CSERKÉSZET

Beléptem a cserkész-szövetségbe, melynek alapszabályai szerint fogadalmat kell tennem, hogy csúcsíves kalapot hordok, a nyakkendőmet nem elöl, a mellemen, hanem hátul, a nyakamon kötöm meg, mindennap egy jótettet követek el, megmentek egy vízbefúlót, vagy felállok a villamosban egy idősebb hölgynek, vagy kimentek zavarából egy szegény iparost. A cserkésztörvény szerint ugyanis az a cserkészőrs, aki nem követ el jótettet, este az úgynevezett cserkész-büntetéssel sujtandó, mely abból áll, hogy a kabátujjába beleöntenek egy liter vizet.

Jókor reggel felkeltem, hogy jótett után nézzek — az embernek egyebe sincs, mint az a kis mindennapi jótette. Gyanakodva és mohón vizsgálom embertársaimat, nem alkalmasok-e jótettre — fél óráig kullogtam egy kisasszony után, aki nagyon szomorúan és zavartan nézegetett körül, de mikor megszólítottam, hogy nincs-e szüksége valami jótettre, odanyilatkozott, hogy mindjárt szól egy rendőrnek, az majd ellátja a bajomat, szemtelen tolakodó.

Elbúsulva felültem egy villamosra, és lehorgasztott fővel spekuláltam, honnan vegyem a jótettemet, midőn a peronon egy idősebb hölgyet pillantottam meg, aki állt, míg én ültem. Megvagy, ragyogtam fel, most nem menekülsz. Kérem, nagysád, szóltam és felugortam, kérem, parancsolja a helyemet. Köszönöm, válaszolt leendő jótettem médiuma, és elpirult, jobb szeretek állni. De, kérem, parancsoljon leülni, erősködtem. De, kérem, tessék ki vagy be, ne tessék itt gseftelni — mondotta a kalauz, aki nem tagja a cserkész-szövetségnek. Hallja, ne álljon ott az ajtóban, mint egy fakutya, nagysád meg ne kéresse magát, a teremtésit, hanem vagy menjen be, vagy szálljon le, vagy szálljon fel, vagy repüljön vissza, vagy szánkázzék az izébe, mondták összevissza a peronon, ne állják itt el a közlekedést. A hölgy erre pulykavörösen leszállt, én is leszálltam, de, kérem, nagysád, mondtam, hát miért nem akart leülni, mire az idősebb hölgy rám ordított: De most már menjen innen, a kutyafáját, majd ott a népek előtt muzsikálom el magának, hogy egy kelés van a hátamon, és nem tudok ülni már két napja.

Appapapapardon, mondtam, és elsomfordáltam, hát amint megyek, mendegélek, látom ám, hogy egy férfi ütlegel egy védtelen nőt. Odamentem, és kezdtem védelmezni a védtelen nőt. Javában védelmeztem, mikor egyszerre fejbe ütöttek hátulról, a földre estem, és meglepve vettem észre fejem fölött a védtelen nőt, aki vérben forgó szemekkel rázta az öklét, rikácsolva hozzá, hogy hogy merem bántani az ő férjét, és méghozzá olyankor, mikor vele végre egy kicsit enyelegni kezd. Hebegve válaszoltam, hogy azt hittem, meg akarta verni őt, mire megjegyezte, hogy van magának esze, azt se tudja, mi a szerelem, mire megjegyeztem, hogy a cserkésztörvények szerint azzal mi nem foglalkozhatunk, mire ő megjegyezte, hogy én nem egy cserkész, hanem egy csirkész vagyok, és karonfogva távoztak.

Estig nem mertem kimenni az utcára. Este hétkor lelopóztam a dunapartra, és lopva néztem körül a hídon. Egy sötét alak állt a karfa szélén. Ezt megmentem, villant át rajtam, ha addig élek is. Hátulról közeledtem feléje, hogy megragadjam a két lábát, és belökjem a vízbe, de mire odaértem, már ő a hátam mögött volt, és ő ragadta meg a lábamat. Mind a ketten a vízbe estünk, ahol bemutatkozáskor kiderült, hogy N. N. cserkésszel van dolgom, aki kétségbeesésében a Dunába akart ugrani, mert aznap nem sikerült egyetlen jótettet sem végrehajtania, és nagyon félt a liter víztől, amit ezért a kabátujjába öntenek.