozzon nekem egy kávét", és az én szájamtól meg ne tartóztassa a Barna Ital zamatját.

De bár kétszer mondtam neki ugyanazt, ő egyszer se hozta a kávét, és ő nagyon jól tudta, hogy szóltam neki, hogy hozza.

És végre hozott egy pohár tejet, s nem hagyta a konyhában ama poharat, melyben a tehén tőgyének az ő váladéka lenne.

Azaz hogy lenne, ha lenne, ha tej lenne, és nem forrásnak az ő vize.

És szóltam az én szívemben: Csapjon a ménkü a hamisítókba, és két felhő közti villamos kisülés történjen azon jó vezetőn keresztül, mely magát embernek nevezi, de csupán oly gépezet, mely is mesterségesen változtatja a bétevő falatok igaz természetét.

Hogy abból neki haszna lenne, és engem az orvosok Karlsbadba küldjenek.

Ezután pedig végiglapoztam a folyóiratokat, és az én ujjaim pörgetik vala a lapoknak az ő hasáb-jokat.

És olvastam egy szép képviselőházi beszédet, és az Ország Tanácsának az ő jegyzeteit meg nem tartóztatám az én szemeimtől.

Hogy találnék benne Gondolatot, melyet ritmusban kifejezzek, és valamely mondanivalót a Haza Sorsáról.

De nem találtam abban semmi 011yast, és gyönyörködtem vala egy nagy ellenzéki beszéd költői szépségeiben.

És letevém ekkor az újságot, és az én kezemet kiürftém a papírok lemezétől, melyen nyomtatott betűk vannak.

És ekkor asztalomhoz lépett egyik legjobb barátom, és odajött az én székemhez amaz ember, aki rosszakat szokott beszélni rólam a hátam megett.

És mondám neki: „Hogy vagy mindig, és a te életed folyása huzamosan minő körülmények között történik?"

És nézett ő reám csodálkozó szemekkel, és az ő arca vala hasonlatos a mezőnek az ő kicsiny birkáihoz.

És mondom én neki: „Te ezt nem érted, és a te agyad bé nem fogadja az én beszédemet.

Mert bizony mondom néked, ez a gondolatritmus, és ez azon beszédmód, midőn az ember egy dolgot kétszer mond."

És ekkor az ő arca felderüle, és az ő feje leve hasonlatos egy villamos körtéhez, aminek az ő csapját elfordítják.

És mondá nékem boldogan, most már értem, és az én lelkem bévette a te szavaid summáját.

Azért hát megmondom neked, hogy miért jöttem ide, és te előtted el nem titkolom az én szándékomat.

Mert bizony mondom néked, légy szíves, adjál nekem kölcsön tiz koronát, és öt forintot ajándékozzál a te legjobb barátodnak.

És mondám neki: „Miért adjak kölcsön tizet, és miért ajándékozzak még ötöt, hiszen az húsz korona, amiből te csak ötöt akarsz visszaadni."

És felele ő: „Az csak olyan gondolatritmus volt, hogy tízet kölcsön adjál — így fejezem ki más szóval aztat, hogy az egészet nekem adjad."

Akiknek füleik vagynak, hallják, és akiknek szemeik vagynak, lássák.