XIV.

...az alkalmi drámaíró,

A BARNA VÖLGY

KÖZMŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM, AKAROM
MONDANI MISZTÉRIUM

Első kép

Nagy parasztszoba búbos kemencével, igazi padmallyal, igazi deszkából való padlóval, kedves Mester-gerendákkal, vödrökkel, kútágassal. Háttérben nyolcszemélyes ágy. Lári és Fári az asztalnál ülnek.

LÁRI. Írjad.

FÁRI. Mé írjam.

LÁRI. Csak írjad.

FÁRI. Mé.

LÁRI. Azé.

FÁRI. Nyihé?

LÁRI. Nyiha.

FÁRI. Aha! Osztán, kik szoknak?

LÁRI. Öreg özvegyek szoknak.

FÁRI. Öreg özvegyek szoknak?

LÁBI. Öreg özvegyek szoknak. Kicsit sír.

FÁRI. Mé sísz.

LÁRI. Siszok.

FÁRI. Moszok?

LÁRI. Fuszok.

FÁRI. Milen özvegyek szoknak?

LÁRI. Öreg özvegyek szoknak.

FÁRI. Öregek?

LÁRI. Möregek.

FÁRI. Sörebek?

LÁRI. Görebek: Nem nagyon.

FÁRI. Micsinyának öreg özvegyek?

LÁRI. Szoknak.

FÁRI. Szoknak?

LÁBI. Knaknak.

A háttérben levő ágyacskában megjelenik nyolc fürtös fejecske. Nyolc picike pesti haditudósító, vezércikkíró, drámaíró, vegyest, még hírcikkíró is akad köztük. Kedvesen bizsegnek, sercegnek, sercegnek tollacskáikkal.

KISÍRÓ. Anyika! Manyika!

MÁSIK KISÍRÓ. Nyanyika!

HARMADIK. Nyanyaki!

FÁRI csodálkozva. Mit akarnak ezek? Kik ezek?

LÁRI. Há nem hallod? A újacskáid, ha eccer anyikának szó-

lítanak.

FÁRI csodálkozva. Az én fiacskáim? Eddig észre se vettem

őket. Oszt nem is hasonlítanak édösapjukhoz.

KISÍRÓ keres. Édösapa! Sapa! Hú van a sapánk?

FÁRI. Az én hitös uram közbakavitéz a nagy háborúban. Ki-

csit sír, nem nagyon. Közönség nagyon.

KISÍRÓK. Hu! Hú van édösapánk.

FÁRI. Elment a barna völgybe.

KISÍRÓK kiugrálnak az ágyból. Megyünk! Megyünk! Megyünk

a barna völgybe!

Második kép

Nagy mennyei mezők, a negyedik dimenzióban. Angyalok,

szentek, apostolok, szerkesztők.

Közhuszár és Közbakasegéd.

KÖZBAKA. Ehe.

KÖZHUSZÁR pipál. Há.

KÖZBAKA. Kee nem rí?

KÖZHUSZÁR nagyot rándít panyókára vetett könnyzacskó-

ján. Rí a nehézség. Rí a közönség.

KÖZBAKA. Ahá Pipál.

KÖZHUSZÁR. Tyaha. Keed mégis rí.

KÖZBAKA. Fene rí. Csak e' gerenda esett a szemembe.

KÖZHUSZÁR Hát mér nem rí keed?

KÖZBAKA. Mi a fenyének? Jó' vagyok én. Mi a kutyának?

KÖZHUSZÁR. Hát nézze má keed, azok ott lent, a nézőtéren,

hogy rínak.

KÖZBAKA. Úr ír, akkor úr rí.

KÖZHUSZÁR. Szegények. Mi esett beléjük?

KÖZBAKA. Nem tuggyák, mér rínak, csak rínak. Lisztet hin-

tett a szemükbe valami ravasz mónár.

KÖZHUSZÁR. Há van liszt? Hallom, nincs.

KÖZBAKA. Kukoricaliszt van.

KÖZHUSZÁR. Szegínyök.

KÖZBAKA. Szegínyök. Együtt sírnak a nézőtérrel.

BAKAANGYAL. Hé, legények! Hapták! Gyünnek a gyerekek.

KÖZHUSZÁR. Miféle gyerekek.

ANGYAL. Az írógyerekek Pestrül.

KÖZHUSZÁR. Tyű, akkor őtözködni kő, meg betanulni mind-

önféle nyavalya beszédet, ahogy ezeknek kő.

ANGYAL. Hová küldjem őket?

KÖZHUSZÁR. Hm... kűdje őket a barna völgybe.

Harmadik kép

A barna völgy. Kétoldalt fehér, kerek domb. Közepén kerek kis völgyecske „Bejárat a magyar parasztnak a háború népies irodalomról való véleményébe" fölirattal. Lent a völgy szélén szőlőtőkék, de már lefosztva, szüret után.

KISÍRÓK szép karban, énekelve jönnek.

Hol van a sapa?

Az édösapa?

Egyenkint eltűnnek a barna völgyben —, a kis zászlócska, „Az Est" fölirattal, még egy ideig libeg a messzeségben, a hangocskák egyre jobban halkulnak, aztán nem látni semmit. Zene. Orgona. Zongora. Fény. Esti pitymallat. Reggeli szürkület. Szürke lilallat. Furulyaszó. A férj halkan sírva lehajtja fejét a zongorára.