NADRÁGTALANKA
(Operett három felvonásban)

BEVEZETÉS

Az igazgató eljött hozzám, és elismeréssel nyilatkozott »Az emberi lélek mélységei« című nagy filozófiai munkámról, mely némi szerény sikert aratott múlt héten. Ezt a pillanatot ki kell használni, fiatalember — mondta az igazgató —, maga most divatban van, magáról most beszélnek, magától most várnak valamit, magával lehet beszélni. Nézze, írjon nekem holmi ügyes operettet. Üljön neki, csinálja meg a tervezetet, akkor rögtön cseveghetünk előlegről. Tudja, nem akarom meg­szabni a témát magának, maga azt legjobban tudod, kérlek, csak annyit jegyzek meg, hogy kiállításos darab legyen, még jobb, ha jelmezes, talán valami történelmi korból, mondjuk a forradalomból, de vicces legyen, és kérlek alássan, van itt nekem egy slágerkuplém, amit messengerboyok énekelnek »Csak a boy, boy, boy« refrénnel, ezt feltétlenül el kell he­lyezni benne, a többit rád bízom, de két hét alatt meg kell lennie.

ELSŐ FELVONÁS

Párizsban vagyunk, néhány nappal a nagy francia forrada­lom előbb. A jakobinusok tanyáján nagy a sürgésforgás, ja­vában készülnek forradni. Danton, az öreg serfőző, már min­den előkészületet megtett, és most éppen leányát, Lulut ta­nítja egy kis dalra, amivel másnap, a forradalom délelőttjén, felköszöntse a jakobinusokat. Egyúttal rábízza nadrágját, hogy  vasalja ki, de Lulu elveszti a nadrágot, amiért »Nadrágtalanká«nak csúfolják. Lulu körül ott legyeskedik Cidevant abbé, a részeges arisztokrata, aki mindenáron szeretné megnyerni, de a leány inkább Simpsonhoz, az ábrándos, fiatal hóhérhoz vonzódik, akinek megígéri, hogy másnap este megszöknek. Simpson határtalanul boldog, és azzal megy el, hogy majd megtáncoltatja azt a bolondos Cidevantt. (Betét refrénje: »Egyenlőség, testvériség, szabadság, — Ez az, mit szívünk vágyva vágy. — Mi boldogság, ha szép leánykát — Borít a csip­kés, selymes ágy.«) Jönnek a sansculotteok, és mindent fel­forgatnak, de Lulu lecsendesíti őket, és eltáncolja velük a »nadrágtalan táncot.« (Finálé refrénje: »Unciósmunció — ez a revolúció.«)

MÁSODIK FELVONÁS

A Conciergerieben vagyunk, ahová az arisztokratákat csuk­ják. Simpson, a fiatal hóhér éppen a névsort olvassa, mikor lihegve érkezik Lulu, és elmondja, hogy atyja ideküldte, mert erővel hozzá akarja adni Cidevanthoz, aki szintén itt várja a guillotint, mert így megkapják az örökséget. (Guillotindal refrénje: »Fecske, fecske, kicsi fecske, — vérese már a ké­secske?«) Simpson fűhözfához kap, végre ötlete támad, az arisztokratákat beküldi a szomszéd fürdőszobába, és Lulut rábeszéli, hogy gyorsan öltözzék át fiatal arisztokratának, mire az öreg nem fogja őt felismerni, és a névsorolvasásnál nyugodtan kimehet a vérpadra. (Refrén: »A vérpadon mi él­vezet, ha szíved hölgyével lehetsz...« stb.) Lulu gyorsan átöl­tözik. Az arisztokraták visszajönnek, és ünneplik Lulut. E perc­ben érkezik az öreg Danton, de ő se ismeri fel saját leányát, aki elbújik az arisztokraták háta mögé. Az öreg dúlfúl mérgében, és behívja a jakobinusokat, akik feleselni kezdenek az arisztokratákkal. Közben Cidevant átöltözik stájer kucséber­nek, amivel meg akarja téveszteni Lulut, hogy együtt mehes­senek a vérpadra. A csinos Lamballené azonban kacérkodni kezd Cidevantnal, akit csakhamar elbájol. Ilyen módon az öreg Danton két szék közt a földre esik, mindennek véget vet azonban Simpson, aki felolvassa a névsort. (Finálé: Arisz­tokraták dala: »Gyerünk a vérpadra«, jakobinusok: »A vér­padon mi élvezet...« stb.)

HARMADIK FELVONÁS

Simpsonnak sikerült kicsempészni Lulut, de még nem lehet­nek egymáséi, mert Simpsonnak egész délután dolga van a kivégzéseknél, tehát elbújtatja a nőt egy ismerős jakobinus­nál. Az öreg Danton csak most tudja meg, hogy a felöltözte­tett Márki herceg az ő leánya volt, és kétségbeesetten szalad Simpsonhoz, hogy megakadályozza a kivégzést. Simpson nem mondja meg az igazat, hanem úgy tesz, mintha a levá­gott fejek közt keresgélné Lulu fejét. (Refrén: »Ez se az, az se az, szőke, barna, mindegy az.«) A szorongatott Danton meg­ígéri, hogy ha Lulut megtalálják, odaadja Simpsonnak. Köz­ben egy kályhában úgyis megtalálják Cidevant örökségét, mire Simpson kiborítja az egész kosarat, és Lulu egészben előkerül. Cidevant is meg van elégedve, mert egyszerre nya­kazzák le a szép Lamballelal. Az arisztokraták és a messengerboyok megéljenzik a boldog párt.